Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 4. szám - A szerb ólombányákból

58 Magyar Jogász-Újság VIL évf. lépcsőlejáratu kútba, melynek tükre még a Duna fenekénél is mélyebben fekszik. Aki egyszer oda lement az többé nem látott napvilágot! A hozzátartozók kénytelenek beérni azon nyilatkozattal, hogy : eltűnt! Belgrád középpontjában — a Terazián — emelkedik a főposta diszes palotája, homlokán egy felírással, mely aranyos betűivel büszkén hirdeti, hogy a palota egy áldozatkész szerb hazafi — Koloratz — jóvoltából jutott az állam tulajdonába. Koloratz — egy dúsgazdag szerb — esküdt ellensége volt az Obrenovits-dinasztiának. Ez volt veszte — ez juttatta öt is a kazamaták vészes odúiba. Miután itt alaposan „megpuhították*, a kormány ajánlatot tett neki, hogy, ha Írásban igéri, hogy hazájának hü fiává lesz, ugy visszakapja szabadságát, ígéretének hiteléül azonban ajándékozza az államnak a Terazián fekvő pompás palotáját s vagyonának egyéb részeit is. Mindez megtörténvén — alig néhány nappal utóbb már is jött a hir, hogy Koloratz hirtelen meghalt — valami altesti baja vitte a sirba ! . . . Nehogy azonban azt találja valaki hinni, hogy a most vázolt belgrádi kazamatáknál siralmasabb fegyintézete Szerbiának egyáltalában nincs is! Tajsic Ranko, a dragucsevói hires radikális parasztvezér, kit Sándor király annak idején Szerbia legnagyobb rendjével, a vörös sasrenddel tüntetett ki és kit ismételten is fogadott udvarában — bizony nagyon megörült volna, ha csak a belgrádi kazamaták falai közé zárták volna. A szerencsétlen embert, midőn hazaárulásért perbe vonták — szinte hihetetlenül hangzik — a rendőrségi épületben levő illemhelyek egyikében tartották fogva. Hogy az olvasó magának némi fogalmat alkothasson ezen fogvatartás borzalmasságáról, ismernie kell ezen helyek kezdetleges berendezését. Kicsiny czellák közepén egy nagy kerek nyílással, mely egy csatornába nyílik. Természetes, hogy a fogoly — ha el akarja kerülni, hogy a csatornába essék — sem le nem fekhet, sem le nem ülhet, sőt még állani is csak szétterpesztett lábakkal képes Hogy mily borzasztó kinokat áll itt ki a fogoly, Tajsic esetéből könnyen megérthetjük, ki az itt töltött néhány hét alatt egy bámulatos izomzatú atlétából vak és béna vázzá lett. Pelagic basa, a szerb szocziáldemokraták vezére ott pusztult el Poscharevac börtönében — a köztudat szerint méreggel ölték meg. A belgrádi sajtó, alighogy Pelagsicnak árulásért történt elitélését hozta kevéssel utóbb már halálhírét is közölte. Az öröm azonban első izben még korai volt : a méreg ugy látszik nem volt elég erős s igy halálhírét néhány héttel korábban közölték, mint az tényleg bekövetkezett. Természetesen őt is valami altesti baj vitte sírba 1 ? . . . IRODALMI ISMERTETÉSEK. /\ Aw. Leonardo Restano : ll tentativo secondo la scuola criminale positiva. (A kísérlet a pozitív büntetőjogi iskola tanai szerint.) Savona. A pozitív büntetőjogi iskola tanai eddigelé — jóformán — csak a bűntettesek, a bűntett, a büntetés és az akaratszabadság körében nyertek megvilágítást az irodalomban, holott a pozitív büntetőjogi iskolának a büntetőjog csaknem valamennyi alapvető kérdésében (bűnhalmazat, kísérlet, visszaesés stb.) megvan a maga önálló álláspontja, amelyet ma már — az iskola elterjedtsége miatt — nem lehet figyelmen kivül hagyni. Restano, a pisai egyetem kiváló tanára — akinek a „harmadik iskola" kérdésében elfoglalt szerencsés álláspontját máshol1) ismertettük, — a kísérletre vonatkozó pozitív tanokat fejtegeti fenti czimü munkájában, amely — tárgyát tekintve — valósággal úttörő. A klasszikus iskolának a kísérletet illető tanai — köztudomásúlag — a következő elvekben összpontosulnak : 1. A kísérlet bizonyos meghatározott gonosztett felé irányított akarat cselekvéssé való átváltoztatásának a megkezdésében áll. Az akarat, ha még oly veszélyes, vagy szilárd is usque ad finem, nem képez kísérletet, ha oly véghezviteli cselekményekbe nyomódik be, amelyek mások jogainak a megsértésére nem képesek. 