Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 23. szám - Kínvallatás a régi Pesten - Berlin pederasztái

220 Magyar Jogász-Ujság VII. évf. függ s ébren őrködik szerelmeik fölött, nehogy átcsapjanak a realitás himes mezejére. Ezek a mulatságok a legszorosabban zártkörűek. Jegypénztár nincs a bálterem bejárata előtt, hanem bizalmi férfiak árulják jó előre a jegyeket az ismerősöknek vagy a meghívók előmutatóinak. Meghívó pedig nem juthat illetéktelen kezekbe, mert ezeket az idegenek előtt oly jől elzárt bálteremben osztogatják. A rendőrség előtt azonban nincs lehetetlenség s a szegénz pederaszta ördögök még szerencséseknek érzik magukat, ha kedvükbe járhatnak. így mégis meg volt a módja annak, hogy (Hans Bussler kriminalkommissar) e sorok irója is hozzájusson egy belépőjegyhez.") A jó németek igen tudják méltányolni a tanulmányi czélt, különösen ha az ügyeletes közrendőr és rendőrbiztos, akik a kalauzolásra vannak hivatva, megkapják a tisztességes borravalót. Amennyiben egy-egy ilyen „nagy disz álarczos bálon" jut legélénkebb kifejezésre a pederaszták társadalmi élete, nem lesz érdektelen megismertetni vele az olvasót. * Belépéskor már a legelső pillanat mélységes benyomást tesz az ember lelkére. íme egy nagy terem, ahol hire sincs egy nőnek sem, de amely csillog a legváltozatosabb és legpompásabb női toalettektől: a megjelent férfiak fele igy öltözködik e bálra. Mintha csak a hétköznapi viselet helyett itt őszinték akarnának lenni s nem titkolnák társaik előtt, hogy férfiúi szervekkel bár, de nőies ösztönökkel várják a nemi kielégitést. Több-kevesebb sikerrel mindnek az az ambicziója, hogy a megtévesztésig hiven maszkírozza az igazi nőt, de a legsikeresebbek közt is feltűnik egy: klasszikusan szép arczán a legbájosabb nőies szelidség, léptei, termete az ideális nő mögött semmi kívánni valót sem hagynák. De a kebel emberi művészet produktuma s a pompás női ruha a természet rendjéből kivetkőzött bűnös férfi-testet takar. A rendőrbiztos magyarázata szerint ez egy gazdag grófnak a kitartottja s havi 800 márka apanázst kap. De a rendőrség tudja azt is, amit az öreg gróf nem tud, hogy az ő szeretője titkon egy harmadikat pártfogol. Nevezzük ezt rut hűtlenségnek, vagy az igaz szerelem legméltánylandóbb követelményének: egy bizonyos ; az, hogy ezek a fogalmak a természetellenes nemi viszonyokban is szerepet játszanak. Két fekete csuklyás, bő kámzsába burkolódzott, hatalmasan megtermett álarczos méltóságteljesen lépegetve járja végig a termet. — „Ezek előkelőségek — súgja a rendőrbiztos s csakugyan ezek a mozdulatok nagy, komoly urakra vallanak, akik tul vannak már férfikoruk delén. Ki tudja, nem-e Eulenburg herczeghez vagy Lynar grófhoz volt-e igy inkogDitó szerencsénk . . . Magyar ember is kerülközik a diszes társaságban. A rendőrbiztos ismeri, ő hívja fel rá a figyelmünket, ő mutatja be is. De Virág Toncsi a híres nőimitátor; erősen hangsúlyozza, hogy ő nem tartozik „ezek" közé. Ő csak exczellálni akar itt a művészetével. Most Blahánét utánozza a „Tót leány* szerepében — rosszul. És külön') A Dresdenerstr. 90. sz. a. a „üresdenor Casino'-ban tartott nagy „Gála Maakonball'-ra. böző szerepeiben saját képmását ábrázoló képes levelező lapokat árul. A zenekar rágyújt valami tánczdarabra — persze keringőre — s most már megkezdődik egy látvány, a mely különösségben még az eddigieket is fölülmúlja. A résztvevők — a toaletteket figyelmen kívül hagyva — tánczra kérik egymást. Szoknya a szoknyát, nadrág a nadrágot vagy vegyest. De van ezekben a jelenetekben valami, ami a táncziskolákra emlékeztet: a tánczra hivó fél reményt és félelmet tükröző vonásokkal áll meg a „hölgye'' előtt, mintha magától kérdezné : „vájjon tetszem-e ennek." Aztán megindulnak a körben. Egymást szorosan átkarolva, lázban égő arczcíal, tüzes, de szenveteg szemekkel. Tánczolnak mindig, úgyszólván egy szálig s ha már mindenki párjára lelt, fesztelenebb szint ölt a mulatság. De a tomboló jókedv, amely még a hidegvérű poroszok farsangi mulatságait is jellemzi, itt hiányzik Kevés a hang, az arczok komolyak s mintha mindnyájuk kedélyére rányomakodnék egy bűnös tudat! . . . Jön a szünóra. Az egész társaság a szomszéd terembe vonul, ahol már egymással szoros ölelkezésben, imitt-amott vad szenvedélylyel karolva egymást, — gyönyörködnek a hevenyészett színpadon előadott kuplékban. A kupiéénekes pedig — egyik előkelő berlini színház elsőrendű komikusa duettista társával együtt — kesernyés jókedvüséggel figurázza ki az őket üldöző törvényt, rendőrséget s a sorsot, mely mint Damokles kardja fenyegetően lebeg fölöttük : — „Altmoabit und Plötzensee . . Amaz a berlini törvényszéki palota, emez egy hírhedt fogház Berlin közelében. Népszerű primadonnák egyik legczélravezetőbb fogása az, hogy egy-egy csintalan szerepükben a bájaikat mutogatják. Nos, a színpadi hatásnak e nemű motívuma itt sem hiányzik, csakhogy a társaság gusztusának és gerjedelmeinek megfelelő. Ámde éppen ezzel a végsőkig csiklandozzák társaik érzékeit; most már tombolva ujjong a társaság éj amint ez megismétlődik minden refrainnél, ugy emelkedik a fölgerjedt lelkesedés. Igy, amint beljebb és beljbb megyünk az éjszakába, mind nagyobb és nagyobb izgalommal tapadnak egymáshoz a párok s jó, hogy a félreeső helyen nincs rendőri kirendeltség, mert a 175. §. tilalmas ösvényét áthágok közül egy pár elfajultabb ficzkó okvetlen hurokra kerülne. Az okosabbak azonban otthonukba térnek s a házjog védelme alatt áldoznak beteg, bűnös szenvedélyüknek. Mindez természetesen csak külső kép. Mélyebb megfigyelések eszközlése, lelki világuk kiismerése végett közéjük kellene mérülni, közöttük élni. De ki volna képes erre ? Azok a szemfüles vendéglősök, kávésok, szállodások, akik Berlin 40—50 ezernyi pederasztjára spekulálva üzletüket pederaszta lebujnak rendezték be, maguk is kivétel nélkül notórius pederaszták. Erős rendőri felügyelet alatt megtanulták önmagukat is, vendégeiket is óvni az illetéktelen vizsgálódó tekintetektől. E hozzáférhetetlenség eredménye/i aztán azt, hogy legbensőbb