Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1908 / 2. szám
24 Magyar Jogász-Ujsftg VII. évf. hogy a közös akarattal elkövetett turpisság j hasznát bezsebelvén az egyik, most már társa ellen fordul és visszaköveteli azt az ellenértéket, a melyet ő a részesedésért szolgáltatott. Erre mondja aztán a jog, hogy nem ad keresetet, mert ha már a tett elkövetését meg nem j akadályozhatta, nem fogja jutalomban részesíteni azt, a ki előbbi tettét még azzal tetézi, hogy most már társát akarja röviditení. S ha az ily szerződésnek meg is van az az egy és mindenesetre leglényegesebb joghatása, hogy az annak folytán tett szolgáltatás ex indebito vissza nem követelhető: azért éppen csak ez az egy joghatása van meg, s azért nem szűnik meg semmis szerződésnek lenni Jelesül továbbra is megmarad az, hogy mellékkikötésekkel — foglaló, kötbér, bánatpénz — meg nem erősíthető, a biztosítására adott kezesség, zálog, váltó hatálytalan, s hogy a teljesítés maga ki nem kényszeríthető. Csak a már végbement tel- I jesités zárja ki a viszakövetelést, miként a naturális obiig atio-nvl, melytől ismét éppen abban különbözik, hogy amaz megerősíthető és biztositható, mert érvényes szerződés, mig emez semmis. Mi a jogkövetkezménye annak, ha valamely a csődtömeghez tartozó ingatlanra bekebelezett zálogjog a csőtörvény 26. s köv. § ai alapján megtámadtatik ? Elemi dolog, de a tények mutatják, hogy a gyakorlatban kétségessé vált. A Guria4) helyesen formulázza a választ ilykép : A hatálytalanítás jogkövetkezménye nem a hatálytalanított jogok kitörlése, hanem csak az lehet, hogy alperes köteles tűrni, miszerint az ingatlan erre a zálogjogra való tekintet nélkül értékesíttessék a csödhitelezők érdekében és hogy az ingatlanért befolyt vételárból erre a zálogjogra eső rész alperes helyett a csődtömeget illesse és mindez a telekkönyvben feljegyeztessék; mert a megtámadott zálogjog nem abszolúte, hanem csak relatíve a esődhitelezőkkel szemben hatálytalan s amennyiben a csőd az ingatlan értékesítése nélkül befejeztetik, a zálogjog maguk az érdekelt szerződő felek között továbbra is érvényben marad. * Az u. n. „Strohmanna-ok a részvénytársaságok életében nagy szerepet játszanak. Az a részvényes, aki valamely határozat meghozatalát a közgyűlésen elő akarja idézni, a többséget ehhez ugy szerzi meg, hogy a közgyűlés idejére összevásárolja a részvényeket és kívülálló személyekre ruházza színlegesen, akik aztán a közgyűlésen a kivánt módon szavaznak. A Guria nemrégiben döntött egy ilyen ügyben, amelyet nevezetessé tesz az is, hogy a részvények bemutatóra szóltak, s érdekes az e részben az egyes forumok közt felmerült nézeteltérést meg4) C. 1907. június 7. 678/906. v. sz. állapítani. A kereskedelmi és váltótörvényszék szerint a részvényeknek bemutatóra szóló minőségéből csak az következik, hogy a részvény birtokosa a papírból folyó jogokat harmadik személyekkel szemben egyszerű átadás folytán, formális tulajdonjog átruházás nélkül, gyakorolni jogosítva van. De a bemutatóra szóló papír természetéből folyó e jogosultság sem gyakorolható valamely jog kijátszása és visszaélések megvalósítása czéljából. Ha tehát felperes igazolta volna, hogy az állítólagos részvényeseknek a közgyűlésen szerepeltetése valamely jog kijátszását czélzó és visszaélést magában foglaló határozatok keresztülvitele érdekében történt és a határozathozatal eredményét tényleg befolyásolta volna, ugy e panasz megvizsgálása elöl kitérni nem lehetne. A budapesti tábla ezt az álláspontot nem osztja, mert ugy találja, hogy már az magában véve is jogtalan eljárás, hogy a bemutatóra szóló részvény másoknak a közgyűlésen való részvétel végett átadatik; mivel a kereskedelmi törvény csak azoknak adja meg a részvénytársaság ügyeibe való befolyást akik valóságos részvényesek s ezek is csak az alapszabályokban meghatározott mértékben és korlátokon belül gyakorolhatnak szavazati jogot. A Curia a kérdésben nem nyilatkozik, mert azt a konkrét esetben mellőzhetőnek tartja. Bennünket azonban érdekel a probléma: szabad-e strohmann-okat szerepeltetni a közgyűlésen s érvénytelenithető-e annak határozata pusztán ebből az okból? A kérdés azért igen nehéz, mert a részvényesek joga a részvényben, mint értékpapirban van megtestesítve, mely a piaczi forgalom tárgya és melynek legitimált birtoka jelöli ki azt a személyt, aki a részvényesi jogokat gyakorolni hivatott. Aki a részvényt az előirt módon megszerezte, az valóságos részvényes ; s ezért közel esik az a konzequenczia, hogy aki a bemutatóra szóló részvényt birtokolja, az részvényes. Mégis ez a tétel nagy mértékben aggályos. A bemutatóra szóló részvény, mint bármely más vagyon'árgy, nem csupán tulajdonátruházásnak, hanem számos más ügyletnek is tárgya lehet: zálogba, kölcsön, haszonkölcsönbe, letétbe adhatom, megbízást adhatok valakinek a részvény kezelésére, arra, hogy az abból folyó jogokat számomra és nevemben, vagy számomra ugyan, de saját nevében érvényesítse stb. Kétségtelen már most, hogy mindez esetekben az a részvény az én tulajdonom, az nem ment át a másik vagyonába, más szóval: én vagyok a részvényes és nem amaz, engem illetnek a részvénytársasággal szemben a részvényhez kötött jogok, akkor is, ha a részvény bemutatóra szól és nem az én, hanem ama másik birtokában van. Ebből az következik, hogy noha a részvény nincs a birtokomban, mégis csak én szavazhatok a közgyűlésen, vagy — ha az alapszabály a részvény bemutalását kívánja — én sem, de