Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 6. kötet (41-48. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 41. szám - A jogismerés kötelessége. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. évi dec. hó 16-án tartott teljes ülésében. Berger Miksa és Márkus Dezső felszólalásaival

Tisztelt Teljes-ülés ! Egy régen nyugvó problémát ébresztek fel halálszerű álmából. Egy sok visszaélést okozó fictiót kezdek ki. Egy lehetetlenül komolytalan jogszabályt emelek ki a jogi mesterség felkentjeinek gondosan őrzött kazamatáiból a napvilágra. Egy igazságtalanság megszüntetése, egy igazságtalan elv megváltoztatása érdekében szólalok fel. Nagy feladatra vállalkoztam, sok kritikát hivők ki. A megszokott s elfogadott elvek ellen szólok, magammal szemben találom tehát a szellemi tehetetlenségnek kemény koponyákból képződött óriási sziklahegyeit. A társadalmi rend látszólagos karyatidjait akarom megbolygatni, magammal szemben találom tehát a mindenkori társadalmi rend mindenkori védőit. Hiába igazolom a karyatid üres, felesleges voltát a kopogtatásra felhangzó kongással, a látszatot védők csak az újságot látják, s nem az igazságot e támadásban. A jogrendet külső kényszereszközök tartják fenn, s e kényszereszközökhöz illik a kényszerelv, ehhez a kényszerismerés, vagy legalább ennek feltevése. A jog úgy szól az emberekhez, mint az Isten : beléd oltom parancsaimat születésedkor, tudnod kell tehát, hogy mit tiltok, mit engedek. Yagy pedig mint a természetjogászok vallják, a természet oltja az emberbe ez elveket. Nincs jogász, a ki ne mosolyogna azon a jogon, quod natura omnia animalia docuit. S ennek daczára milyen kevés jogásznak jutott eddig eszébe, hogy helytelenítse ugyanezt a feltevést, a mikor tételes jogról van szó. Milyen kevesen vannak, a kik a jogismerés kötelességét tehetetlenségéből kifolyólag igazságtalannak s helytelennek tartják! S a nem jogászok közül milyen kevesen vannak, a kik ez elv folytán szenvedett sérelmüket panaszolták volna. Az okok ugyanazok. Az igazságtalan jogelveket is meg lehet s 1*