Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 5. szám

éa Magyar Jogász-Ujság VÍI. évf. zéseket is hamis útlevelek készítéséhez. Az umani fegyházban az ottani polgármesteri hivatalnak fémből készült bélyegzője találtatott, melyet az egyik fegyencz a fegyházban készített és öntött. Az odesszai fegyházban egy Sulimowsky nevü politikai fegyencz zárkájában egy egész raktárt találtak revolverekből, töltényekből és dynamitbó). (!) Legutóbb ugyancsak Odesszában egy felügyelőnek egy tál rachatlucumot (török édesség) adtak át az egyik fegyencz részére. Feltörték, kitűnt, hogy puskaporból készült. Ugy látszik, az orosz börtönviszonyok is messze vannak még a börtönügyi ideáloktól. Joggyakorlati szemle. * A társasági tag vagyonilletősége, mint annak magánhitelezője javára szolgáló fedezeti alap nem érdektelen jogkérdésnek képezheti tárgyát. A betéti társaság kültagjának magánhitelezője, sikertelen végrehajtás után, a K. T. 101. §-a értelmében a társaság feloszlását követelte. A társaság tagjai megállapodtak abban, hogy a végrehajtást szenvedett végkiegyenlités mellett kilép a társaságból. A végkiegyenlítési összeget a hitelező nem fogadta el helyesnek és számadást követel. Az elsőbiróság elutasítja a felhívási keresetet, mert számadási kötelezettség csak akkor keletkezik, ha valaki más vagyonát kezeli vagy máséval közös vagyont kezel. A K. T. 101. §-a alapján fellépő magánhitelező kifogásolhatja ugyan a felszámolási vagy végkiegyenlitési eljárás eredményét és kimutathatja annak helytelenségét, de számadást nem követeihet. A felsőbíróságok1) megállapítják a számadási kötelezettséget, mert a társaság oly vagyont kezel, mely a hitelező kielégítésére fordítandó. A hitelező azonban nem követelhet a társaság bejegyzésétől kezdődő számadást; a számadásnak arra az időpontra kell csak vonatkoznia, amikor a végrehajtást szenvedett illetménye megállapítandó. Előttem egészen kétségtelennek tűnik íel, hogy a kérdésben elvileg az elsőbiróságnak van igaza. S még kétségtelenebb, hogy az indok, amelyet az ellenkező álláspont támogatására a másodbiróság felhoz és a harmadbiróság helyesel, tarthatatlan. Abból, hogy valaki oly vagyont kezel, mely a hitelező kielégítésére fordítandó, soha és sehol nem következik az, hogy ez a vagyonkezelő a hitelezőnek számadással tartoznék. Avagy tartozik ilyen számadással a kiskorú hitelezőjének a gyám ? a részvénytársaság hitelezőjének az igazgatóság ? a feleség hitelezőjének a női különvagyont kezelő férj ? Ha az adós és a vagyonának kezelője összejátszanak a hitelező megkárosítására, ex capite doli bizonyára felelősek; de nincs oly magánjogi vagy akár kereskelmi jogi szabály, mely számadási vi•) C. 1907. decz. 6. 1530/V. 906. sz. szonyba hozná a vagyonkezelőt a vagyon urának hitelezőivel. Vegyük elő azonban a törvényt, s nézzük, hogyan képzeli az a magánhitelező érdekeinek védelmét. Mert az eshetőség, hogy a társaság adós tagja a többi tagokkal a hitelező megrövidítésére összejátszik, oly közelfekvő, hogy nem tehetjük fel a kereskedelmi törvény nagyon is óvatos és körültekintő mintaképéről, a régi német kereskedelmi törvényről, hogy erre az esetre ne gondolt volna. A törvény 107. § a szerint, ha valamelyik társasági tag magánhitelezője a 101. §-ban megállapított joggal élve a társaság feloszlását követeli, a többi tagoknak jogukban áll a fel oszlás helyett a végkiegyenlitést választani és az adós illetményét az előbbeni § ok határozataihoz képest kiszolgáltatni. Ezek az előbbeni §-ok pedig többek közt azt tartalmazzák (106. §.), hogy a kilépett tag köteles a társasági vagyonból járó illetményének készpénzben kielégítését elfogadni, és (105. §. ut. bek.), hogy amennyiben a végkiegyenlités azonnal meg nem történhetik, a kilépett tag minden üzleti év végével az időközben befejezett ügyletek elszámolását s az ez alapon őt illető összeg kifizetését követelheti, a még folyamatban levő ügy letek állásáról pedig minden üzleti év végével kimutatást kívánhat. Mindez a betéti társaságra is áll. (146. §.). Világos tehát magából a törvényből, hogy 1. maga a társasági tag is a törvény szerint csak a kilépése után folyamatban lévő üzleti esztendőkről követelhet számadást; 2. hogy a törvény nyitva hagyja azt a kérdést, vájjon ebben az esetben is joga van-e a társasági tag hitelezőjének számadást követelni. A kérdést tehát az elmélet segítségével kell megoldani. Az uralomra jutott elméleti felfogás a végrehajtási zálogjogot nyert hitelezőt, miként általában a záloghitelezőt, constitutiv successió utján részelteti az adós jogaiban. Ugy fogja fel a dolgot, hogy az adós jogából, mint összjogból, bizonyos jogositványcsoport leválik és átmegy a hitelező jogkörébe. A hitelező jogutódja lesz az adósnak, noha az ő személyében más jog, leányjog támad abból, ami az anyajogból kiszakítva ő reá vitatett át. Ebből foly, hogy a záloghitelezőre is áll a jogutódlás általános szabálya: nemo plus juris in alium transferre potest quam ipse habét. Ami joggal a társaság adós tagja a társasággal szemben nem birt, az nem illetheti meg a tag hitelezőjét sem, aki a társasággal csupán az ő adósa jogán jön nexusba, mert hiszen ő csak annyiban van érdekelve, hogy az ő adósának a vagyonilletősége neki fedezetül szolgál. Követelhet-e a betéti társaságtól számadást a kültag? Az ő jogait a törvény (135. §. 2. bek.) e részben olykép irja körül, hogy az illetékes törvényszék a kültag kérelmére fontos