Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 9. szám - Rodolfo Rivarola

114 Magyar Jogász-Ujság VII. évf. A büntetések többnyire bizonyos vonatkozásban állanak az elkövetett büntettél. így aki zsarolást,' vagy lopást követett el, annak olvasztott aranyat, vagy ezüstöt öntenek a nyakára. Gyakori büntetés a kard általi lefejezés és a botozás is. Továbbá szokásos a kalodába tétel és az elevenen eltemettetés is. A gyilkosságot, a felségsértést és a lázadást balállal bünteti a törvény. A házasságtörés szintén halállal, kettévágással büntettetik. Régente a házasságtörő nőt a krokodilusok közé vetették. E kegyetlen büntetőjog azonban csak az ország belsejében érvényes, ahol az igazságszolgáltatás a kormányzók kezeibe van letéve. A főváros — Bangkok — és környéke már egészségesebb jogrendszernek örvend, amely a büntetések közül csupán az egyszerű halálbüntetést, az életfogytiglani s az időleges fogházat és a pénzbüntetést ismeri, ami kétségtelenül a jelenleg uralkodó s európaias műveltségű király érdeme, aki ez idő szerint európai (angol, franczia és német) jogászokkal uj kodifikácziót eszközöltet. — Ujabb Igazságügyminiszteri rendeletek. Az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányosításról és tagosításról szóló 1871 : LV., 1880 : XLV. és 1892 : XXIV. törvényczikkek módosítása és kiegészítése tárgyában hozott 1908 : VII. t.-cz. életbeléptetésével kapcsolatos, valamint az átmeneti intézkedések tárgyában. (1000/11)08. I. M. sz.j A fogházőrök fizetésének és lakáspénzének havi, illetőleg negyedévi részletekben való utalványozása tárgyában. (7755/1908. sz.) Szerencsen uj kir. közjegyzőség rendszeresítése tárgyában. (1903/1908. I. M. sz.) Alpár és Tiszaujfalu községek törvénykezési átcsatolása tárgyában. (6560/1908. I. M. sz.) Szentjakabfa, Csicsó és Tagyon községek törvénykezési átcsatolása tárgyában. (7754/1908. I. M. sz.) IRODALMI ISMERTETÉSEK. — Dr. Falcslk Dezső : Magyar Közigazgatási Jog, Stampfel-féle Tudományos Zsebkönyvtár 55/55a kettős füzet. 1908. 1 kor. 20 fillér. A szerző nagy gonddal és szakavatottsággal teljesen átdolgozt9, elméleti részszel és a legújabb törvényekben és rendeletekben foglalt tételes anyaggal jelentékenyen megbővitette e munkát, ma érvényben lévő közigazgatási jogunk elveinek és tételes szabályainak rendszeres, tudományos feldolgozását adván. Tömör, világos előadása, a gazdaságos beosztás lehetővé teszik, hogy kis terjedelemben mind azt nyújtsa amire ugy a közigazgatással hivatásszerűen foglalkozóknak, mint a jogi szigorlatra készülőknek e tudományból szükségük van. De nem nélkülözhetik e könyvet a müveit laikusok sem, minthogy belőle könnyen és alaposan megismerhetik a hazai közigazgatás szervezetét és intézményeit, melyek ismeretére nemcsak a közügyekkel foglalkozóknak (tisztviselőknek, községi és városi képviselőknek, törvényhatósági bizottsági tagoknak stb.), hanem az iparosoknak, kereskedőknek, gazdáknak, stb. is feltétlenül szükségük van ezer és ezer szállal lévén fűzve mindannyian a közigazgatáshoz. — Dr. Tóth Lajos: A növedékjog Debreczen, Hegedűs és Sándor. 1908. 