Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 10. szám - Az ügyvédek nyugdíjintézete - Berlin büntanyái

122 Magyar Jogász-Újság VII. évf. ez csak arra enged következtetni, hogy ezeknek a tündér legényeknek ép most is elintézetlen ügyeik vannak Justicziával. Az arczképeiket olyan gondosan őrzik az Alexanderplatzon; meg a detektív is, a ki velünk volt, személyesen ismeri őket egy szálig. Hát minek találkozzanak, ha nem muszáj ? Ez volt a legelső jellegzetes kép, a mely megragadta a figyelmünket, mihelyt betettük a lábunkat a legelső lebujba. És ettől kezdve mindaz, a mi a szemünk elé tárult, valóságos színháza volt a legváltozatosabb és legérdekesebb képeknek, jeleneteknek. Tanulmányaink eleven objektumai pedig sorra felvonultak s ha egyik helyen meglepetéssel, másutt tettetett közönynyel, ismét másutt valódi nembánomsággal fogadtak is, az ő figyelmüknek mi kerültünk a góczpontjába, lettünk légyen a legaljasabb óduban, vagy az előkelő, fényes kávéházban. Ezt tapasztaltuk mindjárt a „Sáchsertopp"-ban (KI. Hamburgerstrasse 2.). A mulatozók figyelme felénk fordult egyszeriben. Tiszteletteljesen utat nyitottak, de a világért sem feszélyeztették magukat A helyzet azonban ismerős lehetett előttük, mert a mint a szük ejtón egyenként jöttünk befelé, minden szem az ajtóra tapadt. Még vártak valakit. Egyszerre csak nagy örömrivalgás támad : — Ahá ! Itt van végre ő is! ... És tolongnak az egyik detektív felé ; a ki utóljára jött be. Hangosan üdvözlik, komáznak vele, ez meg a népszerűségnek e félreismerhetetlen jeleire öntelten mosolyog s fölényes tréfálkozással elegyedik közéjük. A betyárok között egyik esküdözik előtte, hogy ő most nem ludas, a másik félig berugottan komoly fogadalmakat tesz. De vannak, a kik messziről, nevetve, figurázva, gunynyal mutogatnak rá: — Ah! Ez is itt van ? A régi ismerős ? Elhozta a potrohát is? Hogy van? Háta kedves felesége ? Elhozta az apró spionjait is? A sok évődés közt előkerül egy érdekes levelezőlap. A zsidó Brúnónak szól és egy közös ismerős küldi rajta sajátkezüleg rajzolt képmását. A rajz pompási igazán .ügyes kéz"-re vall s akár el is lehetne fogni nyomán az eredetijét, a ki most — bizonyára nem ok nélkül — szárnyára kelt s a külföld felé .mozog." — Rajta! Nyomába I — Uszítják a csirkefogók a detektívet csufondároskodva (érthető czélzással nem éppen agárszerü termetére). Ez meg csak mosolyog s elteszi a képet. Nem protestál senki. Melyik gonosztevő is ne nyugodnék meg ilyenkor egy kis haiósági jóindulat reményében? !*) A kikkel igy lehet bánni és beszélni, azok a bűnös emberek közt is a legbecsületesebb gazemberek, a kikből olykor az őszinteség sem hiányzik; a rokon vérmérséklet és a pohár összetartja őket, de szellemi színvonaluk egyformán alacsony. Talán ebben leli magyarázatát, hogy a rendőrség a legkönnyebben el tud bánni velük s ők azok a professionátus fogházlakók, a kik semmiféle ítéletet sem felebbeznek. Ámde a züllöttségnek még ez nem a végső foka i *) A detektív jóvoltából a kép honim kertit. Ma íi mefrea ia Snóm (ondoun, mint kedrea emléket. csak a .Sodkét" (Mulanckstr. 15.) kell megtekinteni, hogy erről meggyőződést szerezzünk. Tolvajok, orgazdák társaságában itt nők (micsoda nők!) mulatnak, a kik kora ifjúságuktól neki adván magukat a prostitucziónak. a lefelé vivő lépcsőfokokon át már eljutottak oda, ahol nincs több lépcsőfok, csak egy lépés van : a pusztulásba. De azért még kendőzik magukat, s .nyugalomba* még nem vonultak. — — Hogyan lehet ez ? . . . A 20—10 márkás tarifát az életkor leszállította náluk. Most 70—50 pfenningnél tartanak. Olcsók és kapósak. A mi viszont világot let a hímjeik züllöttségi fokára is. A detektív, a ki vezetett, lelkiismeretesen akarta betölteni hivatását. Beszédbe elegyedett az egyik némberrel, hogy egy kissé bemutassa lelkivilágukat is. Micsoda förtelem ! Micsoda büz áradt ki a némber minden szavából! ... Mi, a kik hallgattuk (még az irónő is), ugy készültünk ez éjjeli kirándulásra, hogy csúnyaságokat fogunk látni. Nos, hát ez meghaladta összes fogalmainkat. Egészen érdekes és a maga nemében különleges .Kaschem" a pederaszták tanyája. (Schützenstr. 23.) Megérdemli, hogy különösen foglalkozzunk vele. Egy Thomas nevü ember a tulajdonos, a kinél természetesen nem hiába ütöttek tanyát a német B. T. K. 175. §-ának az üldözöttjei .Similis simili gaudet", a kávés nemcsák kávét mér, nemes, uri vendégeinek. Mert urak a legkifogástalanabb fajtából járnak ide, hogy találkozzanak azokkal, a kik az ő elfajult ösztöneiknek, az élet örömeit nyújtják. Nő nincs e társaságban, nem is lépi át küszöbét sem a veszett hirü lebujnak. Minek ? . . , A kávéház vendégei tehát leginkább intelligens emberek. (Hiszen ez a kriminalitás vagy betegség — természetszerűleg — ezek közül szedi leginkább az áldozatait !) Okos emberek és nem gazemberek. Ha meg akarjuk látogatni őket a találkájuk helyén, nem lehet rajtuk rontani, mint a többiekre. Négy csoportban, mintha idegenek lennénk egymásra nézve, különböző időben léptünk be. A teremben fiatal emberek (a legtöbb lányos, megnyerő arczczal) söröztek s figyeltek minden belépőre. Az irónő megjelenése gyanút keltett bennük. (Mit keres itt asszony ?) összesúgtak és sanda szemekkel néztek a külön csoportok felé. Ekkor lépett be — utoljára — a két detektív. Meglátja őket egy fiatal szép flu, az öklével az asztalra üt és feltekint a társára, mintha mondaná : .No, nem megmondtam ?" (A „titkos" rendőröket természetesen ők is ismerik.) Csakhamar megjelen, egy elegáns, keztyüs gavallér. Nem épen fiatal, arczán visszatükröződik, hogy mar talán többet is élt keleténél. Hogy ott talál bennünket, a .seft* — legalább erre a napra — elrontottnak látszik, de csak látszik, mert a rendnek éber őrei most, hivataluk gyakorlásán kivül nem szigorúak. El is beszélgetnek a keztyüs úrra), ez meg szerencsésnek érzi magát e tarsaságban. Beszélgetnek közömbösen, kedélyesen, nem alakoskodik egyik sem a másik előtt. Nyilt kártyából játszanak, ismerik ők már egymást, kelleténél talán jobban is.