Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 5. szám - Az ügyvédi talár eredetéről

Magyar Jogász-Ujság Vlí. évf. hízelgő indokolással kiséri, hogy ez a „nagytakarítás" után még megmaradt ügyvédek megkülönböztetésére szolgál azokkal szemben, kik az ügyvédségre méltatlanoknak találtattak. Maga a viselet különben ősrégi eredetű. Annak első nyomait már a régi testamentum idejében a zsidóknál találjuk fel. Bár a rendelet külön nem mondta ki, — tekintettel azonban az ügyvédi méltóság nemes voltára — csak természetes, hogy ezen köpenynek selyemből kellett készülnie. A fekete szin a gondolkozásmód következetességét és erősségét juttatta kifejezésre. Meg volt engedve, hogy ezen köpeny díszének emelésére még azonfelül kardot is viselhessenek az ügyvédek. Hogy az ügyvédek ennek daczára mégis kézzel-lábbal tiltakoztak a viselet ellen, az főleg az akkori közhangulatban leli magyarázatát. Ide vonatkozólag Hintze, az „Acta Borussia" VI. kötetének 211. lapján a viselet magyarázatául azt adja elő, hogy Frigyes Vilmos király állítólag azzal indokolta volna meg e viseletet, hogy „a csirkefogók őket már messziről megismerjék s igy az ügyvédektől már messziről távoltarthassák magukat". A forrást, ahonnan az uralkodónaK ezen nyilatkozata tudomására jutott, Heintze nem nevezi meg. Természetes, hogy az ügyvédeknek, miután tudomására jutott a rendelet intencziója, legelső dolguk volt egy gyűlést egybehívni, melyen az ellenszegülés módozatait beszélték meg. Számolniok kellett azonban a súlyos büntetéssel, mit a rendelet az ellenszegülőkkel szemben alkalmazni igért. Hogy ezen mozgalom csakugyan megindult volna, az ellen szól azon körülmény, hogy az 1713-ban megjelent kézzel irott „Berliner Zeitung", mely április 29-i 38. számának 4-ik oldalán a rendeletet közli, arról semmiféle említést nem tesz, sem pedig arról, mintha a kötelezésnek valami sértő háttere lett volna. Ugyanezen újságnak 1714 szeptember 11 száma azt állítja, hogy a rendelkezés értelmi szerzője nem is az uralkodó, hanem akkori igazságügyminisztere Bartholdi volt. Már pedig, hogy Bartholdi nem viseltetett rosszakarattal az ügyvédekkel szemben, azt bizonyítja az indokolás is, melylyel ez a rendeletet ismerteti. Akárhogyan is igyekeztek azonban magyarázni az egyenruházkodás kötelező kimondásának czélját, bizonyos, hogy a XVIII-ik században az ügyvédi talárt, mint nevetségre alkalmás ismertető jelet fogták fel. A nagy ügyvédirtás után különben az uralkodó nyomban az ország összes fiskálisaira nézve kiadta az öltözködési parancsot, miáltal a birodalomban az egység jétrejött. Ettől kezdve valóságos verseny indult meg az ügyvédek körében a rendelkezés kijátszása körül. A rendelet első szövegezésében nem volt világosan megmondva, hogy a köpenyviseleti kötelezettség az utczákon és utazás közben is kötelező-e ? Midőn 1714. november 19-én és 1715. január 14-én kiadott rendelettel siettek a kételyt ezen részben tisztázni és a talárt minden alkalommal viselendőnek rendelték. Az ügyvédek ekkor ugy segítettek magukon, hogy karjukon vitték a kellemetlen ruhát; kevéssel utóbb még ettől is eltiltották őket. Gauss ügyvéd és városi ügyész felelősségre vonatván, azzal védekezett, hogy ő a bíróságon kivíil mindenütt ügyészi minőségben jelenik meg, s igy reá nézve a rendelet nem is vonatkozhatik. Ennek daczára szobaáristomot kapott olyaténképen, hogy házát egy tiszt vezetése alatt 6 katona vette őrizet alá, nehogy továbbra is köpeny nélkül jelenhessék meg akár a városházán, akár pedig a templomban vagy más egyéb nyilvános helyeken. A titkos tanács később felmentette őt, azonban utasította, hogy a jövőben az ily viselkedéstől tartózkodjék. Félreértések, illetőleg hasonló kijátszások megelőzését czélozza egy később 1715. április 17-én kiadott rendelet, mely a talárviseletet a városi ügyészség tagjaira nézve is kötelezővé teszi. Később azzal álltak elő az ügyvédek, hogy esős időben nem kívánhatják tőlük, hogy drága selyemköpenyüket tönkretegyék. Jött hát egy kiegészítő rendelet, mely megengedi, hogy ilyenkor egy posztógallért vehet a talár fölé. Miután pedig a rendelet nem volt elég óvatosan megszövegezve, s nem mondta kifejezetten ki, hogy e posztógallérnak feketének kell lennie, fogta magát Ziegler ügyvéd s csináltatott magának egy vörös gallért, Midőn a „generálfiskál" őt az utczán meglátta, annyira kétségbeesett, hogy rögtön a királyhoz rohant, kitől ismét egy uj rendeletet erőszakolt ki, mely hangsúlyozza, hogy a gallérnak fekete posztóból kell készülnie. Miután pedig mind nagyobb és nagyobb lett azon ügyvédek száma, kik magukat ezen rendelkezés alól kivonták, a király Düran ajánlatára elrendelte, hogy ezután minden ügyészségi tisztviselő tartozik talárt viselni. Akkoriban az ügyvédség különben is nem volt egyéb puszta czimnél, mit kellő összeköttetések és egy kis pénzáldozat árán magának bárki megszerezhetett Midőn többé már semmiféle titulus nem védett e terhes viselettől, sőt az még az udvari és titkos tanácsosokra nézve is kötelezővé vált, nem maradt más hátra, minthogy a köpenyt oly módon viseljék, illetőleg azt oly anyagból készítsék, hogy az mentől kevésbbé legyen feltűnő, illetőleg felismerhető. Vékony könnyű selyemből csináltatták köpenyüket, melyet mint egy övet kötöttek derekuk körül s ha csak szerét tehették — mihelyst azt észrevétlenül tehettéí — egyszerűen zsebre vágták. Nagy gonddal kellett tebát a kijátszások megakadályozására törekedni s a „Codex Fridericanus"-ban sűrűn találunk rendelkezéseket, melyek a parancs ellen vétőket a legsúlyosabb büntetéssel: mint a katonasághoz való behívás és lefokozással sújtották. Ezen mulatságos küzdelem természetesen nem kerülte ki a kedélyes berliniek figyelmét. Egy berlini esztergályos például azzal szórakoztatta vevőit, hogy talárjukat zsebrevágó, illetőleg karjukon hordozó ügyvédeket faragott ki. A generálisfiskális mihelyst erről a tréfáról tudomást szerzett, nyomban elkoboztatta a meglevő figurákat s egyben 100 tallér büntetés terhe mellett tiltotta meg a hasonló dolgok készítését. Ziegler ügyvéd vásárolt is belőlük egy darabot 3V2 tallérért. Midőn a király erről tudomást szerzett, szörnyen mulatságosnak találta a dolgot, amennyiben 3l/2 tallérért visszavásárolta a figurát s azt az esztergályosnak visszaadta, sőt még '/2 tallért is adott néki ráadásul, miután az — véleménye szerint ennyivel ért többet.