Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 15-16. szám - Dr. Angyal Pál - Tarde

156 Magyar Jogász-Ujság VII. évf. seket — Tarde szerint két csoportra oszthatók a bűn I tettesek: azokéra, akik a személyiséget s azokéra, akik a tulajdont sértik; s ezek szocziologiai szempontból, mezei és városi gyilkosokra és rablókra oszlanak. Tarde szerint anthropologiailag kimutatható büntettesi typus nincs. Ilyesmit — szerinte — csak mesterségesen és erőszakoltan lehetne kimutatni. Minden egyes nemzetnek megvannak a maga rablógyilkosai, tolvajai, akiken az azt jellemző anthropologiai vonásokat megtaláljuk. A bűntettes vagy normális fizikailag, ha ugyan nem psychologiailag s ez esetben a hazája typusát tünteti föl; vagy pedig abnormális, s ekkor nincs typusa s határozott jellemvonását a typusnélküliség képezi. De ugyanakkor azt mondani, hogy az anomália, s hogy ott egy természeti modell képződik: ellentmondás. Szocziális szempontból a bűncselekmény lehet monstruozitás, de egyéni és organikus szempontból csakis az egoizmusnak, a társadalom által a köz érdekében felállított korlátok fölötti teljes diadalául tekinthető. Lombroso, Ferri és Garofalo külön-külön okoknak tulajdonitolták a bűncselekmény eredetét. E magyarázatok közül Lombrosonál a született bűntettes typusa, Ferrinél a szocziális faktorok fölállítása. Garofalonál pedig a veszélyesség elmélete emelkedik ki Ezekhez hasonlóan Taráénál is találunk bizonyos — hogy ugy mondjuk — jellemző elméletet, amely az ő rendszerének mintegy a csúcspontját képezi. Ez pedig nem egyéb, mint az ő hires „utánzási törvénye", amelylyel a bűncselekmény fejlődését és terjedését magyarázza. Ezen elmélet — lényegében — a következő : Az utánzás — Taráé szerint — hatalmas, a leggyakrabban öntudatlan, de mindig misztikus actio, a mely arra ösztönöz bennünket, hogy reprodukáljuk a hozzánk hasonlóknak a cselekményeit. Az utánzás szorosan összefügg az emberi természettel s egyformán valósul meg a normális és a józan észszel nem biró egyénekben. S itt hivatkozik Taráé Dr. Saurynak ~L'aliénation mentale héréáitaire" czimü munkájára, a melyben a szerző egy hülyét emlit, a ki egy alkalommal sertésölésnél volt jelen s ott leikapván a kést, egy embert támadott meg vele. De hivatkozik Taráé az elmegyógyászok azon véleményére is, amelynek a tanúsága szerint, a tűzvészek is hatalmas utánzó törekvést szoktak előidézni. Mindazonáltal nagy különbség van azon mód között, amelyen az utánzási törekvés megvalósul a normális és a hülye, vagy elmebeteg egyénekben. Ez utóbbiaknál vakon s mintegy ellenállhatatlan mechanikai erőként lép föl. Az előbbieknek azonban módjukban van azt megfékezni cselekvésük, erejök, vagy eszméik, erkölcsi szokásaik és akaratuk által. Az utánzás nem csupán elszigetelt egyénre van befolyással, hanem erősen befolyásolja a tömegeket is és azt mondhatjuk, hogy a szocziális élet minden fontos cselekménye a példa hatalma alatt hajtitik végre. De főleg a népes városok tömegeiben terjed erősen a szocziális élet ezen jellemző ereje. A forradalmak nagy jelenetei mindig kitörésre késztetik azt. A sokaság heterogén elemek vegyüléke, amelyek egyike nem ismeri a másikat. A sokaság merő kíváncsiságból nézelődik, de egyeseknek a láza gyorsan hatalmába ejti mindegyiknek a szivét s a láz a deliriumig emelkedik Aki azzal a határozott szándékkal rohant a tömeg közé, hogy egy ártatlan embernek a kivégzését megakadályozza, aztazonral elfogja a gyilkolási vágy. Taine a franczia forradalomról irt munkájában említi, hogy bizonyos Grapin, a kit a saját szakas7a két fogoly életének a megmentésére küldött ki, beült a vérbiróságba s hatvan órán keresztül Ítélkezett. S ezt egészen önként tette. Az egyszerű gyanú másokban hamar meggyőződéssé alakul át. Az utánzás az egyénben izoláltan, a tömegben pedig kollektive va'ósul meg s igen erősen érezteti hatását a családban, a fiutak az atya iránt tanusitott iabonás tiszteletében. Sok