2. Az e'őkészüle'.i cselekmények nem számithatók be kísérletként, mert természetüknél fogva veszélytelenek s mert, a potentiális kárt tekintve, improduktivek ; következésképpen, ba absolute alkalmatlan véghezviteli cselekmények járultak hozzájok, nem vonhatók büntetőjogi szankczió alá 3. A véghezviteli cselekményeknek a gonosz czél elérésére kell irányulnia. Nincs tehát szó kísérletről akkor, ha az abszolúte alkalmatlan eszközökkel követtetett el; ellenben a relatíve alkalmatlan eszközökkel elkövetett kísérlet büntetendő. A pozitív iskola tanai szerint: 1. A kísérletnél nem a kár a fő, hanem a bűnözési képesség megnyilvánulása, vagyis a nyilvánult veszély, amely azonos a bevégzett bűncselekménynek a veszélyével. Az igazi veszély a kísérletnél, nem a már elmúlt s talán hosszabb ideig tartott veszélyben rejlik, — mert az elmúlt veszélynek csak annyiban van fontossága, amennyiben az a jövőre is vonatkozik, — hanem a bűnös akaratnak megnyilvánulásában, tekintet né.kül arra, hogy a végzett cselekmények alkalmasak, vagy alkalmatlanok, véghezviteli, vagy pedig egyszerűen előkészületi cselekmények voltak. 2. Büntetendő kísérlet akkor forog fönn, ha megállapítható : a) a bűnös akarat (vagyis : a dolus determinatus); b) a veszélyes akarat, vagyis a valószínűleg mindvégig szilárd akarat, ami az egyetlen tanuságtevő eleme a tettes veszélyességének, amidőn nem a büntettesi típusa miatt veszélyesnek tekintendő bűntettesről van szó. 3. A kísérlet mindannyiszor büntetendő, valahányszor a véghezvitt cselekmények (legyenek azok bár csupán előkészületiek, vagy alkalmatlanok) javíthatatlan ösztönszerű, avagy szokásszerü bűntettestől származnak, vagyis, midőn a bűnözési képesség, vagy veszélyesség megállapítható. Amint e szabályokból látjuk, a pozitiv iskola egyformán kívánja büntetni a bevégzett és a megkísérelt bűncselekményt, ami — Restano szerint — ellentétben áll a logikával, a politikával és az igazságossággal. Térszüke miatt — sajnálatunkra — ezúttal nem terjeszkedhetünk ki bővebben a kiváló olasz büntetőjogász jeles tanulmányának a bővebb ismertetésére s csupán abbeli óh.jtásunkat fejezzük ki, hogy nagy szolgálatot tenne a büntelőjog irodalmának az illusztris szerző, ha a pozitiv iskolának a büntetőjog többi alapvető kérdéseire vonatkozó tanait is, a maga szerencsés rendszerével és éles kritikájával kifejtené. /\ Eugenio Flórian : Dei reatí e delle pene ín generálé. — Deí delíiti contro la sícurezza dello Stato. — Deí delíttí contro la líberta. Milano. (A bűncselekményről és a büntetésekről általában. — Az állam biztonsága elleni bűntettekről. — A szabadság elleni büntettek.) Az olasz büntetőjog egyik legrendszeresebb földolgozása, a milanói Vallardi czég kiadásában megjelenő „Trattato di diritto penale" czimü s tizenkét vaskos kötetből álló gyűjtemény, amelynek a fent említett három munka, három különböző kötetét alkotja. A szerző : Flórian, urbinói egyetemi tanár, elismert szaktekintély a büntetőjogi irodalom terén. Számos, a kriminálpolitika egyes kérdéseiben elfoglalt s a legelőkelőbb olasz folyóiratokban publikált álláspontjával, az olasz büntetőjogászok körében, előkelő pozicziót szerzett magának. ') „A Harmadik Iskola", Athenaeum, 1907 . 3. 4. és 1808. 1. füzete. (Budapest).