Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 1. szám - A kerítés a büntető novellajavaslatban

1. BZ. Magyar Jogász-Ujság 9 rendelkezés is, mely szerint az ügyvéd a reábízott ügyben tett készpénzbeli kiadásainak, ugy időveszteségének megtérítésén felül jutalomdijat is követelhet az általa képviselt féltől, sőt dijait e törvényczikk 50. §-a értelmében a vagyontalan perlekedők képviselete esetében is követelheti akkor, ha az általa képviselt fél bármiképen vagyonhoz jut. Mindezen okoknál fogva a Guria a koronaügyész perorvoslatát alaptalannak mondotta ki. (C. 1907. évi október 24-én 8244. sz. hat.) Bűnügyi költségekre vonatkozó része az ítéletnek, felebbezéssel támadható meg a Bp. 382. §-a alapján. (C. 1907. évi október 16-án 8072. sz. hat) Ha azonban az Ítélet ellen csak semmisségi panasznak van helye, minthogy a költségek kérdése a semmisségi esetek közt (Bp. 384, 385., 427. § ai) nem szerepel, ez irányban perorvoslat nem használható. (C 1901 évi márczius 21-én 8531. sz. hat.) Van azonban oly határozat is (C. 1902. évi szeptember 30 án 6612. sz. hat.), mely szerint, ha az esküdtbíróság ítélete jogerőre emelkedik, a védő költségei kérdésében hozott végzés nem tekinthető az ítélet részének s ellene nem semmiségi panasznak, hanem a kir. ítélő tábla hatásköre alá tartozó felfolyamodásnak van helye. Különben a felsőbíróság abban a kérdésben, hogy a védő költségei saját felével szemben állapíttassanak meg, a Bp. 485 §-a értelmében nem bocsátkozhatik (C. 1902. évi aug. 27-én 7627. sz.) még akkor sem, ha ezek a költségek az előtte folyó eljárás során merültek föl. (C 1907. évi június 12 5671. sz.) A védő ily költségeinek megállapítása végett is az eljárt elsőfokú bírósághoz forduljon. Ügyvédi költség tárgyában egyfokú felfolyamodásnak van helye. (C. 1901. évi október 8-án 5533. sz. hat.) A költség fogalmának kérdéséhez: a magánvádlónak a kir. törvényszék, mint másodfokú bíróság előtt megtartott felebbviteli tárgyaláson megjelenési kötelezettség nélkül történt megidéztetése nem szünteti meg a vádlottnak azt a kötelezettségét, mely szerint a magánvádló képviselőjének a felebbviteli tárgyaláson való megjelenéséből származó költségeit, nevezetesen a képviselő megfelelő diját és készkiadásait megtéríteni tartozik, mert a magánvádló a Bp. 43. és 553. §-aiban biztosított jogkörből folyólag a felebbviteli tárgyaláson az őt megillető jogokat akkor is gyakorolhatja, ha a tárgyalásra megjelenési kötelezettség nélkül idéztetett. (G. 1906. évi mározius 14 én 2633. sz. hat. a jogegység érdekében.) Ha a vádlott semmiségi panaszának tárgyalására a magánvádló megjelent s a Curia a semmiségi panaszt elutasította, e megjelenés'költségei is a vádlottat terhelik. (C. 1^02. évi deczember 3-án 10408. sz. hat.) A költségeket az a bíróság állapítja meg, mely előtt való eljárás során az felmerült. Utóbb idézett esetben a Curia kötelezte a vádlottat a magánvádló költségeinek viselésére. Ha pedig bíróság még nem folyt be az ügybe, a fölmerült költségek megállapítása annak a bíróságnak felidata, mely az illető ügyben eljárni jogosult. (Pécsi tábla : 1905. november 20-án 1951. sz. hat) A „kerítés" a büntető novelláid javaslatban. Nagy, nehéz és kitűnő munka megalkotása volt az 1878. évi V. t.-cz. létrejövetele, melynek alkalmazása óta, mintegy három évtizeden keresztül csak bámulattal és hálás kegyelettel adózhattunk azoknak, kik ezzel a törvénynyel a jogbiztonságot megerősítették, a büntető igazságszolgáltatásnak biztos alapot teremtettek Csemegi Károly vezérlő szelleme, olyan törvénynek adott létet, melynek intézkedései ma is helyt állanak, mely hasonlít egy jól megépített várhoz: falai tömörek, erősek, hatalmasok, idő és viharok járása felett diadalmaskodók. Ám a viszonyok, erkölcsök és bűnök változnak. Ami régente csak ritkán előforduló és csekély jelentőségű bűncselekmény volt, az ma már nagy kiterjedettségü és súlyos károkat ok( zó, kifejlődött bűnös cselekedet. Azelőtt szigorúan büntetni helyesnek, jónak találták, ma a represszió gyengül s az általános irányzat az enyhe büntetés felé hajol. Kitűnt, hogy büntető törvénykönyvünket két irányban kívánja a közszellem módosítani. Nagyban és egészben t. i. míg egyfelől az általánosan szigorúnak tartott törvényt enyhíteni, addig más felől némely hiányt pótolni igyekszik. Az elsőhöz tartozik főleg az e téren felmerült reformeszmék alkalmazása a fiatalkorú és a csekélyebb jelentőségű cselekménynyel első izben vétkező bűnösökkel szemben, ugy a lopásra vonatkozó intézkedések módosítása. A másodikhoz főként a büntető törvénykönyv által annak idején figyelembe nem vett leánykereskedésnek a büntetörvénykönyvbe való felvétele. Az elsőről most nem czélunk szólani, bár igen sok érdekes vitaanyagot rejt magában. Szólani akarunk azonban a leánykereskedésről, a kerítésről, és pedig ugy, a mint az a büntető-novellában — hogy így fejezzük ki magunkat — szabályozás alá kerül. Az igazságügyi kormány ugyanis 1888. óta folyton dolgozik azon, hogy a megjelölt törekvések érvényre juttatásával, a nagy körvonalakban jelzett reformokat bevigye büntető törvénykönyvünkbe. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter 1892. május 18 án már törvényjavaslatot is terjesztett a képiselőház elé, de ezt Erdély Sándor igazságügyminiszter az 1895. évi igazságügyi költsévetés tárgyalása alkalmával visszavonta. Az előkészületi munkálatok azóta is tovább folytak. 1906. év október havában ismét egy törvénytervezet