Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 2. szám - Az aztekek büntetőjoga - A Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület

30 Magyar Jogász-Ujság VII. évf. tézkedéseket ajánl velük szemben. A közveszélyesség megállapítását az or-osra bízná. Berqer Miksa dr. ügyéd szerint a psihiátria mai állása még nem nyújt biztos alapot a közveszélyessr'g biztos megállapítására. Oláh Gusztáv dr. elmegyógyintézeti igazgató sze rint a közveszélyesség forgalmának elfogadásához olyan súlyos konzekvencziák fűződnek, hogy ma még csak óvatos reformoknak van helye. Hajós Lajos dr. idegorvos egészében csak tagadó választ tud adni, melyben a közvetzélyesség fogalmát a büntetendő közveszélyesség terminussal kívánja felcserélni. A vita végeztével Rivkl Gyula az egyesület nevében köszönetét nyilvánította a felszólalóknak. Minthogy még tiámcsan jelentkeztek fels;ólalásra, a vitaülésnek még több napra terjedő folytatása lesz. Mindhárom ülésén nagyszámú előkelő közönség vett részt. Ott voltak többek között: Giessuein Sándor és Bakonyi Samu országgyűlési képviselők, Kunsz Jenő akadémiai tag. Kun Béla, Szászy Béla és Térfy Gyula osztálytanácsosok. Pekáry Ferencz főkapi'ány-helyetles. E. Illés Károly ny. kir. ügyész, Magyari István főügyész-helyettes s a birói, ügyvédi és ügyészi kar számos kitűnősége. A számos nagyérdekü felszólalás közül kiragadjuk Sarbó Artúr dr. egyetemi magántanár felszólalását, mely a kérdéshez, bár csak egy részletéhez, de teljesen uj szempontból szólott hozzá. „A részletkérdés, melylyel foglalkozni akarok — mondja a felszólaló — a praeventiv eljáratok kérdése. Nem fognak azon csodálkozni, ha én, mint orvos ezen a téren maradok, amely téren nézetem szerint ugy a büntető törvényhozás, mint az orvostudomány együtt haladhatnak és kell is, hogy együtt haladjanak. Ami az orvostudományban a prophylaxis, azaz a betegségeket megelőző tudások és eljárások összessége — az a büntető törvényhozásban a praeventiv intézkedés. A büntető törvényho?ás terén a bűnözés megelőzése ép oly fontos teendőnek tekintendő, mint amily fontos, társadalmi védelmi szempontból a bűnözőnek büntetése. Igen örvendek, hogy e tekinti tben előttem szóló Balogh Jenő professzor úrral egy nézetet vallhatok. A felvetett kérdésnél a bűnözök azon csoportjától van szó, akiket, mint azt Schwartzer Ottó oly meggyőzően kifejtelte, a csökkent szellemi értékűek elnevezése alá foglalhatunk össze. Kérdés, képesek vagyunk-e a bűnözők e csoportját már bűnözésük előtti időben felismerni, mert csak, ha erre igerlőleg tudunk válaszolni, lehet szó arról, hogy kellő intézkedésekkel bűnözésükben őket megakadályozhatjuk. Első kötelességünk tehát azt vizsgálni, vaj|on a mai társadalmi intézményeink és berendezése nk mellett van-e reá mód, hogy a csökkent szellemi értéküeket kora gyermekéveikben felismerjük és ha igen, akkor foghatunk azon kérdés taglalásába, hogy milyen eljárást kövessünk, mai társadalmi berendezéseink mellett az igy felismertekkel szemben ? Az első kérdést illetőleg felhívom figyelmüket arra, hogy az ily csökkent szellemi értékűek felismerésére, ma már e?y igen érzékeny módszer felett rendelkezünk és ez a kisegítő iskolák intézménye. Méltóztatnak emlékezni arra az időre, midőn ezelőtt 10—15 évvel nálunk ez intézmény szóba került, mily óriási ellenszenvvel és ellenszegüléssel találkozott az A szülői gyengédség, a a sértett hiúság stb. állták létesítésének ulját Ma, ugy külföldön, mint nálunk tért hódított ez eszme és méltóztatik tudni, hogy az idén költözött í=aját hajlékába itt Budapesten az állami kisegítő iskola. E kise^itő iskolákban leljük fel, legalább egy részét, a csökkent szellemi értéküeknek Azok a gyermekek, akik szellemi képességük visszamaradása folytán a rendes oktatást követni nem tudják, kerülnek ide. Az igy egybegyűlt anyagnak kellő különleges tanítása és nevelése az, melyet a gyógypaedagogia teljesít. Tudnunk kell továbbá, hogy ezen kisegítő iskolák növendékeinek egy része, csaknem teljr s eredménynyel