Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 4. szám - A szerb ólombányákból

4. sz. Magyar Jogász-Ujság 5? („Vérein zur Verbreitung von Rechtskenntnissen"). Az egyesület célja abban áll, hogy a népet — férfiakat és nőket egyaránt — minél szélesebb körben megismertesse a magán- és büntetőjogi törvények jelentőségével s hogy megtanítsa őket a polgári életben szükséges jogi fogal­madra és hogy mindezeket gyakorlatilag is érthetővé tegye. E czélok elérésére első sorban is jogi tanfolya­mokat tart az egyesület; ezenkívül gondoskodik egyes felolvasások tartásáról és népszerű modorban irt jogi könyvek kiadásáról és terjesztéséről. Az egyesület élén a berlini egyetem jogtanárain (Liszt stb.) k'ivül előkelő bírák és ügyvédek állanak. /\ Az áruházi tolvajok beszámithatósága. Gudden bajor orvos érdekes megfigyeléseket közöl az áruházi tolvajoknak a beszámithatóságáról, amelyről kü­lönben nemrégiben egyik híres franczia orvos is irt egy hosszabb tanulmányt. Gudden szerint régebben sokkal több áruházi lopás történt Münchenben, mint manapság Ennek azonban nem a házi felügyelet behozása s nem a rendőri felügyelet szigorítása az oka, hanem azon egyszerű tény, hogy az azelőtt szabadon feküdt kiraka­tokat üvegtáblák alkalmazása által hozzáférhetetlenné tették. Az áruházi tolvajok legnagyobb része korlátolt be­számithatóságu (degenerált, hisztérikus, menstruáczióban szenvedő vagy terhes nő, néha pedig elmebeteg egyén), akiknek 99%-jük női személy. Az áruházi lopás indító-okát csaknem mindig az áruházban keletkezett ellenállhatatlan hírvágyban kell keresnünk, amelyet a fényes tárgyaknak a közvetlen szemlélése és könnyűnek vélt hozzáférhetősége idéz elő és így a lopás előre kieszelése alig esik meg, amit a legjobban bizonyít az, hogy az ellopott tárgyak a tol­vajra nézve rendesen használhatatlan vagy fölösleges czikkek voltak. /\ Berner alapítványa. A berlini egyetem nemrégen elhunyt világhírű büntetőjogi tanára, Berner, 4000 márkát tett le — kevéssel halála előtt — a ber­lini egyetem jogi karánál, azzal a rendeltetéssel, hogy azt a kar adományként adja ki valamelyik német jogász­nak, a külföldi bün'etési rendszerek tanulmányozása czél­jából. A kar az ösztöndijat Heymann Ede berlini bírónak adományozta. /\ „Contempt of Court." Anglia az egyetlen európai állam, ame'yben a bíróság iránti tiszteletlensé­get (contempt of Court) a kellő szigorral büntetik. Általá­ban véve, ilyennek tekintenek minden, a birói tekintély ellen nyilvánuló, tiszteletlenséget. Ilyen tiszteletlenséget követ el — meg nem jelenése által — a megidézett tanú, vagy a fél, aki a neki nem tetsző tanút, vagy szakértőt sértegeti. A büntetés : fogház. — A nőhallgatók száma tudományegye­temeinken az 1898-tól 1906-ig terjedő 8 év alatt. A budapesti, kolozsvári és zágrábi egyetemek nőhallga­tóinak összes száma az emiitett időszakon belül a kö­vetkező volt: a 2 szemeszter váltakozó számának átla­gában 1113 (az 1905/6. évben 220), ezek közül rendes hallgató az orvosi karon 252, a bölcsészeti karon 705, a rendkívüli hallgatók száma 156. /\ A német orvosok és a btk. revíziója. A lipcsei szülészmesterek nemrégen tartott gyűlésükön kimondták a német btk. 54. és 300. szakaszai kiegészí­tésének a