Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 20. szám - A tortura Osztrák-Német alföldön a XVIII.században

20. sz. Magyar Jogász-Ujság 189 is válaszolt, ezáltal a biztosító még koczkázatot nem viselt és igy dijat sem követelhet.17) E határozat nagy gyakorlati jelentőségű, de helyessége nem vitánkivüli. (Folytatom.) JOGÉLET. A tortura Osztrák-Németalföldön a XVIII. században.*) A torturára vonatkozó törvényhozás a XVIII. században, az első reformkísérletekig. A XVIII. században a büntető igazságszolgáltatást még mindig a II. Fülöp 1570. július 9-iki rendelete szabályozta Németalföldön. E rendelet a tortura használatát a 39—42. szakaszokban a következőképen szabályozta : ,39. sz. Ha a bírák a per megvizsgálása után ugy találják, hogy az anyag a jog és az igazságosság szabályai szerint rendkívüli vallatásra veendő, ugy az Ítélet azonnal közlendő a fogolylyal s rögtön végrehajtandó. ,40. sz. És ha az említett vallatás folytán a fogoly megvallja azt, amit neki tulajdonitanak, rendeljük, hogy az emiitett vallatás helyszínén kivül s egy napi időköz után közvetlenül és kínvallatás nélkül újból megkérdezendő, hogy megállapítható legyen, vájjon megmarad-e a vallomásánál s hogy a kínvallatásról jegyzőkönyv legyen fölvehető és végül, hogy konstatálható legyen : vájjon helyesli-e előbbi vallomását; ha visszavonja azt, akkor az emiitett kínvallatás megismételhető, ha azt a bírák szükségesnek találják, vagy pedig valamely más, ész- és jogszerű módon járhatnak el. ,41. sz. Ha (a vádlott) az emiitett kínvallatást átszenvedi és semmi sem vehető ki a szájából, nem akarjuk, hogy ujabb bizonyíték nélkül ismét kínvallatásnak vettessék alá, hanem a mondott esetben meg kell vizsgálni a pert, hogy jogot szolgáltassanak neki, ugy, amint az anyag azt megkívánja s ugy a mi közvádlóink, mint az érdekelt fél részére, akár fölmentéssel és szabadlábrahelyezéssel, akár pedig másként, megfelelő rendkívüli büntetésekkel. ,42. sz. Kifejezetten megtiltjuk minden biróna1*, bárki legyen is az, hogy a rendkívüli kinvallatást a jog által megengedett eseteken kivül alkalmazza1); vagyis midőn a dolog oly világos és a bizonyíték oly tiszta, hogy ugy látszik, miszerint nincs hátra más, mint a fogolynak a beismerő vallomása, amely kétségtelen bizonyítékot képez ; ahol azonban csak fél bizonyíték, avagy biztos és kétségtelen bizonyíték van, ott megtiltjuk az ") 1904. XII/24. 6528. sz. •) Elözö közlemény előző számban. ') A jog, vagyis a római jog által megengedett esetekről van szó. A szöveg a 1. I. §. 1. de questionibus fordítása: „Ad tormenta ita demum veniri oporfet, cum suspectus est reus, et aliis argumentis ita probationi admovetitr, ut sola confessio deesse videatur." A probaüoni aimovetur nem olyan teljes bizonyítékot jelent, amelyhez még a vádlott Beismerése szükséges, hanem olyan, nem teljes bizonyítékot, amely a vádlott bűnösségét csupán valószínűvé teszi, a bíró erkölcsi meggyőződése előidézésének a szempontjából. A törvényhozó gondolata szerint tehát ezen bizonyítéknak tortura által való tökéletesbitéséröl van szó. L. Voorda: nDc crimineele ordonnanlie van Koning Philips van Spenje", 370. 1. említett kínvallatásnak az alkalmazását; ezen esetekben megszüntetünk minden szokásjogot, szokást, statútumot vagy megtartást, amely a rendeletünkkel ellenkezik s a melyek csak visszaélések, amint azt a büntető igazságszolgáltatás reformjáról szóló (jelen) rendeletünk megmondja, amely szerint a kínvallatásnál figyelemmel kell lenni mindig a személyek és a büntettek minőségére s más szükséges és megkívánt körülményekre." Ez idézetekből első pillanatra is szembeötlik, hogy ha a bűnösségre nézve teljes bizonyíték forog fean, akkor a bíráknak a kir. rendeletek által előirt büntetéseket kellett alkalmazniok a vádlottra nézve s csak ha ily rendelkezés nem volt, akkor alkalmazhatták az irott jog által megállapított büntetéseket ; ami pedig a meghatározott s szabadon választható büntetési nemeket illeti, ugy ezek csak az előbbiek hiányában és subsidiariter voltak alkalmazhatók egyes, képzett jogtudósoknak a tanácsára. Ha pedig a bizonyíték nem volt teljes, ugy akkor — és csakis akkor — lehetett alkalmazni a torturát ugy rendes, mint rendkivüli per esetén. Ilyen volt a XVIII. században a még el nem törült törvényekből leszürődött doktrína. De, mint tudjuk, az Alba herczeg által 1570-ben kihirdetett rendeletek mindig népszerűtlenek voltak. Másrészről elődeinknek a hagyományokhoz szigorúan ragaszkodó s az egyéni érdekekkel szoros szövetségben állott szelleme kezdettől fogva akadályokat gördített az uj szabályoknak az alkalmazása elé. Kétségtelenül bizonyos, hogy a gandi (1576. nov.) békekötés 5. szakasza szerint, — amelyet az 1577. évi „Edit perpétuel" is megerősített, — Alba herczeg rendeletei érvéDyüket veszítették. Hosszas és makacs vita keletkezett e pontra nézve. De mi nem akarjuk feszegetni e kérdést, hanem csupán konstatáljuk, hogy az osztrák kormány állandó elv gyanánt tekintette, miszerint II. Fülöp büntető törvényei megtartották kötelező erejüket. A tortura valamely vádlott ellen való alkalmazásának a joga az összes büntető bíróságokat megillette.2) A gyakorlatban — az 1570. évi rendelettel ellentétben s miitegy visszaélés folytán — a torturát a következő esetekben alkalmazták : 1. a „makacsok" ellen ; ilyeneknek tekintették azon vádlottakat, akik makacsul hallgattak ; 2. azok ellen, akik bebizonyított bűnösségük daczára á'lhatatosan tagadtak ; 3. valamely, kétségtelenül bücös egyén bűntársainak a felfedezése czéljából; 4. a csavargók ellen; ezt nevezték inkviziczionális torturának. Végül — a II. Fülöp törvényei szerint — a torturát akkor is alkalmazhatták, amidőn a vádlott tagadott s amidőn az ellene fenforgó bizonyítékok nem voltak teljesek. I. A makacsok elleni tortura. Ugy látszik, hogy a XVIII. században a makacsok, vagy szándékos némák elleni tortura már nem volt szokásban Németalföldön. Legalább a malines-i Nagy Tanács s a brabanti, hainauti, flandriai, tourneii és a namuri tanácsok iratiára erről tanúskodik. E tanácsok azon nézetet vallották, miszerint a vádlottrak még a makacs hallgatása sincs arányban 2) Sok községnek a szervezeti tői vényében különös biztosítékai voltak a tor,ura visszaélései ellen. így a gandi tötvény szigorúan megtiltotta a gandi polgároknak halálra kínzását. Ugyanért találjuk az alosti törvényben is.