Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 6. kötet (41-48. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 41. szám - A jogismerés kötelessége. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. évi dec. hó 16-án tartott teljes ülésében. Berger Miksa és Márkus Dezső felszólalásaival

7 törődnünk, a míg parancsait nem sértettük, ép úgy nem törődünk a törvénynyel sem. A mikor azonban a törvényt megsértjük, akkor azonnal megtudjuk, hogy több van benne, mint abstract parancs, nevezetesen parancsoló erő. Erről az uj oldaláról talán olyanok mutatják be a jogot a jogsértőnek, a kik a sértett jogról semmit sem tudnak. De a megtorlásnál szereplő személyek közönyösek. A jogszabály parancsol, vagyis engedelmességet követel, s ha nem engedelmeskednek neki, akkor kikényszeríti az engedelmességet. A jogrend úgy jelenik meg, mint egy nagy gépezet, a mely érintésre rögtön mozgásba jön, s a melyben a kerekek a szolgabíró s csendőr, a bíró és végrehajtó. Csakhogy nem tudjuk, mikor érintettük a gépezetet. Innen van, hogy a jog olyan mystikus a nem jogász előtt. Ez a kép azonban tökéletlen, mert a jog nemcsak a csendőr vagy végrehajtó által érvényesül, hanem pusztán léte, illetve a polgárok engedelmessége által. Csak annak engedelmeskedhetünk, amit ismerünk. A jogot tehát ismernünk kell. De mi a jog ? A törvény, a rendelet, a szokás, a döntvény, a mult bizonyos forrásai, a jogászok meggyőződésének leszűrődései, az uralkodó osztály érdekét szolgáló tudomány és hatósági erő megnyilvánulásai stb. Egyszóval a jog fogható és foghatatlan. De vájjon a törvény is, mely foghatónak tűnik, abban a fogható alakjában jog?! Hiszen a szavakba foglalás csak jelképe a jognak. Ezt a jelképet még meg is kell érteni, pedig ez sokszor lehetetlen, mert a törvény kétértelmű. A jognak törvény alakjában való megjelenése esetében tehát nem okvetlenül ismerjük meg a jogot. A törvény a legtöbször csak általános elvet fejez ki, a melynek az adott esetre való alkalmazása kétes lehet. Sokszor az adott esetre egyáltalán nem alkalmazható, tehát új jogelvet kell keresniEz elv a «szabadjog* (Freie Eechtsfindung) területére utal. Hogyan ismerjük ezt az új szabad jogot? Hogyan engedelmeskedjünk tehát ennek?! Talán itt érvényesül az a sokat emlegetett közmeggyőződés? A joggal nem foglalkozó polgárság talán ily esetben érvényesíti a saját meggyőződését? szó sincs róla!