Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 1. szám - A kerítés a büntető novellajavaslatban

1. sz. Magyar Jogász-Ujság 13 Meg kell még itt jegyezni, hogy a nő kora tekintetében a subjectiv elemeknek helyt adni nem szabad. Tudjuk, hogy a büntetőtörvénykönyv 236. §-ában megjelölt megfertőzés bűntettét a bírósági gyakorlat nem állapítja meg akkor, amidőn a tettes a 14. évét még be nem töltött tisztességes leány korában tévedett és ez a tévedés a leány physikai fejlettségében igazolást talál. Ez alapjában véve helyes gyakorlat azonban ma már odáig fajult, hogy hallottam birói kijelentést, mely szerint a leány kora teljesen megbízhatatlan alap a bűncselekmény megállapítására, mert a 14. életévét betöltött leány is lehet olyan fejletlen, mint egy 13, vagy 12 éves leány. Természetesen azonban ez a vádlott terhére be nem számitható. Az ilyen túlzó, de létező felfogás terjedése esetén megérjük, hogy a birói gyakorlat törölni fogja a 236. §-t. Ámbár a kerítésnél meghatározott 20 éves életkor nem a physikai, hanem az akarat, ellenállási képesség, tehát a physikai fejlettség határául van felállítva, mégis czélszerünek látszik egyszersmindenkorra kizárni azokat a próbálkozásokat, melyek hajlandók lehetnek a represszió további gyengítése érdekében az életkor iránti rendelkezést a törvény intenczióinak meg nem felelő módon magyarázni. A javaslat 39. §-a az előbbi §-al ellentétben a kerítésnek azt a faját, mely a bordélyház számára történik, nem a megszerzésben állapítja meg, hanem büntetni rendeli azt, a ki valamely tisztességes nőt szándékosan „rábir", hogy bordélyházba vagy hasonló üzletbe lépjen. Indokolja ezt a javaslat azzal, hogy „ ... az erkölcstelen üzlet részére megkerités házi köréből szükségképen elvonja a nőt; . . . így csak a kényszerítés valamely eszközével, vagy a nő akarati elhatározásának kieszközlésével követhető az el, a kényszerítés alkalmazásával elkövetett cselekményt pedig, mint a mely a sértett nő szabadságát is sérti, a javaslat egy más (40) §-ban külön határozza meg*. Ez azonban csak komplikácziója a fogalmaknak, mely az idézett indokokkal megokolva nincs. Mert hogy a nőnek a bordélyházba erkölcstelen czélokra való beviiele csak kényszerítéssel, vagy a nő akarati elhatározásának kieszközlésével követhető el: azt ilyen kategerikusan kimondani nem lehet akkor sem, ha a nő egyidejűleg házi köréből vonatik el. Első sorban is ne feledkezzünk meg azokról a mindinkább szaporodó, idegenben kényért kereső nőkről, akiknek nincs házi körük, melynek odahagyása különös akarati elhatározást igényelne, másodszor, hogy az élet a nőnek erkölcstelen üzletbe való bevitele terén mit produkál, azt épen a módok és eszközök kiszámithatlan sokfélesége miatt, meg az üzleti furfang leleményessége miatt is nem tudhatjuk. Épen azért a bordélyházba való megkeritést fogalmilag speczilalizálni: erre alap nincs. Inconsequens dolog is volna. Mert vájjon a 38. §-ban meghatározott vétség akkor, a mikor a kerités eredményre vezetett, tehát a nő megkérhetett, igen sokszor nem csupán csak a nő akarati elhatározásának kieszközlésével követtetik és követhető el az esetek individuálitása szerint ? Ha ennek daczára a 38. §. esetén még is jó volt a „megszerzés" kifejezés, miért nem jó a 39. §. esetén? Eddigi fejtegetéseink során is mindig arra fektettünk súlyt, hogy mellékes körülmények meg ne zavarják a lényeget, a törvény czélját: a női becsületnek védelmét, tehát az ez ellen irányuló annak a támadásnak megtorlását, mely a nőnek erkölcstelen nemi életre való térítését czélozza. Most se feledjük ezt s ne zavarjuk a támadás mikéntjével, tehát a cselekmény elkövetés módjával s egyéb ide nem tartozó mellék körülményekkel. Már pedig az, hogy a nő házi köréből vonatik el vagy nem, vájjon kényszerítéssel vagy másként, azok olyan körülmények, melyek a fogalmi meghatározásra befolyással nem lehetnek, tehát e szempontból teljésen mellékes, közömbös körülmények. Tovább haladva a fogalmi meghatározás során, mint már fentebb mondottuk, a kerités meghatározásánál egyedül a megszerzésre való törekvést tekinthetjük e tekintetben irányadónak. Azt is mondottuk, hogy a bordélyházi kerítést szintén nincs ok speczializálni, tehát a kerités álláspontunk szerint ez esetben is a megszerzésre való törekvésben fog állani. Csak természetes, hogy ilyen körülmények között elesik a 39. §. az az intézkedése, hogy a bordélyházi kerités vétségének kísérlete is büntetendő, mert a megszerzésre való törekvés a kísérletet is magában foglalja. A kerités bűncselekményének konstrukezióját ezekben megállapítva, szóvá kell még tennünk végezetül egy hatásában végtelen jelentős intézkedését a javaslatnak. Nevezetesen a kerítésnek a 38. §-ban megjelölt vétségét a javaslat csak magáninditványra üldözhetőnek nyilvánítja Erre nézve újólag idézzük a jogászegyleti vonatkozó értekezés előadójának szavait: „Túlzott humanizmus lenne abban, hogy : ne állítsuk akarata ellenére pellengérre a „megkerített" nőt is, ne hozzuk áldozatául a bűnvádi eljárásnak, az ő akarata ellenére, a nő hirnevét, becsületét, tiszteséget is! — amint ezt az ellennézet hivei nyilván mondanák. Először is a „megkerített" nő maga vajmi ritkán vinné biróság elé szégyenét, így tehát az ő fellépésétől tenni függővé az eljárás megindítását, élettelen fegyver lenne ezzel a társadalmi veszedelemmel szemben! De továbbá a nő feletti ilyen gyámkodásra azért sincs szükség, mert B. P.-unk kellő biztosítékot nyújt arra, hogy az ügy lefolyása elejétől végig zárt ajtók mögött történjék meg: az illető nő tehát semmiképpen sem kerülhet pellengérre.