Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 18. szám

VII. évfolyam. Budapest, 1908. szeptember 15. 18. szám. MAGYAR JOGÁSZ-ÚJSÁG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT Joggyakorlati szemle. (M.) Nehéz mindenkinek igazságot tenni. S nehéz a jogszabályok számára oly mértékű rugalmasságot biztosítani, hogy a biró igazságot tehessen ott is, ahol a törvény szava őt cserben hagyja. Ennek a követelménynek pedig nem legkisebb akadályai a koronkint és divatonkint változó elméleti konstrukcziók, amelyeknek a törvény éppen ugy alárendeli magát, mint a birói gyakorlat s amelyek félreértéséből nem egyszer érvényes jog íakad. Itt van mostanában az a forradalomszerü evoluczió, amelyen a jogi személy tana megy keresztül. Könnyű azt kimondani, hogy a jogi személy éppen olyan valóságos individuuma a jogi életnek, mint az egyes, a „természetes" személy; könnyű kimutatni, hogy a jogi személy nem csupán „czélvagyon", mert nemcsak vagyonbeli, hanem u. n. személyiségi jogai is lehetnek; van neki saját neve, székhelye, becsülete, vannak személyiségi jogviszonyok a jogi személy és a tagjai és szervei között, amelyek mind tulmennek a vagyoni egység körén. Azonban annak felfedezése, hogy ilyen jogviszonyok vannak, még csak az első lépés, a második és sokkalta fontosabb lépés ezeknek a jogviszonyoknak a feltárása, helyes és kielégítő szabályozása s e szabályozás alapján azok közelebbi jogi természetének kifürkészése. S ebben még ugyancsak kevés az, ami kézzelfogható eredményt találhatunk. Csupán egyetlen téren kereshetjük a való életben felszínre kerülő és megoldást nyert ilynemű problémákat: a részvénytársasági és szövetkezeti jogban, ahol a tagoknak a társasággal és szerveivel szemben múlhatatlanul fontos érdekük, hogy jogállásuk minden kétségtől ment tisztázást nyerjen. A Curia nemrégiben ismét foglalkozott egy ilyen kérdéssel.1) A szövetkezet igazgatói különböző szabálytalanságokat követtek el az ügykezelés körül s a szövetkezet tagjai ezzel szemben éltek a kereskedelmi törvény 175. §-ában biztosított jogukkal s az ügykezelést a törvényszék közbejöttével szakértőileg megvizsgáltatták. A vizsgálat megerősítette a panaszt s a bíróság a fentidézett ítéletben is konstatálja, hogy az igazgatók a kereskedelmi törvény 189. §-a alapján az okozott károkért felelősséggel tartoznak. Mégis mi történik V A szövetkezeti tagok egy része a nekik okozott kár megtérítése iránt pei) Curia 1908. május 12. 975/907. sz. relvén az igazgatókat, mind a három fórumon egyhangúlag elutasító ítéletet nyer. Az indokolás az, hogy felpereseknek nincs kereshetőségi joguk, mert egyes szövetkezeti tagok a társaság igazgatóságával közvetlen jogviszonyban nem állanak, tehát az igazgatóság tagjai velük szemben felelősséggel nem tartoznak. A szövetkezet egyes tagjai az igazgatóság vagy annak egyes tagjai ellen önálló keresettel csakis abban az esetben léphetnének fel, ha a törvény az igazgatóságot közvetlenül arra kötelezné, hogy ez a társaság tagjainak a K. T. alkalmazandó 189. §-a szerint okozott kárt megtérítse; a törvény azonban ily intézkedést nem tartalmaz, sőt a 176. és 197. § oknak a szövetkezetekre is kiterjesztett az a rendelkezése, hogy a társasági tagok jogait azok összessége a közgyűlésen és pedig az igazgatóságok ellen indítandó perekben a közgyűlés által választott, illetve a törvényszék által hivatalból kirendelt meghatalmazott által gyakorolja, az egyes szövetkezeti tagoknak' az igazgatóság elleni közvetlen kereseti jogát egyenesen kizárja. Kétségtelen ebből az Ítélet szerint, hogy a K. T. 189. §-ban foglalt rendelkezés a törvény és alapszabály ellen cselekvő igazgatósági tagok felelősségét, minden ebből eredő kártérítést, amilyet az igazgatóság tagjainak mulasztásából kifolyólag szükségessé vált üzletkezelés megvizsgáltatás költsége szintén képezhetne, csakis a társasággal és harmadik személyekkel szemben, de nem az egyes társasági tagok irányában állapítja meg. A fejtegetésünk elején mondottakra való tekintettel érdemes közelebbről megnéznünk a kereskedelmi törvénynek a bíróság által is megérintett 189. §-át. Az első bekezdés világosan „szemben a társasággal" kötelezi az igazgatóságot, hogy meghatalmazása korlátaihoz alkalmazkodjék. Erre folytatja -aztán a második bekezdés: „ha az igazgatóság tagjai megbízásuk határain tulmennek, ha e czim határozatai vagy az alapszabályok ellen cselekesznek, a károsultnak minden ebből eredő kárért egyetemlegesen felelnek, az esetben is, ha a törvény vagy az alapszabályokkal ellenkező intézkedés közgyűlési határozaton alapszik." Az első, ami szemünkbe ötlik, az, hogy a törvény egész általánosságban károsultról beszél és pedig beszél akkor, amikor az első bekezdést kifejezetten a belső viszonyra korlátozta. A törvényértelmezés legelemibb technikája szerint ezt a korlátozást a második bekezdés el-