Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 24. szám

24. sz. Magyar Jogász-Ujság 225 jogi attribútumával rendelkezik, mert külön és önálló czél alatt áll: a peculium czélját a kiskorú szabad tetszése határozza meg a jog korlátai közt, ellentétben az ő többi vagyonával, amelynek czélját maga a törvény a kiskorú eltartásában, nevelésében állapítja meg. A vagyon mint jogi kathegoria a maga jogi hatásait többféle irányban érezteti; a mi esetünkben annak az a hatása fontos, hogy a subrogatio elve érvényesül, amely abban áll, hogy ha vagyonrészek a maguk megjelenési formáját meg is változtatják, azért az, ami az eltűnt alkotórész helyébe lép, szintén a vagyonhoz tartozik. Pl. a csődtömeg gondnoka eladja a tömeghez tartozó árukat, a vételár, amely befolyt, szintén a tömeghez tartozik.5) A peculium is mint külön vagyonczél alatt álló vagyon zárt egész, amely nem szűnik meg azáltal, hogy alkotórészei mind formát cserélnek idővel : a hozzátartozó ingatlant a kiskorú eladja: a vételár peculium marad ; értékpapírokat becserél, a szerzett pénzből részvényeket vásárol, — a részvény az övé martd Hiszen a Curia okoskodása szerint már a kiskorú által vett sorsjegy maga sem lehetett volna peculium : a kiskorú nem sorsjegyet szerzett keresményével, hanem pénzt, s amikor azt kiadta, a czáfolt álláspont szerint megszűnt annak peculium minősége, s a mit helyébe szerzett, azt már nem munkájával szerezte, hanem pénzével; a fölött tehát nem rendelkezhetik ! — Már kérem, így nem lehet okoskodni.-Az a peculium, mint külön vagyon fennáll mindaddig, míg abból a keresményből — bármily testi formában — valamely érték fennáll ; az az érték a kiskorú szabad rendelkezése alatt áll, azt ő adhatja, veheti, csereberélheti teljesen önállóan. — Kell-e még fejtegetnem már most, hogy a peculiáris sorsjegyre eső nyeremény a peculiumba tartozik? Mi a sorsjegy? Kötelezvénye a kisorsoló intézetnek arról, hogy kifizeti a tervszerű nyereményeket a nyerő számok tulajdonosainak. A kiskorú, aki keresményéből sorsjegyet vett, megszerezte az e kötelezvénybe foglalt, feltételhez kötött követelést a sorsoló intézettel szemben. Ö a főnyereményt is megvette, feltételtől függően. Ha nyer: a nyert összeg lép a követelés helyébe, s a sorsjegy értéktelen papírdarabbá lesz. Hogy a sorsjegy ára 12 korona, a főnyeremény pedig 200,000 korona, — közömbös ; csak az nem közömbös, hogy a jogalkalmazás kellő közepében élő bíróságokat az ilyesmi képes félrevezetni. Vájjon ha a kiskorú kisorsolás alá eső értékpapírokat vett a keresményén, és a névértéknél magasabb tőzsdei árral bíró papírokat kihúzván, névértéküket kifizetik a kiskorúnak : akkor is azt mondja majd a biróság, hogy ez az 5) V. ö. erre nézve bővebben: Kohler, Das Vermögen im BGB., Archív für bürg. R.( Bd. 22. érték nem peculium, noha az ügyleten a kiskorú csak veszített ? De térjünk vissza általános reflexióinkhoz s elégedjünk meg annak leszögezésével, hogy a fent idézett ítélet alkalmas arra, hogy szokásjog fejlődjék ki — azzal ellentétes irányban. A cselekvőképesség akkor is, ha vagyonjogi jelentőségű ténykedésre vonatkozik, tisztán szervezetjogi kathegoria: nem illet meg mást, mint a társadalom élő tagját, s nem jelent mást, mint az egyénnek a társadalom gazdasági szerveként való elismerését. A vagyonjog szempontjából ehhez képest éppen a cselekvőképesség az az emeltyű, amelynek segélyével a vagyon, mint holt tömeg, a gazdasági életben részt vesz és a maga gazdasági rendeltetését betölti. A vagyon fölötti rendelkezési és kezelési hatalom, amint az az egyéneknek társadalmi szerepük különféleségéhez képest a legkülönbözőbb intenzitásban van megadva, foglalja magában természetszerűleg azt a képességet is, ez intenzitásnak megfelelően jogokat és kötelezettségeket alapítani ama vagyon javára, illetőleg terhére. A tulajdonos a maga vagyona számára, a gondnok a gondnokolt vagyon számára, az alapítvány igazgatója az alapítvány számára, az egyesületi elnök az egyesület vagyona számára, a tömeggondnok a csődtömeg számára, a közkereseti társaság tagja a társasági vagyon számára szerez jogokat és kötelezettségeket: az ő cselekvőképességének lényeges alkotórésze az a képesség, hogy a hatalma alatt álló vagyont a vagyonjogi forgalomban a maga cselekvése által részeltesse. Valami symbolizmusnak kell lennie ama felfogásban, amely szerint a jogi személy — és pedig annak minden faja, tehát az alapítvány és más önálló vagyon is — szervei által cselekszik. Még gyanúsabb a dolog, ha olvassuk, mi módon képzeli Pgy-egy törvény szerzője annak az elhatárolását, vájjon „mint szerv" vagy nem mint szerv cselekedett-e valaki. Mikor foiog fenn az egyik vagy a másik, ez a konkrét esetben — úgymond svájczi polg. tkv. indokolása6) — kétséges lehet, és formulát kell keresni, amely a birónak e megkülönböztetés számára támpontot ad. Közömbös, vájjon a szerv túllépi-e meghatalmazása körét. Az ügylet minemüsége vagy a fellépés módja fog rendszerint e részben felvilágosítással szolgálni.7) A cselekmény tehát a jogi személynek lesz beszámítandó, a mint hivatalos tevékenység megvalósításaként vagy a hivatal által nyújtott alkalommal véghezvitt tényként jelentkezik.8) E mérlegelésből kifolyólag az első tervezet (Vorentwurf 74., 75. cz.) szövege egy közbeszurást c) Erlauterungen I. 78. 1. ?) Ugyanott 58. ]. 8) Ugyanott 78. 1.