szükségességét. E két kivánt kiegészítés az orvosi működéssel áll kapcsolatban s az első szerint ki­mondandó lenne, hogy „nem forog fönn bűncselekmény, ha a cselekmény valamely orvosi segélynyújtásban állott s ha a nyújtott segély valamely jelenlevő, az életre, vagy a testi épségre káros és veszélytelenebb módon el nem távolitható bajnak az elhárítására szolgált." A másik javaslat az orvosi titoktartásra vonatkozik s a szerint, „a titok kinyilvánítása nem büntethető, ha azt az orvos egy másik, fenyegető veszélynek, az élettől, vagy az egészségtől való elhárítása czéljából cselekedte." j£ A szerb ólombányákból. Talán semmiből oly biztos következtetést egy nemzet kultúrájára nem vonhatunk, mint a bánásmódból, melyben az foglyait ré­szesiti. Hogy mennyire áll e szabály, legjel'emzőbben Szerbia példája bizonyítja. Nincs állam Európában, mely a fegyenczekkeJ való bánásmód szigorát, sőt egye­nesen kegyetlenségét tekintve Szerbiával vetekedhetne. Az igazságot ugyanis ott kétféle mértékkel mérik : a szerint, amint az elitélt egy általa hirdetett eszme már­tírjaként jelenik meg a bíróság színe előtt, mely esetben a legsúlyosabb láncz, méregpohár és selyemzsineg jut 1 neki osztályrészül — vagy valamely közönséges egyéb bűncselekmény elkövetéseért vonják felelősségre, mely esetben börtöne már többé-kevésbé nyugalmas otthont biztosit az elitélt gonosztevőnek, kit, ha épen szükség találna lenni emberre, a „humánus" rendőrprefektus egyszerűen szabadon bocsájt, hogy ily módon reá nézve is lehetségessé tegye alkotmányos jogainak : az intéző körök ízlése szerinti gyakorolhatását. Sőt nem ritkán megtörténik, hogy az ily módon szabad­lábra került — megválasztatván — a börtönéből egye­nesen a törvényhozók testületébe kütözikát. A politikai foglyok helyzete azonban már egészen más elbírálás alá esik, annál is inkább, miután ezen szerencsétleneket azon végső czéllal fosztják meg szabadságuktól, hogy a hatalmon levőket ezen urak törekvéseikben többé ne akadályozhassák. így aztán csak a legritkább esetben fordul elő, hogy a politikai foglyok valamelyike élve hagyja el sivár tömlöczét. Súlyos bilincsekbe verik s mindent elkövetnek, hogy czellájukból a pokolnál is borzasztóbb kinzókamrát csináljanak. A belgrádi .árban — hol a szerb foglyok nagy része nyer elhelyezést — számos nagy és eléggé kényelmes czella és munkaterem szolgál a foglyok elhelyezésére. Mindez azonban a ki­zárólag csak közönséges bűncselekményekért elitéltek számára van fentartva. A politikai bűntetteseket már földalatti nedves és bűzös odúkban őrzik, melyek mé­lyebben feküsznek még a vár előtt elfolyó Duna tükré­nél is Ezen czelláknak ablaka nincs s hogy a foglyokat épen csak meg ne fojtsa a fülledt, rossz levegő, e czél­ból egy kisebb köralaku nyilás van az ablak helyén be­vájva. Ki tudná megmondani, mennyi hazafias szerb polgárt nyeltek már el e rejtelmes kazamaták, kiket aztán csak haláluk után adtak ki magukból. Hogy minő módon fejezték be életüket e mártírok : természetes halállal, méreggel avagy oly módon, hogy egyszerűen agyonütötték — ki tudná megmondani ? — Közismert módja a foglyok elpusztításának, hogy leküldik őket egy, a várparancsnoksággal szemben fekvő ősrómaí eredetit

Next

/
Oldalképek
Tartalom