Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 3. szám

36 Magyar Jogász-Ujság VII. évi. Gyakorlatilag jelentős ez a tétel különösen az igényperben, amikor az adós ellen vezetett végrehajtás során a megajándékozott a lefoglalt vagyont a maga számára igényli; e keresettel szemben a végrehajtató alperes élhet azzal a kifogással, hogy ez az ajándékozás vele szemben joghatálylyal nem bir. Csak közvetett feleletet kapunk joggyakorlatunk vizsgálatából arra a felvetett kérdésre, vájjon a megajándékozott felelőssége az ajándéktárgy eladása, elcserélése esetén kiterjed-e a helyébe kapott értékre. Láttuk, hogy bíróságaink a megajándékozottat személyesen szokták felelőssé tenni, ha az ajándék tárgyán a hitelező kijátszása végett rosszhiszeműen már túladott,1) vagy azt oly mértékben megterhelte, hogy a hitelező már egyáltalán nem, vagy csak részben nyerhet belőle kielégítést. Ezek a kijelentések az optk. 952. §-ára mennek vissza, melyre a 953 §. visszautal s mely szerint „ha az ajándékvevő az ajándékozott dolgot, vagy annak értékét már nem birja, csak annyiban felelős, amennyiben azt rosszlelkiileg bocsátotta ki birtokából". Maga a törvény is tehát követi azt az elvet, hogy preiium succedit in locum rei S ez az elv helyes is mindenütt, ahol valamely dolog nem a maga egyedi mivoltában, hanem mint vagyonalkatrész jön tekintetbe. A hitelezőnek mindegy, mi az egyedi mivolta az ajándéktárgynak ; őt annak csak egyetlen tulajdonsága érdekli, az, melynélfogva követelése kielégítésére alapul szolgál. Ilyenkor nem szabad őt attól elütni azzal, hogy a dolog most már nincs meg a megajándékozottnál. Elég, ha az értéke megvan, a pénz, amit annak eladásából kapott, az értékes más dolog, amire amazt becserélte. Ezekre is ki kell terjeszteni az ő igényét, tekintet nélkül a megajándékozott jó- vagy rosszhiszeműségére. Az ajándéktárgy helyébe lépő ez az érték még nem a megajándékozott személyes vagyona: ez maga az ajándéktárgy, mint vagyonalkatrész, megváltozott formában. Csak, ha ebből az értékből a követelés ki nem telik s arról van szó, vájjon a megajándékozott saját külön vagyonával is felel-e, akkor kerül sor a rosszhiszeműségre, melyet a hitelezőnek kell bizonyítani. A hatálytalanságnak harmadik személyekkel szemben való hatása tekintetében nemrégiben nyilatkozott a nagyváradi tábla2) olyként, hogy „ nincs oly anyagi jogszabály, mely szerint az ajándékozási ügylet megtámadása esetében az ajándék tárgyára harmadik személyek által jóhiszemüleg szerzett jogok ezek szerzésének is megtámadása nélkül pusztán az ajándékozási ügylet megtámadásának jogi következményéül érvénytelenekké válnának." A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A kereset értelme — miként ezt !) C. 1884. márcz. 12. 6093/83. sz. 2) 1907. máj. 16. G. 13. sz, Orosschmied id. h. találóan mondja — az, hogy a megajándékozott köteles legyen tűrni, hogy a hitelező végrehajtási zálogjoga az ingatlanon az ajándékozó ellen bekebeleztessék; tárgya az, hogy a megajándékozott a hitelező követeléséből folyó ama jognak, hogy az adós azt a követelést záloggal is biztosítsa, az útjából vonuljon félre. A szigorú konzekvenczia csakugyan az volna, hogy a megajándékozott jogutódai ellen a keresetnek minden tekintet nélkül jóhiszemükre helye legyen. Azonban csak helyeselhető, ha a joggyakorlat ezt a következményt le nem vonja. Az ajándékozási ügyletet a hitelezőnek — ha a már ismert előfeltételek fenforognak — nem kell respektálnia, a mig az ajándék vagy értéke a megajándékozott kezében van; nem kell respektálnia, ha a megajándékozott a dolgot tovább ajándékozta, a mennyiben ezt a további ajándékozást is megtámadhatja; s nem kell respektálnia azokat a jogokat sem, a melyeket az ajándéktárgyra harmadik személyek rosszhiszeműen szereztek, mert a ki tudja, hogy a dolgot egy korábban keletkezelt követelés miatt a hitelező kielégítési alapul igényli, az a dologi jogok elsőbbségére nem hivatkozhatik. De ezen túlmenő hatályt a megtámadásnak a jog nem tulajdonit; s jelesül a jóhiszeműen, azaz a megtörtént megtámadásról való tudomás nélkül szerzett dologi jogok épségben tartandók. * A házassági jog körében nem igen akad újság. A férjnek az a cselekménye, hogy a hentesüzletben egy idegen levetkőzött növel bezárkózva lefeküdt, mint egymagában álló, a Guria1) szerint, az erkölcstelen élet megátalkodott folytatásának fogalmát ki nem meríti és akként az 1894 : XXXI. t.-cz. 80. §. c) pontja a'á eső bontó okot meg nem állapit, hanem csupán a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértésének veendő, amennyiben a házastársi köteles hűséget érinti. Az ilyen alapon a házasságnak csak a 80. §. a) pontja alapján való felbontását lehet elérni, a mikor is az annak mérlegelésétől függ, vájjon fel van-e dúlva a házastársi életközösség. Persze az ilyen rikító esetben a feldultság bizonyára megállapítható. Nevezetes, hogy az asszonynyal szemben mennyivel szigorúbb a mérték e részben, mint a férjjel szemben. Egy adott esetben a Curia2) következőképen érvel: A férjes nő nemcsak abban az esetben vét a házassági kötelesség ellen, ha férjén kivül mással szerelmi viszonyt folytat, hanem súlyos kötelességszegést követ el akkor is, ha akként viselkedik, hogy azzal női jóhirnevét veszélyezteti, a mi viszont alkalmas arra, hogy a férjnek neje hűségében való bizalmát megrendítse és a házassági benső viszony folytatását lehetetleníti; ') C. 1907. június 26. 1039. sz. 8) C. 1907. decz. 21. 443. sz.