Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 15-16. szám

152 Magyar Jogász-Ujság VII évf. 4437/1907. sz.) az 1894. évi XVI. t.-cz. 54., 64. és 71. §-ai alapján az osztályegyezség kötését is utalta. Az 1877. évi XX t.-cz. 114. §. alapján érvénytelennek nyilvánította budapesti Tábla (1908. április 14. G. 41. sz.) a kiskorúak állag vagyonát kevesbítő egyezséget, melyet a gyám a gyámhatóság jóváhagyása nélkül kötött. A német polgári törvénykönyv és a magánjogi Tervezet hatása alatt Guria (1908 június 23-án 1284/P. sz.) a cselekvőképtelennek talált tizenhárom éves gyermeket az általa okozott baleset szülte kár megtérítésére kötelezte. A tényállás szerint két fiu fürdött, az egyik a másik lábát meghúzta, mi a sértett balcsipőizületében ínpattanást és szalagrongálást idézett elő, a melyből csípőizületi gyulladás fejlődött. A marasztalásnál Guria alapul vette egyfelől a sértettnek és szüleinek társadalmi helyzetét, azt a hatást, melyet a sértés a sértett akkori és jövendőbeli helyzetére gyakorolt és főleg a sértőnek vagyoni helyzetét, mely az egész döntésnek vezérszava. A kártérítési határozatok szokott liberális irányokban haladnak tova. így többek között vasúti üzemkárnak minősítette Curia (1908. jun. 11 én 4997. sz. a.) azt is, ha a vasúti alkalmazott a forgalom lebonyolítására szolgáló állomáson egy e czélra meghatározott helyiségben pihenés czéljából időzik és ott egyik kollegája mulasztásából égési sebeket szenvedett. Érdekes Curia oktejtése. A vasúti felelősségnek — úgymond — nem az a lényege, hogy a baleset a vasúti forgalom sajátos veszélyének közvetlen következménye legyen. Az üzem fogalma sem áll Guria szerint magából a tulajdonképeni forgalmat lebonyolító cselekményekből, hanem abba tartozik a vasútnak a forgalom lebonyolítására szükséges összes berendezkedése és azok a cselekmények is, melyek a forgalmi müveletek előkészítése érdekében válnak szükBudapesti Tábla (1908. jun. 6-án G. 194. sz.) a kártérítést helylyel-közzel inkább formalisztikus kritériumokhoz füzi. Pontosabban a kártérítési kötelezettség kezdőpontját. Szó volt ugyanis arról, hogy a munkaadó a munkakönyvet visszatartotta és ez által a munkásnak kárt okozott. Az alsóbiróság a keresetet elutasította. Tábla ennek helyt adott, mit természetesen helyesnek kell tartanunk. Hozzátette azonban, hogy az ipartör^ény 159. §. és a kereskedelmi miniszter 76.290/VIII. szám alatt kelt rendelete alapján a segéd 14 nap alatt vissza hozatható és ennek eltelte után adandó csupán vissza a munkakönyv a jogtalanul kilépettnek. Az elv bizonyára helyes, azonban a belőle levont következtetéshez, hogy tudniillik a visszatartás által okozta kár csak a 15-ik naptól jár, ugy tetszik, kétség fér. A munkabéri szerződés végre is kétoldalú szerződés, mely kétoldalulag fel is bontható. A munkaadónak kétségtelenül jogában áll a segéd rögtöni egyoldalú felbontását hatálytalanítani és őt vissza hozatni. Ám, ha ezt nem teszi, akkor a munkás felbontó tényét elfogadja és igy annak könyvét a kérdéses tizennégy nap alatt is kellő alap nélkül tartotta vissza. Ha tehát a munkaadó visszahozatali jogával nem él, akkor ex tunc a munkakönyv kérésének pillanatától fogva vált kártérítési kötelezetté. Azon összeg után, melyet alperes jogerejüleg megváltoztatott, végrehajtható Ítélet alapján felvett, Guria (1908. április 8 án. 1352/V. sz.) tekintet nélkül alperes jó, vagy rosszhiszeműségére, valamint arra is, hogy alperes a szóbanforgó összeget használta-e vagy sem, kamatot itélt meg. Ugyanazon tény alapján budapesti Tábla szerint (1908. ápr. 30. G. 27. sz. a.) más-más károkat különböző perekben is lehet érvényesíteni. Az alsóbiróság res judicátát látott. Tábla erre ezt válaszolja, hogy a kötelmi jog körébe tartozó igény ellenében itélt dologra sikerrel csak akkor lehet hivatkozni, ha vagy a keresetbe vett igény a már elbirálttal azonos, vagy ha mindkét perben azonos tényalapon érvényesíttetett az a jog, a melyből felperes további igényt származtat. A dologi jogban Curia (1908. június 5-én 5913/1907. sz. a.) az ingatlan birtoka és annak telekkönyvi kiigazítása iránti perek között a res judicátát nem látta fenforogni. A kilátási szolgalmat Curia (1908. április 13-án 5323/1907. sz. a.) kétség esetében pusztán a szomszédos udvartérre, nem pedig a kérdéses ingatlantól távolabb eső hegyes vidékre kiterjedőleg magyarázta. A használat és a haszonélvezet átruházhatatlanságának dogmájához ragaszkodott Curia (1907. deczember 12-én 6057/1907. sz.), midőn a haszonélvezetre használat telekkönyvi bekebelezését megtagadta. Zálogjogi bekebelezést és előjegyzést Curia az emiitett jogokra is engedélyez és ezzel mintegy kerülő uton engedi kielégíttetni ama jogokat, melyek nyilt elismerését az osztrák polgári törvénykönyv, meg az országbírói értekezlet 21., valamint 156. §-ai gátolják. Az 1883. évi XX. t.-cz. 7. §. alapján kártérítésre kötelezte Curia (1908. január 29 én) azon erdőbirtokost, kinek erdejéből szarvasok luczernára és szőlőtőkékre jártak. Alperes ama védekezése, hogy a szőlő- és luczernaföldek nem voltak négy oldalról elkerítve, figyelmen kívül hagyatott. Kimondta ezen alkalommal Curia azt is, hogy a vadak tartózkodási helyéül szolgáló erdőség közvetlen szomszédságában telepitett szőlőbirtokosok a vadkárok megelőzése czéljából, nem kötelesek védelmi intézkedéseket tenni, hogy a vadászati törvény 7. szakasza alapján az ott megjelölt személyeknek áll érdekében, hogy a vadállományt, melyre nézve felelősségük