Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 18. szám

168 Magyar Jogász-Ujság VII évf. ejti, mert egész általánosságban állapítja meg a kártérítési kötelezettséget nem csupán a hatáskör átlépése, hanem minden jogellenes magatartás esetére. S ha a törvény csupán a társaságnak és esetleg harmadik személynek kivánt volna kereseti jogot adni, ugy mi sem akadályozta volna, hogy az általános .károsult" kifejezés helyett a társaságot és harmadik személyeket kifejezetten megemlítse. Nem győz meg legkevésbbé sem az idézett indokolás. A kártérítés kötelezettsége nincs azokra az esetekre szorítva, amelyekben a károsult és a károkozó egymással közvetlen jogviszonyban állanak. A jogviszonyt maga a vétkes károkozás ténye állapítja meg ama jogszabály alapján, hogy aki vétkességével másnak kárt okoz, azt megtéríteni tartozik. Előleltétel csupán a kausalitás a kárt okozó szándékos vagy gondatlan magatartása és a beállott kár között. Hogy ez a jelen esetben fenforog-e, arra alább rátérünk; itt csak azt akarjuk megjelölni, hogy a jogviszony hiányára helytelenül utal az indokolás. Semmi sem következik a kereskedelmi törv. 176. és 197. §-aiból. Az előbbi nem vonatkozik a részvényeseknek a társasággal vagy annak szerveivel szemben fennálló különjogaira; az utóbbi pedig nem vonatkozik egyáltalán arra a kérdésre, vájjon van-e, vagy lehet-e a részvényesnek közvetlen követelni valója az igazgatóval szemben, hanem arra, ki képviseli a társaságot az igazgatóság ellen indítandó perében. Azonban ezek csak szavalc; kutassuk a gondolatot. A részvényest a részvény tulajdona kettős minőséggel ruházza fel: ő tagjává lesz a jogi személynek, s az ő vagyona részesévé lesz a társasági vagyon megfelelő hányadának. E két minősége közül az első még további komponensekre bontható: neki bizonyos szerep jut a társaság életének az intézésében s e szerepet számára ugy biztosítja a jog, hogy őt bizonyos jogosultságokkal ruházza fel, amelyektől az összesség nem foszthatja meg, amelyek neki külön individuális jogai; ezek mellett aztán a többi jogokat mint részvényes, a közgyűlésen való szavazás utján gyakorolja. Milyen a jogi helyzete már most e különböző fajta jogositvá nyok tekintetében a részvényesnek nem a társasággal, mint jogi személylyel, hanem annak szerveivel szemben ? A társaság az ő szervei által cselekszik, — ez a szokásos, elég homályos és képleges kifejezésmód. „A társaság" nem tud „cselekedni". „A társaság* csak egy összefoglaló kifejezés, amely alatt a társaságot alkotó személyeket e funkcziójukban és a társasági vagyont értjük. A fenti mondat semmi mást nem jelent, mint azt, hogy a társaság szervei a társasági vagyon javára és terhére cselekszenek, ha „mint szervek" járnak el; s a társaságot alkotó személyek külön jogállásához képest különböző az | ő jogi helyzetük a társaság szerveivel szemben. Jelesül itt a következő fokozatok képzelhetők : 1. a társasági tag nem „mint ilyen", hanem „mint harmadik személy" lép a társasággal jogviszonyba, pl. bérbeadja neki a palotáját. Vele szemben a társaság szerveinek cselekvése és mulasztása pur et simpte a társaság cselekvéseként jön számba; a szerződés körüli dolus vagy culpa a társaságot és csupán ezt kötelezi kártérítésre. 2. A társasági tag, „mint ilyen", de vagyonjogi viszonyban áll a társasághoz. Ide tartoznak pl. az elsőbbségi részvényeknek az osztalék tekintetében biztosított előjogok. Egyáltalán nem vitás, hogy a társasági szervekkel szemben e részben is a részvényes, mint harmadik személy tesz számot. A részvényes magánvagyona a társasági vagyonnal szemben külön önálló egység. Ez kifejezésre jut abban is, hogy az emiitett előjogok közgyűlési határozattal nem módosíthatók s még kevésbbé szüntethetők meg.1) Az eközben a társaság szervei által okozott kárért ismét nem a szervek, hanem a társaság felel. Jogilag nem a szervek, hanem a társaság cselekedett. 3. A társasági tag „mint ilyen" személyjogi viszonyba jut a társasággal. A közgyűlésen az elnöklő igazgató valamelyik részvényest a közgyűlésből kitiltja. Kihez fordulhat orvoslásért? Feltéve, hogy a közgyűlés nyilván jogellenesen — az elnök pártjára áll: kétségtelenül megtámadhatja a határozatot a keresk. törvény 174 §-a alapján ; de ha a közgyűlés nem batároz, s ha ily határozat hozatalára alapszabályszerűen nincs is hatásköre : védtelen marad a tag az elnöki önkénynyel szemben ? Azt hisszük, hogy a kereseti jogot az elnökkel szemben is meg kell adni a részvényesnek s ha a biró a 174. §-t ily tág analógiára nem tartja alkalmasnak, támaszkodni fog az általános magánjogi szabályokra, amelyek a személyegyesületek tekintetében ma már kivétel nélkül megoltalmazzák a tagok egyéni, individuális személyiségi jogait mindenkivel szemben, aki azokat sérti. Ez az egyesületek alkotmánya: ezt az alkotmányt a magánjogi általános sanctio oltalmazza. S ez az általános sanctio a kártérítésre vezet végső sorban: miből kifolyóan az ilyen esetekben igenis megáll az az elv, hogy a társasági szerv közvetlenül a társasági taggal szemben köteles kártérítésre. A felvetett kérdés ezek szerint azon az alapon dől jobbra vagy balra: vájjon a társaság igazgatói a tagoknak személyiségi jogait sértették-e cselekvényeikkel, vagy nem? Előbbi esetben közvetlenül a tagoknak is tartoznak helyt állani, utóbbi esetben azonban a tagok csakis maga a társaság ellen fordulhatnak. Ugy látjuk, hogy e részben a tényállást a bíróság nem tisztázta kellőképpen. A keresetben felperesek többek közt — miként a közzétett y V. ö. Dtár r. f. XX" 9^