Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 3. kötet (20-26. füzet) (Budapest, 1911)

1911 / 20. szám - A bíró. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. április hó 30. napján Aradon tartott teljes-ülésén

Tigrinius nevű barátjának, hogy lássa el a megfelelő corpus juris helyekkel, «mert rossz volt az emlékezőtehetsége.)) Ha a jogtudomány tényleg nem volna egyéb, mint a jogi fogalmak mathematikája — a mint ezt Leibnitz tanítja; — ha a biró teljes közömbössége ítéletének tartalma iránt valóban fennforogna: akkor, mint a logika automatája szerepelne a biró, de akkor nem is tudnók megmapyarázni, hogy a törvény azonossága mellett a jog különböző hely és idő szerint és hogy a franczia code civil 1382. czikkelye, mely a kár megtérítésére kötelezi azt, kinek hibájából származott, alapul szolgált az erkölcsi kár (dommage morál) megítélésének a franczia semmitőszék gyakorlatában, holott ugyanabban a szakaszban a német «Keichsgericht» a franczia törvény hatályának területén nem talált okot arra a feltevésre, hogy a törvény más kárra gondolt, mint a milyent pénzzel ki lehet elégíteni; nem tudnók okát adni annak, hogy bár a törvény nem változik, miért fordul a birói gyakorlat hol jobbra, hol balra, miért oldja meg hol igennel, hol nemmel, az eldöntendő jogi kérdést. 1876. évi július hó 1-én lépett életbe a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeiről szóló 1876 : XVI. t.-cz., melynek rendelkezéseit legfőbb itélőszékünk kezdetben oly szigorúan értelmezte, hogy a végrendelet alaki kellékeinek hiányából a törvényes örökösökre szállt akárhány jogi egyetemi professzor hagyatéka, a ki abban a tudatban szenderült örök nyugalomra, hogy akaratának irásbafoglalásánál nem mulasztott el semmit, a mit a törvény kötelezőleg előir. így volt kezdetben és utána még egy bizonyos ideig. Lassan-lassan azonban a kir. Curia mindinkább engedett rideg felfogásából és ámbár csak lépésrőllépésre hátrált eredeti álláspontja mögött, fokozatos visszavonulása közben harmincz év alatt mégis csak eljutott a végállomásig. Í/Lost már ott fent következetesen azt a helyes elvet vallják, hogy a végrendelet értelmezésénél az örökhagyó akaratát kell honorálni és nem a szabatosság hiányát büntetni. Az emberi gondolkodás törvényei ugyanazok a forró és a hideg égöv alatt, ugyanazok napjainkban, mint a milyenek voltak az ó-korban. Más a szerepe azonban az értelemnek a természettudományok körében, hol az igazságot keresik, tekin4