tanítható, ez az a rész, amelynél a szellemi fejlődés csak késik, de nincs rossz irányú fejlődés jelen; az e csoportba tartozó gyermekek, ha bizonyos tekintetben gyengébbek maradnak is, azért kellő körülmények között az életben megállják helyüket. A gyermekek egy másik része az, amely jelenleg minket érdekel, ezen csoport azokból tevődik össze, akiknek az állapotán a kisegítő iskolai tanítás és nevelés csak ideigóráig tud segíteni, de végleges eredményt felmutatni nem tud, mivel hogy ugy mondjam, szellemi képességeik rossz irányú fejlődése veleszületetten van jelen. Ezek azok, akiknek további sorsáról kell gondoskodnunk. Hogy mikép, arról később emlékezem meg, most csak azt kívántam konstatálni, hogy a kisegítő iskolák a selekezió szempontjából, mily fontos hivatást töltenek be. Ily iskolák létesítése ennélfogva igen fontos és kell, hogy a társadalom minél szélesebb körökben ezt be is lássa és ily kisegítő iskolák felállítása mellett és ne ellene foglaljon állást. Láttuk tehát, hogy a csökkent szellemi értékűek egyrésze feltalálható a kisegítő iskolákban, egy másik részét alkotják azok az egyének, akik a rendes iskoláztatást szellemi képességük fogyatkozása daczára el tudják végezni, mivel fogyatkozásuk nem a formai gondolja ilás hiányában, hanem az erkölcsi érzés teljes hiányában frkszik. Ezek azok az u n. erkölcsileg gyengék (helytelen elnevezéssel morál insaniásoki, akik már kora ifjúságukban szüleik és a társadalom rémei. Ezekkel szemben ezideig ugy a szülő, mint az orvos, de meg a társadalom is teljesen tehetetlen. Egy részük elmegyógyintézetbe kerül és ott a rend megbontói, formai gondolkodásuk épsége folytán kellő apparátussal sokszor magukra tudják vonni a közvélemény figyelmét, országos skandalmot provokálnak, ezek azok, akikről a napi sajtó egyes orgánumai „Ép észszel őrültek közé zárva" czim alatt szoktak megemlékezni. A tébolydából vagy a leirt módon vagy furfangosan kieszelt szökés utján szabadulnak ki. Az ily erkölcsileg gyengék másik része a javító intézetekbe kerül ; hogy ott sincsenek a kellő helyen, azt ebben a körben felesleges bizonyítanom, azt hiszem elegendő, ha csak azt az egy érvet hozom fel, hogy ezeken r.em segíthet a javitóintézet szigora sem, mert semmi sem fog rajtuk. Mi orvosok vagyunk a legkellemetlenebb helyzetben ezen egyének folytán, akkor, midőn a szülők tanácsért fordulnak hozzánk. Megvallom, hogy ez ideig, minthogy nem rendelkezünk oly intézetek felett, ahová őket internálhatnók, a magam részéről azt a tanácsot szoktam adni, hogy legjobb, ha hajóra ültetik az egyént és világnak küldik, igy legalább meg van adva a lehetőség arra, hogy azon óriási erkölcsi kényszer, amely saját erőre való utalásban rejlik, magához tériti az egyént, aminthogy tudok is reá példát. Jobb hiján, igy kénytelenek vagyunk a relegálás eme módszeréhez folyamodni és ezért bocsásson meg Finkey Ferencz tanár ur, aki a franczia relegáczió systemáját felszólalásában elitélte. A csökkent szellemi értékűek e csoportjának egy része, mint már emiitettem, a javítóintézetekbe kerül, már ennélfogva is természetes, hogy ott fogjuk tehát feltalálni a csökkent szellemi értékűek bizonyos számát. Erről különben személyes tapasztalat alapján is meggyőződhettem. Igy felfedve a forrásokat, a honnan a csökkent szellemi értékűek kikerülnek, eleget tettünk az első kérdésnek, azaz a mai társadalmi berendezéseink mellett is a bűnözők azon csoportját, melyek a csökkent szelllemi értéküekből tevődik össze, már gyermekkorukban felismerhetjük. Áttérhetek tehát a második kérdésre, mely ugy szól: mily eljárást kövessünk, mai társadalmi berendezéseink mellett a csökkent szeliemi értékű gyermekekkel szemben ? Első sorban hivatkozom itt a kérdés egy igen alapos ismerőjének, Lárlay István bíró urazon indítványára, mely ugy szól, hogy átvizsgálandók a javító intézetek növendékei és a csökkei t szellemi értékűek egy intézetbe összpontosittassanak. Ezen intézetben nézetem szerint a tanítást és nevelést gyógypedagógiai tanerőkre kellene