bűncselekmény a rossz családi nevelésnek az eredménye. Mint minden tudományosan tanulmányozott erőnek, ugy az utánzásnak is megvannak a maga törvényei, amelyek anrak a fejlődését szabályozzák. Tarde négy ilyen szabályt állapit meg, amelyek a következők: 1. Az utánzás egyenes arányban működik a rokonsággal és fordított arányban a távolsággal. A példa olyan intenzitással sugárzik ki, amely azon mértékben gyengül, amilyen mértékben nő a sugara által érintett emberek közölti különbség. A különbséget nemcak a szó geometriai, hanem — és főleg — pszichológiai értelmében is kell vennünk, mert a bizonyos területen elszórva élő polgárok között levélben vagy nyomtatvány utján, avagy bármiféle szellemi módon történt érintkezés hatása folytán ezen — t. i. pszichológiai értelemben — csökken a különbség távolodáfa. I»y a nagy városok közelében még mindig vannak kisebb községek, a melyek megőrizték régi szokása kat, régi eszméiket s egy bűncselekménynek a példája távoli belyen is képes megrontani egy tisztességes médiumban élő egyént. 2. Az utánzás fölülről alulra terjed. A fiu utánozza az apját, a tanuló a tanítóját, a szolga az urát, az inas a mesterét, alkalmazott a tőnökét. Minél magasabb az egyénnek a helyzete, minél jelentékenyebb az érdeme, annál energikusabb és erősebb példájá' ak az ereje s az utánozására irányuló törekvés. A középkorban, a hűbériség korszakában, midőn a társada'om három na/y osztályra volt tagozódva, u. m. a papságára, a nemességére és a népére s midőn az előbbiek ez utóbbi fölött uralkodtak, az utánzási törekvés a hűbéri osztályokból a községekre sugárzott. Ezt — ha a bűncselekmények embriologiáját tanulmányozzuk —történelmileg kimutathatjuk. A mérgezés ma közönséges bűncselekmény; a XVII században pedig a magasabb osztályok kiváltsága volt A középkorban a királyok és a nagy hűbérurak udvarában az volt a szokás, hogy senkit se fogadtak fel addig, mig be nem bizonyította, hogy soha senkit sem mérgezett meg. A gyilkosság kifejlődése is tanulságos. Volt olyan idő, amelyben maguk a királyok — mint pl. Chlodvig — sajátkezüleg ölték meg ellenfeleiket. Különös e'öszeretettel választották ki legközelebbi rokonaikat. Toursi Gergely krónikája tele \an a merovingi királyok által személyesen elkövetett atya-, testvér, feleség- és gyermekgyilkosságokkal. Majd azt látjuk, hogy bérgyilkosokat használnak politi1 ai boszuik eszközéül. A velenczei .Tizek Tanácsának" a története tele van ilyen példákkal. A nemességnek is megvolt a maga gyilkos hordája, amelyet a városban védelmezett az ijazságszolgál atás ellen s amelyet a veszélyes ellenségeitől való megszabadulásra használt fel. Manapság már bárki köi nyű szerrel szerezhet magának fölbérelt kezet, hogy gyűlöletét kielégíthesse. A dohányzás szokása, amely ma már oly általános, szintén ily módon terjedt el. I. Jakab angol király 1604 ben fölötte súlyos adót vetett ki a dohányra, mert — mint törvényében mondja — az alsóbb néposztályok, amelyeket a felsőbb osztályok példája izgat, tönkreteszik egészségüket, megfertőzik a levegőt s megmételyezik a talajt. A csavargás napjainkban lényegesen plebejusszerü bűncselekmény; ha azonban a múltját kutatjuk, ugy annak az eredetét a középkori nemesi zarándoklatokban és vándordalnok bolyongásokban kell keresnünk. A modern társadalmakban, amelyekben a demokráczia nivellálta a társadalmi viszonyokat, a nagyvárosok helyettesitik a nemesség befolyását. Ezek a nagyvárosok terjesztik a vidékeken a politikai, irodalmi és vallási közvéleményt, a szokásokat és erkölcsöket, a divatot, a szellemet, a lelkesedést és a csüggedést. Ugyanígy terjednek a bűncselekmények is. A vitriolos női merénylet tisztára párisi eredetű; özv. Grasné találta azt ki 1875-ben. Az elvetett mag csakhamar kikelt s a vidéken is történtek ilyen merényletek. A női gyűlölet kielégítésének egy másik eszköze a revolver ; első izben Párisban tőrtént egy ilyen eset s csakhamar Auxerreben is utánzóra talált.