Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 24. szám

226 Magyar Jogász-Ujság VII. évf. tartalmazott („in Ausübung ihres Amtes"), a melyet a végleges szöveg kihagyott, a biróra bizván egészen, hogy eldöntse, mely cselekményekből hárul felelősség a jogi személyre, s melyekből nem. A kérdés e részében tehát a törvényben megoldatlan maradt, csak annak a lehetősége van elismerve, hogy a felelősség megállapittassék. Én a következőkép látom a dolgot. Akár személyösszeség, akár vagyon: a vagyoni felelősség fennáll, ha valamely tényt az egyén azon az intenzitási körön belül vitt véghez, amelyen belül ama vagyon fölött rendelkezési joga van. De vájjon szükséges-e az a felfogás, hogy a jogi személy szervei utján cselekszik, szerződik, mulaszt, delictumot követ el? A vagyoni felelősség azt nyilván nem kívánja meg; a szavatoló vagyon elmélete teljes magyarázatát nyújtja ennek a jelenségnek. Marad az az általánosabb jellegű kijelentés, hogy a jogi személy cselekvőképes, ha az e végből szükséges szervek kirendelvék (v. ö. svájczi polg. tkv. 54 cz.) és hogy a szervek hivatva vannak a jogi személy akaratát kifejezésre juttatni (55. cz. 1. bek.) Az előbbi szabály az általam elfoglalt álláspontot közvetlenül támogatja, csupán annak a ténynek a körülírása a törvény elmélete nyelvén, hogy a jogi személy szervei azok, akik cselekszenek, hogy a jogi személynek a fogalomban való részvétele csupán a szervek cselekvése utján lehetséges, miért is e szervek ahhoz a részvételhez nélkülözhetetlenek. Az önálló vagyonok már vagyoni minőségüknél fogva élettelenek, cselekvőképtelenek. S a személyösszességek is e minőségükben csak mint szervezett személyek léphetnek föl; a mig tehát ez a szervezet megalkotva nincs, addig nem lehet szó oly cselekvésről, a mely a személyösszességnek mint ilyennek tényekép tehetne számot. Ha a személyiségi dogma az elméket évtizedeken át hatalmában nem tartotta volna, csodálkoznék mindenki azon, hogy hol is van itt tulajdonkép a probléma ? Hogy az egyesület választmánya, elnöke és egyéb szervei a hivatásuk betöltése körében az egylet helyett és az egyletet jogositó és kötelező módon vesznek részt a társadalmi életben : ez nem szorul további magyarázatra. Hiszen e végből alakult az egylet, e végből választotta meg alapszabályszerűen a tisztikarát, e végből irta körül az alakuló közgyűlésen elfogadott alapszabályokban a tisztikar hatáskörét, e végből teljesitik a tagok az alapszabályszerü befizetéseket stb. Az egyesület nem is áll egyébből, mint abból, hogy az azt alkotó személyek az egyesület czéljának megfelelő közösen megállapított magatartást tanúsítanak; e személyeket e minőségükben nevezzük összefoglaló névvel egyesületnek. Az egyesület nem is áll egyébből, mint szervekből; minden egyes tag szerve az egyesületnek, mert minden egyes tag hivatva van a maga jogkörén belül a maga cselekvésével az egyesületi czél irányában munkálkodni. A tagok ez a jogköre az egész gazdasági szervezet jogának egy része: a gazdasági szervezet nem csupán az állami együttműködés, nem csupán az egyének különálló társadalmi működése, hanem jórészt a kettő között fekvő testületi együttműködés különböző formáiban is megy végbe. Minden egyes egyesületi tagnak ebből a szervzeti jogból kifolyólag van a közgyűlésen szavazati joga; s ha a törvény az egyesület legfőbb szervéül a közgyűlést jelöli meg, ugy ez ismét csak összefoglaló kifejezése annak, hogy a tagoknak mint primár szerveknek az egyesület szervezete szerint létesült összakarata legyen legfelsőbb fokban határozó egyesületi ügyekben. S ugyanúgy van ez minden testületnél. A szervek szemé lyek, a kiket a testület alkotmánya bizonyos funkczióval felruház ; e funkcziók egymást támogatják és kiegészítik ugy, hogy a testület czélja megvalósitható legyen ; a testületet alkotó személyek a funkcziójuk teljesítésében cselekedvén, nem „képviselnek" valamely rajtuk kivül álló személyt,9) nem is juttatják kifejezésre valamely rajtuk kivül álló személy akaratát, hanem a maguk akaratát juttatják kifejezésre, amely akaratnyilvánítás azonban az ő szervként való eljárásuk körébe tartozván, nem is értelmezhető másként, mint a hogyan kijelentetett, t. i. a testületet alkotó személyeknek a testület ügyeire vonatkozó akarataként. Ebben nincs semmi olyas, amit az életben ezer más esetben is ne tapasztalnánk. A biró kimondja, hogy alperes fizetni köteles. Ez az akarata, mert ha nem ezt akarná, máskép mondaná. Mégis mindenki tudja, hogy ez a kijelentés tőle csak „mint bírótól" származik, abban a közjogi minőségében, amelyet reprezentál. Ha erre azt mondjuk: „a biró hivatva van az állam akaratát kifejezésre juttatni", szimbolisztikusan beszéltünk, de elég érthetően azért, mindaddig, amig nem vesszük nagyon is szószerint a dolgot, s emlékszünk arra, hogy a nyelvben nélkülözhetetlen képleges kifejezést használtunk. Más példa: a csecsemő túlterhelt hagyatékot örökölt; az apa a csecsemő nevében visszautasítja az örökséget. Ezt igy mondhatjuk: az apa hivatva van a csecsemő akaratát kifejezésre juttatni. Ismét szimbolizmus, mert a csecsemő mindenfélét akar, de örökséget visszautasítani bizonyára nem akar. Hanem az apa mint a csecsemő részére jogilag fentartott vagyon törvény szerint kirendelt kezelője, e minőségben a saját akaratát van hivatva kifejezésre juttatni. 9) A svajcá polg. tkv. ebbe a képviseleti theoriába esik vissza, amelyet az „Erláuterungen" is visszautasít, a mikor 69. czikkében kötelességévé teszi a vezetőségnek, hogy az egyesületet „képviselje".