Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 15-16. szám

VII. évfolyam. Budapest, 1908. augusztus 1. 15/16. szám. MAGYAR JOGÁSZ-UJSÁG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT Joggyakorlati szemle. (A.) A birói Ítéletekből a társadalomban uralkodó erkölcsi felfogások koronként változó nuanceai néha meglepő élességgel tűnnek ki. Áll ez első sorban az erkölcstelenség okából érvénytelenittetni kivánt ügyleti tényállásokra vonatkozó döntésekre, melyekben ugy positiv, mint negatív irányban a biró társadalmi lelkiismerete szólal meg. Aligha mondhatunk azonban mást a családjogi perekről is, hiszen ezek tüntetik fel a nemi életben felbukkanó érdekellentéteket, tehát oly szintéren játszódnak le, melyet megszoktunk katexochén erkölcsinek tekinteni. Kezdetlegesebb vagy más viszonyok között bizonyára idegenül hangzana például Curiának (1908. június 24-én 7358/1907. sz. a.) ama vélelme, hogy az olyan házasság fennállása alatt született gyermek, a melynek megkötésekor a férfi tudta, hogy jegyese teherbe van ejtve, a tőle való nemzés lehetetlenségének bebizonyításáig törvényes származásúnak tekintendő, mert a kiemelt tudatnál fogva vélelem az, hogy a házasságra lépő férfi jegyesével a gyermek fogantatásának időszakában közösült. Ma ez a tényleges viszonyoknak különösen bizonyos társadalmi osztályokban, melyekre nem ártott volna a vélelmet megszorítani, valóban megfelel. Kérdés csak az, hogy a Curia nem-e ment mégis egy-két lépéssel tovább, mint kellett volna ? Egy ugyanis az, hogy gyakran az ilyen tudat — sajnos — pénzbeli forrásokra vezethető vissza, hiszen a női becsület helyreállításának közkedvelt módja a pénzen szerzett szalmaférj, ki tehát ezentúl álapa is leszen. Ekként a vagyonos nemző egy kis pénzáldozattal nyugodtan átháríthatja a szerelmi viszonynak nem csupán erkölcsi, hanem annak anyagi hatásait egy rosszhiszemű harmadikra. Károsulni a kiskorú fog. Nem lett volna tehát felesleges a vélelem megdöntésének lehetőségeit valamivel megpótolni. De tekintsünk is el mindenféle aljas inditó okoktól. Elképzelhető végre az is, hogy valaki jegyesének ballépését őszintén és önzetlenül megbocsátja. Jutalma Curia szerint az, hogy a gyermeket is el kell vállalnia. A megbocsátás tehát ezentúl a családjogban terhelő hatásokkal fog járni. Ezekután nem az lesz e döntés hatása, hogy ritkábbá teszi majd azt? Curia (1908. május 1-én 1962. P. sz.) nem vette erkölcstelen életmód megátalkodott folytatásának és ez alapon az 1894. évi XXXI. t.-czik 80. §. c) pontja alapján bontó oknak azt, hogy a feleség női személy iránt a természetes mértéket meghaladó vonzalmat tanúsított. Tényállásként kiderült, hogy alperesnő volt nőcselédjével ölelkezett, csókolódzott, vele együtt aludt, hozzá ömlengő tartalmú leveleket intézett, melyekben szeretetének adott kifejezést, gyűrűjét a nőcseléddel viseltette. Mindezekben a felsőbíróságok nem látják a házassági törvényben megütött erkölcstelen életmód megátalkodott folytatását, noha a szakértők megállapították azt is, hogy alperesnő homosexuális pervers egyén. Vájjon férfiúnál haboznánk-e a ht. 80. §. c) pontját alkalmazni? Ha pedig nem, miért esnek a nők más elbírálás alá, holott a házassági törvény férfi és női erkölcs között nem ismer különbséget, az élet pedig csak annyiban, hogy — mellékes, igazságosan-e, vagy sem — a nőt szigorúbb szemmel nézi, mint a férfit? A családjogi alapú özvegyi nyugdijat Curia (1908. május 20-án 2175. sz.) kiszolgáltatandónak mondta ki, ha az özvegy második házassága érvénytelennek bizonyult. A vonatkozó nyugdijszabályzat akként szólt, hogy uj férjhezmenés esetében az özvegyi segély megszűnik, mit Curia helyesen csak érvényes házasságra ért. Nem olvasható ki e határozatból, vájjon miképen áll a dolog az érvénytelenné nyilvánításig lejárt részletekre? A ht. 46. és 67. §§-ból azt olvasnók ki, hogy ezekre az özvegy nem tarthat igényt. Az idézett szakaszok második bekezdései útmutatást tartalmaznak különben mindazon esetekre, midőn nyugdíj és más ily irányú szabályzatok nem provideálnak. A visszavonhatatlan öröklési szerződést a Curia (1908. május 15-én 2463/1907. sz.) vastag hálátlanság okából visszavonhatónak mondotta ki. Ily vastag hálátlanságnak tartotta a másodbiróság azon tettleges bántalmazást, melynek alapján alperes büntető ítélettel jogerősen elitéltetett. A kritérium nem volt szerencsésen választva és a Curia rá is czáfolt akkor, midőn büntető uton nem feszegetett könnyű testi sértést is vizsgált, persze bizonyíték hiánya folytán sikertelenül. A határozatból ki kell még emelnünk a vastag hálátlanság megbocsátásának éles hangsúlyozását, mely az ezen joganyagban tapasztalható ingadozást bizonyára csökkenti, vagy talán meg is szünteti. A távollevő örökös részére kirendelt gondnok hatáskörébe Curia (1908. április 23-án