Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 2. szám

2. sz. Magyar Jogász-Ujság 23 jártas a kartellek morphologiájában, az tudja, hogy a technikai mód, melylyel a verseny kizárását a szerződő felek keresztülviszik, tökéletesen független attól a kérdéstől, minő hatása van a kartellezésnek a termelésre és fogyasztásra s ehhez képest mennyiben indokolják a kartelikötést az adott esetben fennálló piaczi viszonyok. A fogyasztási terület felosztása arra a termelőre nézve, akinek egy-egy ilyen terület jutott, éppen ugy monopolt teremt, mint ahogyan monopolt eredményez az árkartell azáltal, hogy az egységes árszabás a kartellezö felek között kiküszöböli a versenyt és ezzel kizárja az árak természetes sülyedését a kínálat növekedésének arányában. A területfelosztó kartell tagjai a termeivényeik árát a maguk területén — verseny hiányában — tetszőleges magasságban állapithatják meg ; ha külső versenyző nem akad — s hogy ne akadjon, arról gondoskodik a kartell — a kartell szervezetében mi sem állja útját a leghallatlanabb uzsorának. Mindezekből folyólag a marosvásárhelyi tábla által felállított különböztetés árkartell és területfelosztó kartell közt tarthatatlan : abban a kérdésben, vájjon valamely kartellszerződés turpis causa módjára kezelendő-e, vagy nem, más természetű kritériumokat keJ keresni. Ezek a. kritériumok — ismételjük — egyáltalán nem találhatók fel a kartellezés külső szervezeti formáiban ; ami természetes is, mert minden ily formát lehet olyként alkalmazni, hogy az jogosulatlan kizsákmányolás eszközévé váljék. Ha igazságosak akarunk lenni és sem a termelést a kartellezésben rejlő kétségtelenül nagyértékü előnyöktől megfosztani, sem pedig a közönséget az üzérek nyereségvágyának kiszolgáltatni nem kívánjuk, ugy nincs választás a számunkra: a konkrét esetben le kell szállnunk a kérdés gyökeréig, s megállapítanunk az összes rendelkezésre álló adatok alapján, vájjon jogosult vagy kizsákmányoló kartellel van-e dolgunk. Meg kell állapítani, vájjon az adott gazdasági, forgalmi, hitel- és piaczi viszonyok mellett az illető üzletágban beállott e már vagy legalább beállani készül-e a zabolátlan verseny nyomában járó árrontás („Preisschleuderei"), azaz az árak oly mértékű csökkenése, hogy azok mellett a termelés csak veszteséggel vagy a koczkázathoz nem arányos csekély nyereséggel űzhető ; beállott-e vagy legalább készül-e beállani az illető üzletágban oly fokú pangás, mely annak létérdekeit veszélyezteti s mely ennélfogva életkérdéssé teszi az azzal foglalkozók számára egy bizonyos minimális összeredmény biztosítását? Vizsgálni kell a konkrét esetben a kar tellszerzöüés várható következményeit: elég hatályos e az abban megállapított módozat ahhoz, hogy tényleg monopolisztikus helyzet álljon elő ? Várható e sikeres outsider-verseny ? Nincs-e felfelé is korlátozva az áremelés ? Ha a szerződés már hosszabb ideje hatályban van, meg kell állapítani annak tényleges befolyását a piaczi viszonyokra: emelte-e tényleg az árakat és mily mértékben? Mikép viselkedtek a kartelltagok kivül álló konkurrensekkel szemben ? Ellensulyozta-e az áremelést jobb termelés, a munkások és alkalmazottak jobb díjazása stb. ? Erre a tágkörü nyomozásra persze jelen perjogunk alig nyújt lehetőséget. De a nehézségekkel a bírónak meg kell birkóznia. A sommás eljárásban a kérdezési jog, a rendes perben pedig a mindinkább meghonosodó póttárgyalás az előadó biró előtt — módot vagy legalább kifogást nyújtanak a bírónak, hogy felderítse, a mit tudni kiván. Az ellenfél ügyvédje is ott van, a ki fele érdekében rajta lesz, hogy ezek a kérdések tisztázódjanak. S ha a kartell az, a ki titkolódzik: akkor úgyis baj van a kréta körül. Akkor csak hadd jöjjön a turpis causa, s vágja útját a további gazdálkodásnak. Ismét feltűnt továbbá mostanában a turpis causa bilaterális egy érdekes esete. Felperes az alapon indított keresetet, hogy a peres ingatlant alperesre ruházta át annak fejében, hogy az a felperes özvegyen maradt vejével ágyassági viszonyba lépjen, s a szerződés érvénytelenítését azért követeli, mivel alperes a viszonyt abba hagyta s máshoz férjhez ment. A Curia2) a keresetet elutasította, mert a czélzatánál fogva a közerkölcsökbe ütköző és átadással teljesedésbe ment szerződésnek bírói felbontását nem követelheti az a vagyonátruházó fél, a ki a szerződést az erkölcstelen czélzat megvalósítása okából kötötte és teljesítette. Utaltunk már egy izben arra, hogy ebben a szabályban leplezetten benne foglaltatik az a tétel, hogy az ilyen kétoldaluan turpis szerződés joghatályos.3) Itt ismét ki kell emelnünk, hogy ez a tétel ily általánosságban a kodifikált magánjogokban nincs elismerve : az optk. 1174. §-a szerint is csak az nem követelhető vissza, a mit valaki tudva, tilos cselekmény eszközlésére adott, s a német polg. tkv. 817. §-a még szűkebb korlátokat szab, a mikor a visszakövetelést csak arra az esetre zárja ki, ha az ügylet czélja ugy volt megállapítva, hogy ugy a szolgáltató, mint az elfogadó a teljesitménynyel jogellenességet vagy erkölcstelenséget követ el s ha a szolgáltatás nem kötelezettségvállalásban áll, mert az így vállalt kötelezettség teljesitésekép tett szolgáltatás vissza nem követelhető. A most felhozott esetben különben a j visszakövetelés a német polg. tkv. szerint is ki volna zárva; s ez rendén is vagyon, mert a legkevesebb, a mit a jog ily gazságokkal szemben tehet, az, hogy nem oltalmazza a nagyobb [ gazembert a kisebbel szemben. Általánossági ban ugyanis ezek a dolgok ugy jelentkeznek, 2) C. 1900. szept. 11. 2569/906. sz. 3) V. ö. e lapok 1907. évi 3. számát, 36. 1.