Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 23. szám

VII. évfolyam. Budapest, 1908. deczember 1. 23. szám. MAGYAR JOGÁSZ-UJSÁG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT Joggyakorlati szemle. Kereskedelmi csődben az actio Pauliana két esete az ujabb gyakorlatban. Az 1881. évi XVII. t.-cz. 6. §-a szerint a közadósnak azon jogcselekményei, melyeket a csődtömeghez tartozó vagyon tekintetében a csődnyitás hatályának kezdete (csődnyiíási hirdetmény kifüggesztése) után tesz, a hitelezők irányában semmisek. A régi csődtörvényünk, az 1840. évi XXII. t.-cz. 32. §-ának rendelkezésével kongruens ez a törvényszakasz nem hagy fenn tehát kétséget az iránt, hogy a közadósnak a csődnyitást követő összes jogügyletei ipso jure semmisek s mint ilyenek érvénytelenek. Az érvényben levő csődtörvényünk megalkotásánál nagy körültekintést és ugy a forgalmi élet és a hitel biztonságát, valamint a bukott jogellenes, csalárd és önkényes cselekményeit megvédő öntudatos gondjskodást igényelt, azonban annak a kérdésnek tisztázása, hogy a közadósnak a csődnyitást megelőző cselekményei közül melyek és kiváltkép milyen esetekben és feltételek mellett legyenek a csődhitelezőkkel szemben érvénytelenitbetők. Ennek a kérdésnek tisztába hozatalát pedig szükségessé telték azok, a régi csődtörvényünk hatálya idejében védelem nélkül álló köztapasztalati tények, hogy a bukott, akinek minden ügylete és cselekménye a csődnyitás előtt érvényesek, meg nem támadhatók voltak, mikor tudta, hogy a csőd megnyitása nem hosszú idő múlva be fog következni, összes ingó és ingatlan vagyonát — leggyakrabban — rokonaira átruházta, természetesen az esetek legtöbbjében színlegesen, amely rosszhiszemű és jogtalan, de sokszor vagyonszerzésre felhasznált eljárása ellen a csődhitelezők egészen tehetetlenül állottak. Ezt a csaknem törvényen kivüli állapotot kellett tehát a forgalom és hitel biztonságával, ugy a hitelezők jogos érdekével összeegyeztetve kiküszöbölni az életből és erre legalkalmasabb, kézen fekvő eszköznek tünt fel a római jog által megteremtett actio Pauliana, amelynek, mint restitutio in integrumnak három fetétele a figyelembe veendő érdekek kielégítésére elégségesnek bizonyult a mai napig, amennyiben ez a három feltétel: 1. hogy a bukott ügylete folytán a vagyoni állapota in fraudem creditorum, a hitelezők rovására csökkenést szenvedjen ; 2. ez a vagyonelvonás a materialis concursus idejébe beleessék ; 3. közadóssal szerződő fél fraudis conscius legyen, vagyis tudjon a materiális concursus stádiumáról — az érvényben levő csődtörvény 27. §-ának 2. pontjában kifejezést is nyert. Czikkem szük kerete a Gs. T. 30. §-án kívül éppen erre a törvényhelyre szőrit, éppen azért egyedül ez adja meg fonalam irányát és terjedelmét is. Lássuk tehát az actio Pauliánát ezen a szemüvegen. Az actio Pauliana feltételei — egybevetve a forgalom biztonsága és a közadós csalárd, vagy önkényes cselekményei kívánta szempontokkal — megszabták a törvényhozónak teendőit is, mert szükségessé tették egyfelől annak az időpontnak pontos meghatározását, amelyben a hitelezők támadáshoz való igénye megszületik, másfelől meg kellett határozni nemcsak a közadósnak azokat a jogcselekményeit, amelyek a megtámadás tárgyát képezik, hanem azokat a közelebbi feltételeket is, amelyek lehetővé teszik ezeknek a cselekményeknek megtámadhatását. Habár ugynis- a törvényben lefektetett annak az elvnek kontemplálása, hogy a közadós a rendelkezési és kezelési jogát vagyona felett a csődnyitás által és hatályának kezdőpontjában elveszti, a csődnyitás után biztos alapot nyújt arra, hogy a hitelezők igénye ettől az időtől fogva megvédessék, mégis ez az időpont nem nyújt a jogérzéket és a forgalmi élet biztonságát is kielégítő alapot arra, hogy a közadósnak a csődnyitást megelőző csalárd, vagy önkényes üzletei ellen a csődhitelezőknek ebben az időben fenforgó igényei szintén megérdemelt védelemben részesüljenek. Tudvalevő dolog ugyanis az, hogy a csődnyitás, a formális concursus, a mi arra szolgál, hogy birói határozat állapítsa meg azt az időpontot, a melytől fogva a hitelezők igénye a közadós cselekményei ellenében törvényes oltalomban részesül, biztosítja a hitelezőket a csődeljárás idejében és folyamata alatt, azo ban az is köztudomású tény, hogy a hitelezőkrek védelemre szoruló igénye jogilag nem a csődnyitáskor, hanem azt megelőzőleg keletkezik, s igy ennek az igénynek keletkezési ideje az az időpont, a mikor jogos védelemre tarthat számot. Megvizsgálandó tehát, hogy ez az időpont mikor következett be ? Ennek meghatározása pedig a dolog természete szerint mással nem eshetik össze, mint magát a hitelezők igényét megállapító tényeknek bekövetkezése idejével, ami külső