Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 6. kötet (41-48. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 41. szám - A jogismerés kötelessége. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. évi dec. hó 16-án tartott teljes ülésében. Berger Miksa és Márkus Dezső felszólalásaival

5 venni okvetlenül kell, a kiről tudomást nem venni lehetetlen. Ha tudomást veszünk róla, tudomást kell vennünk akaratáról, a mely parancs, s a melynek engedelmeskedni kötelesség. Miután azonban tényleges akaratát megismerni lehetetlen, miután a mágusok közvetítette parancsai érthetetlenek, az engedelmesség a bizonytalantól való félelemmel vegyül s értelmetlen engedelmességként a társadalom fennállásának főtényezőjévé lesz. Ez az engedelmesség a vallási területen idővel messze túlhaladva mindenre kiterjed. Az étkezés, öltözéstől a munkáig, sőt azon is túl. Ez annál könnyebb, mert a gyermeket születése pillanatától már engedelmességre kényszerítik. A fejlődésnek azon a fokán, a melyen theokratikus államokról beszélünk, a papok, az isteni akarat egyetlen ismerői, a legkülönbözőbb parancsokat hozzák le az égből s a nép engedelmeskedik, mert nem engedelmeskedni ismeretlen fogalom. Ha az indiai Manu, a perzsa Zarathustra, a zsidó Mózes, a Mohamed törvényeit végignézzük, abban több a vallásra nem tartozó szabályt találunk, mint a vallásra tartozót, s érthetők és érthetetlenek váltakoznak bennük. A vallás tehát, mely az állammal együtt lép fel, a nép lelkét az állami törvényekre előkészítette. Az állami élet szintén az engedelmességen alapul. Külső kifejezésében ez az engedelmesség az állam akaratának való engedelmesség. Az állam akarata a törvényben és egyéb jogszabályokban nyer kifejezést. E kettőt együtt jognak nevezzük. Ahhoz, hogy bárkinek engedelmeskedjünk, ismernünk kell az illető parancsait. Ahhoz, hogy valaki minden parancsa iránti engedelmességet követelhessen, követelnie kell a parancsok megismerését, szükség esetén köteleznie kell az alárendeltet, hogy ezek után kutasson s ezeket megtanulja. Az állam tehát, a mely mindenkitől megköveteli azt, hogy jogának engedelmeskedjék, következetes, a mikor azt az elvet létesíti, hogy a jog nem ismerésével nem lehet védekezni. A jogismerési kötelesség tehát tulajdonkópen szorosan összefügg az engedelmesség szükségességének kérdésével. 5