Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 23. szám - Kínvallatás a régi Pesten - Berlin pederasztái

23. sz. Magyar Jogász-Ujság 219 kelettel a kalocsai törvényszék elnöke által veze­tett hivatalos jegyzetek ily módon emlékeznek meg Válkayról: „Fáradhatatlan munkássága, lelkiisme­retes ügybuzgalma, tiszta jelleme, példás maga­viseletével az egész járás osztatlan tiszteletét és szeretetét vivta ki." Innen kezdve fokozatosan halad felfelé, 1881. jan. 29-én kir. táblai pótbiróvá, majd 1886. szept. 24-én rendes biróvá és 1890-ben kelt igazságügyi miniszteri leirattal szept. 3-án curiai kisegítő biróvá lesz. 1892. márczius 21-ón a Curiá­hoz számfeletti biróvá s most legutóbb a Curia III. tanácsának tanácselnökévé neveztetett ki. JOGÉLET. X­Kínvallatás a régi Pesten. A középkori kinzókamrák minden rémletessége megvolt a hajdani Pest kinvallató eszközei közt: a kaloda, a viztölcsér, a spanyol csizma s mindenféle szeges és szúró szerszá­mok. Megdöbbentő közvetetlenséggel festi az eljárás minden részletét egy 1754-ből való jegyzőkönyv, melyet bizonyos tolvajlással vádolt Vojnovich nevü — állítólag a kihalt horvátországi Vojnovich bárói ágból való — egyénnek vallatásáról vettek föl, a „három első adjudi­kált Tortura Gradussai mellett." 1- mo. Az Mester (a kinzómester) minden instrumen­tumát e'ől rakván, megmutogatta neki és megmondotta rendiben, hogy azok által mely és minemű kinokat fog szenvedni, mellyek után Mi is megintettük, hogy minek­utána (minekelőtte) azokat az iszonyú kinokat szenvedné, vallja meg cselekedetét, vagyis ha Eő nem cselekedte volna, nem tudja-e, hogy más, aki azokat cselekedte volna, melyekrül azon Delinquens mondván, hogy sem nem lopta, sem nem tud semnit is felülié. Mely ezen Gradus iránt tettünk is azonnal relatiót az N. Magistra­tusnál. 2- do. Ennek utána Présben szoritotta az Mester az két Hüvelykét (úgynevezett büvelykszoritó = catasta cochleata) Pauzát engedve neki, kinszeritettük, hogy vallyon az elöbbeni kérdések szerint, de minthogy sem­mit sem vallván, eztet ennyihányszor erősebb-erősebb reászorítással próbáltattuk, mindaddig, méglen az mester nem mondotta, hogy már az újiaiból láttatik az vér jönni és az Vas nem ereszti magát jobban összveszorít­tatni, mivel már egyik az másikon fekszik, akkor ismét semmit sem vallván, újabban referáltuk. 3- io. Ezek után a Funiculatiót (kötélszoritó, „Bass­geige") applikálván az Mester, amidőn négy izromban (!) keményen neki-neki húzta volna, mindenkor Pauzát ad­ván, kinszeritettük és intettük, hogy vallaná meg azon lopással, vagy tudná-e, ha más cselekedte ? És ki légyen az ? De mindezek után is, valamint előbb, mindenkor tagadta, ahhoz képest eztet is refferálván az N. Magis­tratusnak és hogy nemcsak Ezeket, hanem az Egész 12 Gradusokat is capax elszenvedni, kihez képest, meg­ismervén keménységét, az N. Magistratus ismét egy gradusaal sugeálta, parantsolván, hogy az „ffpanissi Stifflit" (Spanische Stietel, Hispanica verta) ijesztésképen tétessük fel az Lábára. 4- to. Az midőn újra bemenvén s ujabban őtet int­vén, hogy vallana, mert ime több-több kinokat fog szen­vedni, semmit sem vallván, parancsoltuk az Mesterne.k hogy a „Spanissi Stifflit" applicálja. Melyre az Mester azt felelte, hogy még a „funiculatiót" sem végezte el, minthogy pedig az kezei föl lévén eresztve s láttatott keményen az köteleknek bő Metszetése, az N. Magistratus is elégségesnek Ítélvén az által az Mesternek Négy izrom­beli Próbáját, meg nem engedtük neki, hanem az Spa­nissi Stifflit applicáltattuk, nemcsak ijesztés formán, ha­nem reá szoríttatván, az Mester az eő Módgya szerint meg is mozgatta az Lábán. Melyek után ismét intettük, hogy Vallyana, de nemhogy vallott volna, inkább károm­kodásra kezdett fakadni, ezeket is az szerint refferálván az N. Magistratusnak, kihez képes Parancsolta azonnal levétetni az lábárul, Ítélvén ezeket elégségesnek. Akko­ron, az Midőn levette az Mester, láttuk Mélyen és kék­ken az Helyeit. Pesten, Die 10. Mans. Mai 1754 Marga­lics János, ezen N. Szabad királyi Pest városa Senatora, Viasz Ádám, ezen N. Szabad királyi Pest városa Sena­tora, Türek Sebestyén unterrichter (kinzómester.) y( Berlin pederasztái. Szegény Németországra rájár a rud. Eulenburg herczeg, Moltke, Hohenau és Lynar gróf urak jóvoltából a botránypörök egész légiója szakadt a nyakába s amit ezen a réven a világ beszélt vagy legalább megtudott, méltán tölthette el keserűség­gel a hatalmas nemtő: a jó „Germania* nagyasszony szivét. Mert mig ezelőtt az egész világon, a nagyközön­ség széles rétegei mit sem tudtak a pederasztiáról, most a világhírű pörök kapcsán Berlinben gyul ki a fáklya, mely a beteges nemi elfajultság világát feltárja minden újságolvasó előtt. Legutóbb pedig feltűnik a láthatáron egy rejtélyes ifjú: Kragujevics Spázó. Az ellene összetornyosuló vá­dak szerint rablógyilkos, betörő és üres óráiban pede­raszta . . . azaz, hogy ez a tulajdonképeni foglalkozása s ez uton szerzett „előkelő" barátai rovására, csak mellékkeresetképen él vissza olykor egy-egy betörés, vagy rablómerénylet erejéig. És fatális dolog: mihelyt szóbajön, hogy a jó madár pederaszta, a viselt dolgai után kutató rendőrséget azonnal Berlinbe vézetik a nyomok. Berlin a góczpont. E sorok írójának a rendőrség szives segítsége és vezetése mellett alkalma nyilt betekinteni a pederaszták társadalmába. Mert társadalmi életet élnek ök, amelyben az együvétartozandóság tudata erősebb és ösztönszerűbb, mint a normális polgári társadalmakban és nagyobb a demokráezia. A Lynar gróf fényes palotájában adott pe­deraszta estélyeken, melyekről a lapok tudósításaiból szereztünk tudomást, ép oly szívesen látott vendég volt a szerény, polgári származású ifjú, mint a házi gazdá­nak arisztokrata czimborái. Különszerüségük a nemi élet tekintetében elszige­teltségre szorítja őket, önkénytelenül is érdekegységük felismeréséhez jutnak el s mivel aránylag kevesen van­nak egymásra utalva, erősebbé válik közöttük az össze­tartó kapocs. Ez magyarázza meg a gyakori és sűrűn látogatott „férfi-estélyek", bálok, álarezos bálok nagy népszerűségét. Itt szabadon, egymásközt zavartalanul átengedhetik magukat különös kedvteléseiknek — de csak a birodalmi Btk. 175. §-ának a korlátain belül. Mert a nagykatalmu porosz rendőrség szeme itt is rajtuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom