Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 6. kötet (41-48. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 41. szám - A jogismerés kötelessége. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. évi dec. hó 16-án tartott teljes ülésében. Berger Miksa és Márkus Dezső felszólalásaival

8 Mint minden esetben, a mikor valamely eset eldöntendő, a joggal foglalkozó a maga külön gondolkozásmódjával lép előtérbe, Ezt a külön gondolkozásmódot nevezzük jogászi gondolkozásnak. E gondolkozás különös ismertetője, hogy mindig szabályok szerint, tehát bizonyos korlátok közt történik, s hogy nem azt tekinti lényegesnek, a mit a laikus. Nagyon jól tudjuk, hogy intelligens laikus is egészen máskén adja elő a jogesetet mint a jogász. Sohase fogunk olyan mesteremberrel találkozni, a ki valamely vállalkozási szerződésről megkérdeztetvén, a felmerült nehézségeket elhallgassa, pedig a szerződésből folyó jogok megállapítása szempontjából a jogász szemében ennek mi jelentősége sincs. Nincs jelentősége, mert a jogász nem tulajdonít neki. A nem jogász véleménye pedig a jogásznak közönyös. A jogász tehát bizonyos mértékben preokkupált. Ezt a preokkupáltságot nevezzük jogászi gondolkozásnak. A jogszabály-szerkesztő mindig jogász. A jogász a joggal mindig czélt szolgál. Első sorban a jogrend nagy épületének biztosítását. Minden intézményt elsősorban ebből a szempontból itél tehát meg. Azután bizonyos külön czél szolgálatában állanak fogja az itézményt látni, szabályát tehát ennek megfelelően fogja levonni. A jogász szempontjai sem örökérvényűek vagy változhatlanok, mert akkor a múltban s jelenben egyaránt jogosnak tartaná pl. a rabszolgaságot. Ezt azonban nem teszi. Ha ennek okát keressük, úgy ezt abban találjuk, hogy a jogászt a mindenkori társadalmi rend fenntartásának szüksége vezeti. Mindent tehát, a mi e czélra szolgál, szentesít, s mindent elvet a mi ezt a czélt veszélyezteti. A jogász gondolatvilágában a jog, minnél többet foglalkozik vele önczéllá lesz, s ebből származik minden tévedése. A jogot önmagából keletkezőnek s fejlődőnek látja, pedig a jog az életből kellene, hogy keletkezzék. De valami összefüggés az élet, a laikus felfogása s a jog közt mégis van, vethetik ellen. Igen van, — ott, a hol a jog az erkölcscsel jut összefüggésbe. Olyan jogszabályt ugyanis, a mely az erkölcscsel ellentétes, a nép állandóan nem tűr meg. s