Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 24. szám - A khinai jogról

228 Magyar Jogász-Ujság VII. évi. Mint az állam főpapja pedig „szent" minőséget is osztogathat nekik s isteneknek is nyilváníthatja őket. Jogában áll a császárnak, hogy megváltoztassa a betűk alakját és jellegét; továbbá, hogy eltörülje a régieket s ujakat állapítson meg. Megváltoztathatja a tartományok, sőt egyesek nevét is. Mindazonáltal a császár hatalmának bizonyos erkölcsi jellegű korlátjai is vannak. így pl. elrendeli a törvény, hogy, ha a császár valami súlyosabb hibát követ el, a madarinok kötelesek őt erre Írásbeli előterjesztéssel figyelmeztetni. A császár oldalán két „tanács" működik: a „rendkívüli tanács* (ho-laus), amely a császári herczegekből s a „rendes tanács" (ko-laus), amely a miniszterekből és a herczegekből áll. Az előbbi a dynastiát, az utóbbi pedig az államot érdeklő ügyek elintézését készíti elő a császár részére. Minden állami okiratot és birói Ítéletet a császár pecsétjével látnak el. Ez egy négyszögletű s körülbelül tizenkét hüvelyknyi hosszú jáspis kő. Senkinek sem szabad — a császáron kivül — jáspisból készült pecsétet használni. A császárt különféle elnevezésekkel tisztelik meg. Ilyenek: „Tyen-cse" („Az égi nap"), „Vhanyti" („a felséges éR szuverén császár"), „Csing-vhang" („a szent császár"), „Van-Szvi" („a 2000 év"), stb. A császár ruháza'a: egy, a bokáig érő, sárga öltöny, vagy egy ugyanolyan köpeny, amelynek az alja apró sárkányokkal szegélyezeit bársony, amelyeknek a lábán öt karma van. A derék köré pedig, két nagy sár kány van himezve. A császári korona kerek, sőt kissé ovális. A rajta levő tizenkét gyöngyláncz közül négy a császár szemeire csüng, annak a jelképéül, hogy a császárnak azokra kell fordítania a tekintetét, akik valamely ügybrn előtte állanak, vagyis, hogy elhatározásait se a kedvezés ne irányítsa a gazdagra, se pedig a szánalom, a szegényreA másik négy láncz, a fülekre borul, annak a jelképe" zésére, hogy a biró füleinek mindig zárva kell lenniök' ugy a nagyok kérései, mint a szegények lármája alkalmával. Végül, az utolsó s hátul lecsüngő láncz azt jelenti, hogy a császárnak nagy Ítélőképességgel, mélyreható bölcseséggel és gondossággal kell mérlegelnie elhatározásait. Az adót részint pénzben, részint pedig termények, ben szedeti be a császár. Ez utóbbira való tekintettel 30.000 bárkát tart. A befolyt adót a Hu-pu nevü biró ság őrzi. Ami a házasságjogot illeti, a feleség megválasztása az atyát, vagy a legközelebbi rokont illeti, aki e czél. ból egyezségre lép a kiválasztott leány atyjával, vagy rokonával. Ezen egyezség bizonyos összegnek a megállapítására vonatkozik, amelyen a menyasszony részére ruhákat és ékszereket vásárolnak, mert a khinaiaknál a leányoknak nincsen vagyonuk. E szokás azonban csak az alsóbbrendüeket kötelezi, mert az előkelő mandarinok s általában a gazdagok, mindig adnak hozományt a leányaiknak. A törvény megengedi a concubinatust is, Az ilyen nőket „mellékfeleségnek" nevezik, s ezek a főfeleség után következnek. Különös, hogy, míg a concubinatust a törvény az előkelőknek föltétlenül megengedi, addig a népnek csak akkor engedi meg, ha a feleség 40. életévét betöltötte, vagy, ha meddősége megállapittatott. A házasságot vagy a szülők, vagy pedig ezzel foglalkozó idősebb asszonyok hozzák létre, akiket a lányos szülők biznak meg azzal, hogy a leányaik szépségét és jóságát nyilvánosan magasztalják. A „főfeleséget" nagy ünnepélyességgel viszik férje házába; ezzel szemben, a mellékfeleség minden formaság mellőzésével jut oda. Ez utóbbi alá van vetve a főfeleségnek, akit a törvény egyedül tekint törvényesnek s gyermeke is a főfeleségé. Az özvegy férfi, vagy asszony ujabb házasságra léphet; sőt a férfi a concubináját főfeleséggé is teheti. A törvény a házasság megkötése alkalmával előfordult formaságokban történt hiba miatt is megengedi az elválást. Azt a nőt, aki férjét elhagyja, megbüntetik. Ha pedig a férj hagyta el nejét s ha távolléte három évnél tovább tart, jogában áll a nőnek, hogy a mandarintól ujabb férjhez menetelre engedélyt kérjen. A törvényben elősorolt válóokok között szerepelnek: A különböző vérmérséklet, a féltékenység, meddőség és a ragályos betegség is. A császárnak számos felesége és concubinája van. Kedveltjeit „ti"-nek („csaknem császárné") nevezi s ezek-' nek ékszereket osztogat. Egyébként e nők több csoportra oszlanak. Ha régebben a császár nősülni akart, néhány matróna husz leányt választott ki a számára s a császár anyja, vagy az első palotahölgy, ezek közül kiválasztotta a legszebbet s azt mutatta be a császárnak. A többi leányt pedig, gazdagon megajándékozva, hazabocsátották. Esküvője alkalmából a császár amnestiát ad — a tolvajok és a lázadók kivételével — az összes elitélteknek. Az ujabb időben a mandsu dynastia tagjai a tatár fejedelmek családjából nősülnek s rendesen három császárnéja van a birodalomnak, mindegyike külön udvarral. Ezeknek a gyermekei törvényesek s az elsőszülött a trónörökös. A császár gyermekei — míg nőtlenek — a pekingi császári palotában laknak. Megnősülésükkor valamelyik tartomány fővárosában telepednek le s a császártól királyi czimet nyernek. — Betörők és tolvajok felsőbb Iskolája. Toulouseban nemrég a betörők és a tolvajok valóságos magasabb iskoláját leplezte le a rendőrség. Még a hetedik megyéből is zarándokoltak oda a magasabb képességre törekvő, ambicziózus tolvajcsemeték, ugy, hogy szinte ez iskolánál is bekövetkezett az a baj, ami majdnem minden iskola baja, a tultömöttség. Ami pedig a legkülönösebb a dologban, az iskola válósággal a rendőrség szemeláttára működött. A tananyag valóban változatosnak és gazdagnak mondható. Volt tornaterem is, hol az izmokat edzették és a testi ügyességet fejlesztették. Külön teremben adták elő a zsebtolvajlás mesterfogásait. Bábukon tanulták meg, hogyan lehet valakinek a zsebéből kilopni valamely tárgyat, anélkül, hogy a ruhán csak egy kis ráncz is támadna. Külön tanteremben oktatták a „lakatosokat", hogyan kell a legbonyolultabb zárakat kulcs nélkül kinyitni, de ugy, hogy a