5 kor. Kevés intézménye van a magánjognak, mely az irodalom részéről olyan mostoha elbánásban részesülne, mint épen a növedékjog. Pedig a növedékjog általános jellegű intézménye a magánjognak. Megjelenik mindenütt ott, a hol közösség van. A hol tulajdonközösséget, kötelmi közösséget, örökjogi közösséget stb. látni: ugyanott növedékjogot is látni kell. Az örökjogi növedékjog az öröklési rendnek egy szabálya, mely az esetben, ha az örököstársak valamelyike nem képes, vagy nem akar örökölni: az ilyképen megüresedett részt a többieknek juttatja, mintha csak helyettesek (substitutusok) volnának. Pediglen nem azok. A helyettesítés intézménye az öröklési rendnek ismét egy másik, külön szabálya. Az öröklésre első sorban meghívott nem képes, vagy nem akar örökölni Az ilyképen megüresedett helyre a jog meghívja azt, a kit az örökhagyó helyettesül nevezett. Olyanformán, mint az előbb elhalt gyermek helyébe is meghívja az öröklésre a jog az unokát (repraesentatio). A képviselet intézménye is az öröklési rendnek külön szabálya. Jelen munka csupán a növedékjog intézményét tárgyalja. Czélja az örökjogi növedékjog elméleti hátterét adni (I. Rész), tényálladékát kikerekíteni, a növedékjogot rokon jelenségektől elválasztani (II. Rész) s végül a növekedésre vonatkozó jogtételeket felfejteni (III. Rész). Az első részt megelőzi egy-két általános jellegű jogtétel. Vizsgálja: mi a jogviszony tárgya; mi az a tárgyváltozás ; mi a tárgycsere ; mi a hatása egyiknek is, másiknak is a jogviszonyra; mi az alanyváltozás ; mi az alanycsere; minő hatása van ezeknek magára a jogviszonyra. Az ezenközben nyert eredményeket a növedékjog elméleti hátterének kiépítésénél próbálja értékesíteni. A közösségi tant pedig, mint a növe dékjog elméletének közvetlen előképét adja. Az egyes tételek kifejtésénél első sorban a magyar magánjogra volt szerző tekintettel. A lényegesebb kérdéseknél tekintettel volt az osztrák, a német, a franczia, az olasz codexekre is. A pandektajogból s a vonatkozó irodalomból csak annyit vett át, a mennyi a növedékjog elméletének kifejtéséhez szükségesnek látszott. Alaposan előkészített, mély tanulmányra valló munka, mely alkalmas lesz a teoretikusok, mint gyakorlati jogászok figyelmét e kérdésre terelni. j>\ /\ Rodolfo Rivarola: Exposicion y eritica del Codigo Penal de la Republica Argentína. I—III. kö^et, Buenos-Aires. Az uj argentínai btk. javaslatának — amelyet lapunk tavalyi évfolyamában kimerítően ismertettünk — egyik zseniális alkotója, Rivarola, buenos-airesi egyetemi tanár, fenti czimü munkája egyik legelsőrendü terméke az ujabb időkben nagy és erős fejlődésnek indult argentínai büntetőjogi irodalomnak. A szerző az argentínai btk. rendszere nyomán irta meg nagyszabású munkáját. Inkább a klasszikus, mintsem a pozitív iskola hive, noha ugy az anthropológiai, mint a szocziológiai iskola egyes tantéte'eit elfogadja. Iránya erősen kriminálpolitikai, ami különben büntető törvényjavaslatát is jellemzi. Fogalommeghatározásai szabatosak és tiszták s a legtöbbször eredetiek. Sokszor idézi az európai s az amerikai (Tejedor, Victorica, stb.) szaktekintélyeket, de tudományos kritikáját sem hallgatja el velük szemben. Különös figyelemmel van az európai törvényhozásokra is, amelyeknek számos intézkedését veszi éleselméjü bírálat alá. A munka bevezetésében fejti ki az illusztris szerző a maga általános eszméit. Mindenekelőtt is, érdekesen fejtegeti, hogy a büntetőjog tanulmányozását miért hanyagolták el eddig az argentínai ügyvédek. Az ok, amily érdekes, ép oly meglepő: Argentínában, a legutóbbi időkig, a polgári perrendtartásban a szóbeliség, a bűnvádi eljárásban pedig az Írásbeliség uralkodott. Míg az ügyvédek — mondja a szerző — a polgári perekben ambicziójukat kielégíthették s ékesszólásukat kimeríthették : addig a bÜDügyekben csupán arra szorítkozhattak, hogy a meghatározott napon, a börtönben sínylődő vádlott érdekében, védőiratot nyújtsanak be. Ez volt az oka annak is, hogy büntetőjogi tankönyv nem jelent meg Argentínában: nem érdeklődött senki se