Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 5. szám

VII. évfolyam. Budapest, 1908. márczius i. 5. szám. MAGYAR JOGÁSZ-UJSÁG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT. JOGI SZEMLE. A Moltke —Harden per Németországban sok mindentéle irányú reformeszmét vetett a fölszinre. Természetes, hogy nem mindegyikük felel meg a modern szellemnek. Egyike ezen felmerült reformeszméknek az, amelynek dr. Stranz a „Deutsche Jurifeten-Zeitung" legutóbbi számában kifejezést adott, hogy t. i. nem volna-e ajánlatos és helyesebb a sértett magánéletére vonatkozó becsületsértések esetén a valóságbizonyitást törvény utján teljesen eltiltani, illetve kizárni. A magunk részéről azt tartjuk, hogy egy ily irányú törvényes rendelkezés két élü fegyver! Mert igaz, hogy a magánélet szellőztetése bármily tiszta és feddhetetlen legyen is az, nem ment oly árnyalatoktól, a melyeknek nyilvánosságra hozatala senkinek sem lehet kedves I Tehát az oly sértettekre sem, akik valóban jogosan s nyilt homlokkal keresik és kereshetik is a becsületükön ejtett sérelem birói reparáczióját. És kétségtelenül a jogsegély határozott megnehezítése az, hogy a valóság bizonyításának ethikailag tűrni tartozott korlátlan keresztülvitelekor nem ritkán még súlyosabb sérelem esik a panaszoson, mint amelynek birói reparácziója után tör. Viszont azonban talán még súlyosabban mérlegelendő momentum az, hogy az ez irányú bizonyítás lehetőségének kizárása lehetetlenné tenné a közerkölcs érdekében annyira kívánatos, akár nyilvános, akár nem nyilvános bírálatát azoknak, akiket erkölcstelen, vagy legalább is szocziális szempontból megrovandó cselekedetektől csak az ily perekben megengedni kényszerült valóság-bizonyitás tart vissza. A családi és egyéb vonatkozású magánélet tisztasága, a társadalmi erkölcs fentartása érdekében, ha korlátoltabb mértékben is, ép oly kívánatos, mint a közélet tisztasága és tisztessége. Azért annak ezen biztosítékait lerontani jól meggondolandó ! Hasonvonatkozásu a porosz igazságügyminíszternek legutóbb kiadott azon rendelete is, amely törvényszéki tárgyalásokon a nyilvánosság kizárásával foglalkozik. Élénken emlékeztet a rendelet ugyancsak az emiitett hatóságnak 1891. október 7-én kelt körrendeletére, amely a vádhatóságnak fokozott figyelmébe ajánlja, hogy a nyilvánosság kizárásának indítványozása tekintetében fennálló jogaikkal gyakrabban éljenek, különösen akkor, ha homosexuális kérdések kerülnek megvitatásra. Remélheiőleg a porosz ügyészek nem fognak visszaélni jogaikkal. A büntető tárgyalások nyilvánossága, már régi időtől fogva, minden igazságos ítélkezés legfontosabb garancziáját képezé. Ezen meggyőződés meg nem ingatható azzal, hogy a büntető tárgyalások nyilvánossága visszaélésre ad alkalmat. * A fiatalkorúak kényszernevelésének kérdését a napi események teszik mindinkább aktuálissá. Bécsi lapokban olvasom, hogy az Ottakringben legutóbb 6 és 9 év közötti 4 gyermeket tartóztattak le, mint kétségtelenül előre megfontolt szándékkal elkövetett betörés tetteseit. A 9 éves, egy idegen, zárt lakásba benyitott, onnan ruha- és fehérneműt lopott, mig többi társai ebben neki segédkeztek, illetve orgazdái voltak. Valóban nincsenek már gyermekek ! Az itt rajzolt eset a nagyvárosi nyomorúságnak azon egyik legszomorúbb fejezetét állítja elénk, amelyet közönségesen züllött gyermeknek nevezünk. Hiszen az előtt is megtörtént, hogy egy-egy gyermek itt-ott büntettet követett el! De közelebbi megtekintésre könnyen átlátható volt, hogy cselekedetének és cselekedete horderejének legcsekélyebb felismerése teljesen hiányzott belőle, hogy tehát alapjában még nem volt romlott. Máskép állunk azonban a mai fiatalsággal. Ez már meg tudja különböztetni a megengedettet a tiltottól és cselekedeteit oly elővigyázatossággal ö/ezi körül, melyből a gyermeki naivitást fájdalmasan kell nélkülözni és még a felnőtt éleslátásának is dolgot ad. Az ottakringi négy gyermek, nem — amiként várható lett volna — adta el a lopott ruhákat ugy, ahogy azokat ellopta, hanem előbb azokat felvagdosták rongyokra, hogy felismerhetetlenné tegyék azokat. Az ember elbámul azon az alattomosságon, amelyet itt e gyermekek elkövettek s aggodalmasan keresi a fészket, ahol ily borzasztó csirák oltódnak az ifjúságba. Csak a törvényhozás és a társadalom, karöltve lehet képes e züllésnek elejét venni. * A „Nowoje Wremja" mult heti számában egy rendkívülien érdekes közlemény látott napvilágot a felöl, hogy az orosz börtönökben, a rabok zárkáiban mi mindent lehet találni; daczára a szorgos és rendszeres zárka- és fogolyvizsgálatoknak, melyeket a törvény szigorúan előir. Találtak pedig a legutóbbi időben : mindennemű fegyvereket és gyűjtőeszközöket; a szökéshez szükséges tárgyakat, mindennemű állami bélyegjegyeket, sőt kisebb nyomdaberende-