Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 4. kötet (27-31. füzet) (Budapest, 1912)
1912 / 27. szám - A felülvizsgálatról a polgári perrendtartásban. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. évi február 18-iki teljes-ülésén Nagy Ferenc, Borsitzky Imre, Csapó Ferenc, Plósz Sándor felszólalásaival és az előadó zárószavával
19 abban némi félreértésnek kell lennie, hogy a felülvizsgálati biróság olyan döntést tett volna, pl. hogy egy téves következtetés alapján helyes következtetéssel állapította volna meg a tényállást. E tekintetben és ennyire az eddigi jog szerint a felülvizsgálati bíróságok hatásköre nem terjedt. Az lehetséges, sőt gyakori eset, hogy a felülvizsgálati biróság olyan következtetés miatt, mely az okszerűségbe ütközik, szabálytalannak nyilvánítja a ténymegállapítást és ez alapon feloldja az ítéletet, de hogy ő állapítaná meg helyes ténybeli következtetéssel a helyes tényállást, erre igen kevés eset volt eddig. Plósz Sándor: T. Teljes-ülés! A t. eladó úrnak igen érdekes előadására nekem is volna egy pár észrevételem. A t. előadó úr úgy látom nagyon is háttérbe szorítja a jogkérdést. Nézetem szerint a jogkérdés az új perrendtartás szerint is még mindig a középpontjában áll a felülvizsgálatnak. Csakhogy a felülvizsgálat nem szorítkozik már egyedül a jogkérdésre. Abban igaza van a t. előadó úrnak, hogy az új perrendtartás más alapgondolatból indul ki, mint a sommás eljárásról szóló törvény. Az eltérés az új törvény szövegében az által jut kifejezésre, hogy nem pozitive állapítja meg azt, hogy mikor van helye felülvizsgálatnak, hanem negatíve, hogy mikor nincs. Ezzel a kis törvényhozási technikai módszerrel a felülvizsgálat köre tetemesen ki van tágítva. Ha valamely jogszabályt meg akarunk szorítani és szorosan akarjuk megvonni az alkalmazási körét, akkor megmondjuk, hogy mikor alkalmazandó. Ha ellenben tágabb kört akarunk a szabálynak adni, akkor megmondjuk, hogy mikor nem alkalmazandó. Például: ha a képviselőházi házszabályokban erősebben korlátolni akarjuk a névszerinti szavazást, akkor azt kell megmondani, hogy mikor van annak helye; ha pedig tágabb kört akarunk adni a névszerinti szavazásnak, akkor azt mondjuk meg, hogy mikor nincs helye. A javaslat már most nem azt mondja, hogy mikor van helye felülvizsgálatnak, hanem hogy mikor nincs. T. i. a megállapított tényállást rendszerint nem lehet megtámadni felülvizsgálattal; ellenben a mi ezen a körön kívül esik, az revizibilis. A törvény eme 19 2*
