Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 18. szám - OBERSCHALL ADOLF

18. sz. Magyar Jogász-Ujság 169 indokolásból kitűnik — azt is panaszolták, hogy az igazgatóság a közgyűlés összehívása iránt előterjesztett kérelmüket figyelembe nem vette. Ez a mulasztás — ha csakugyan fenforog — azok közé tartozik, amelyekért az igazgatóságot a fentiek alapján a tagokkal szemben közvetlenül is felelőssé kell tenni. Ha a kausalitás a felmerült kár és a mulasztás közt megállapítható, akkor a bíróságok helytelenül ítélkeztek, mert megtagadták a jogsegélyt oly esetben, a mikor az igazgatók a társasági tag individuális jogát közvetlenül sértették meg. S ebből a szempontból kiindulva találjuk meg — nézetem szerint — a kereskedelmi törvény 189. §-ának is a helyes értelmét. Ez a §. teljesen nyitva hagyja azt a kérdést, hogy kit kell „károsult" alatt érteni. Nem foglal állást sem abban az irányban, hogy rendelkezése csupán magára a társaságra és harmadik személyekre vonatkozzék, sem pedig az ellenkező irányban. Károsult az, akinek az igazgatóság kárt okozott; kárt pedig csak annak okozhat, akinek a jogát megsérti és törvény szerint megsértheti. Ha tehát az igazgató cselekvése nem mint az ö, hanem mint a társaság ténye jön jogilag tekintetbe, akkor nem ő, hanem a társaság okozott kárt s igy nem ő, hanem amaz felelős ; ha ellenben ő mint igazgató jár ugyan el, de a társasági alkotmány körén belül, e minőségében a társasági tag személyiségi különjogát sérti, akkor az e jogsértés nyomában fakadó kártérítési kötelezettséget igenis vállalnia kell. A kereset tehát a jelen esetben még ha el is volt utasítható — megfelelően kiderített tényállás mellett, — mindenesetre nem annyira felperesség, mint inkább alperesség hiánya okából lett volna elutasítandó: a kereseti jog fennáll, de nem alperesekkel, hanem a társasággal szemben. Ez talán csak nem lehet vitás. Mig igy, ahogyan az itélet szól, még megeshetik, hogy a társaság ellen indítandó pert a felperesek — res judicata czimén veszítik el, OBERSCHALL ADOLFf — 1889. — 1908. — Fényesen befutott, hosszú jogászi pálya és érdemekben gazdag élet után hatvankilencz éves korában meghalt Oberschall Adolf, a magyar királyi Kúria elnöke, főrendiházi tag, belső titkos tanácsos. Halála őszinte részvétet keltett mindenfelé, de különösen birói és jogászkörökben, amelyek leginkább ismerték és méltányolták az elhunyt kiváló képességeit. Mennyire becsülték és szerették, legjobban akkor bizonyult be, amikor a Kúria elnöke lett és a közvélemény egyértelműen igen szerencsésnek mondta azt, hogy az ország legfőbb itélöszékének élére őt állították. Tudta mindenki, hogy ez a kiváló jogtudós, bíró és adminisztrátor éppen ezen a helyen érvényesítheti legjobban és legeredményesebben irányító és vezető képességét. Szabó Miklós utódja elődjének folytatása volt. Jellemben nem kisebb amannál, de hatásában mégis több azzal, hogy a jelenkor nagysága volt. A jog fejlődő és egyre változatosabb élet tüneményeinek feltétlen értelmi ura. Modern fej és hihetetlenül nagy, korszerű tudás a korábbi idők jellemnagyságának minden biztositékával felruházva. Olyan providencziális birói vezér, aki az átalakuló jogtudomány hullámverései közt a jövő birói karakterének mintaképét testesítette meg. És íme, ennek az embernek csak két esztendő jutott arra, hogy feladatát elvégezze. Bizonyos, hogy halála tátongó hézagot vágott a magyar jogéletbe. Ö is abból a talajból nőtt ki, amiből elődjét. Szabó Miklóst s a többi közt Kozma Sándort és Gsemegi Károlyt kaptuk. Az élet talajából. Ezek a nagy jogász-alakok pályájukat sorra mint ügyvédek kezdték. Az élet tudásával léptek a birói emelvényre. Ö egy olyan korban, ami még tele volt ideálizmussal és az ujjaszületett alkotmány illatával. Ma az élet keveset számit a birói. bürokratizmusban és az alkotmány illata is odavan. Pályafutásának úgyszólván csak belső története van. Más téren, mint az igazságszolgáltatás, nem szerzett érdemeket. De amit itt szerzett, az a legnagyobbak közül való. Sajnos, a halál nem engedte, hogy sokáig tölthesse be az előkelő tisztséget, a melyet képességeivel, buzgalmával, munkásságával kiérdemelt. Hogyan emelkedett fokról-fokra, hol dolgozott mindenfelé élete folyamán, elmondja a következő rövid életrajz : Oberschall Adolf .Rózsahegyen született 1839ben. Középiskoláit Selmeczbányán, jogi tanulmányait Pozsonyban végezte, mire 1862-ben a fővárosban ügyvédi vizsgálatot tett s 1870-ig ügyvédeskedett. 1870-ben a pesti táblán pótbiró, majd 1872-ben rendes táblabíró lett. Mint ilyen, sokáig a semmitőszéknél teljesített szolgálatot. 1885-ben kúriai biróvá, 1886-ban a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla elnökévé, 1891-ben kassai táblai elnökké, három évvel később pedig kúriai tanácselnökké nevezték ki. Tagja volt az általános polgári törvénykönyvet előkészítő bizottságnak. A milléniumkor a kolozsvári egyetem tiszteletbeli jogtudományi doktorrá avatta. Több törvénytervezetre véleményt készített, melyek nagyrészt a jogi szaklapok hasábjain jelentek meg. 1901. márcziusában a budapesti királyi Ítélőtábla elnökévé nevezték ki. Ezen az alapon lett tagja a főrendiháznak is. 1904-ben a Kúria másodelnökévé nevezték ki s ugyancsak 1904-ben titkos tanácsosi czimet nyert. 1906. április 19-ón a király a Kúria elnökévé nevezte ki. De ebben az életrajzban, a mely munkálkodásáról, emelkedéséről ad kimutatást, nincs benne az, hogy milyen volt az elhunyt mint ember. A kik ismerték, tudják, hogy nagyon