Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 6. kötet (41-48. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 41. szám - A jogismerés kötelessége. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. évi dec. hó 16-án tartott teljes ülésében. Berger Miksa és Márkus Dezső felszólalásaival

6 Az állam parancsainak, a jognak való engedelmességet azzal is indokolják, hogy ez tulajdonképen a saját akaratának való engedelmesség, mert az állam minden egyes polgára egyformán hozzájárul a jog keletkezéséhez, tehát magamagának engedelmeskedik, — a maga meggyőződését pedig ismeri is, e szerint a jogismerési kötelességben nincs s nem is lehet sérelem. A jog az olyan hazugságot, a melyre ő maga épít, fikcziónak nevezi. Ilyen hazugság az, hogy a jogrend létesítésébe az állam minden polgárának módja van befolyni. Ilyen hazugság, jóllehet csak alhazugság az is, hogy a jog parancsait mindenkinek módja van megismerni. Az engedelmesség általános szükségességéről nincs is szó, nevezetesen, arról, hogy azért van rá szükség, mert e nélkül az állam nem állhatna fenn. Nem is lehet erről szólani, mert az állam saját fennállásának biztosítékául szolgáló jogszabályok megismertetéséről tapasztalat szerint megfelelő módon gondoskodik, pl. hogy adót kell fizetni, hogy katonáskodni kell stb. Ez irányban kezdettől fogva neveli az állam a polgárokat, mint a hogy a szülő a gyermeket születésétől kezdve. Ez a nevelés, melynek egyetlen czélja az engedelmeskedésre való szoktatás, a társadalmi életjelenségek légfőbbje. Engedelmeskedünk szüleinknek, a míg gondolkozni képtelenek vagyunk, s engedelmeskedünk utóbb őseink" akaratának, a kik a létező államot és társadalmat megalkották, a mikor a gondolkozástól elszoktunk. Engedelmeskedünk, mint adósok a hitelezőnek, s ha nem tesszük, akkor a hitelező az állam erejét veszi ellenünk igénybe, a melynek való engedelmességet még jobban megszoktuk. B) Az engedelmesség a jogrendben. A jogéletben ez az általános jelenség megismétlődik. Az állampolgár előtt a jogparancs többé-kevésbé látható alakban jelenik meg. A csendőr, a szolgabíró, a rendőr, a polgárnagy, a minisztérium, az országgyűlés, a rendelet, a törvény, s végül az abstract jog a különböző műveltségi fokokon állók képzetében a jog, mint valóság. E valóság személy alakjában jelenik meg a nép előtt s minden a személytől való félelem, a személy különös tisztelete, sőt imádata. Valamint a szolgabiróval nem kell 6