Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 9. szám

110 Magyar Jogász-Ujság VII. évf. nehézségeket vet föl a joggyakorlat. Ki a tettes ? ez a kérdés vitátlanul eldönthető : tettes az; a ki azt az elkövetési cselekedetet viszi véghez, melyet a törvény a szóban levő büntetendő cselekmény fizikai aktusául meghatároz. Tolvajjá csak az elvevőt lehet nyilvánítani; közokirathamisító az, a ki a közokiratot készíti vagy meghamisítja ; a ki laképületet felgyújt, az gyújtogatás bűntettének tettese stb. Ily félreismerhetetlen kriterionja a tettességnek azonban csak az esetben létezik, ha a büntetendő tényálladék összes ismérvei egy személy által valósittatnak meg. Mihelyt a kriminalizált cselekvőség megoszlik több szerző között, azaz, mihelyt a büntetendő cselekménynek alkatelemeit több személy valósította meg : delictumfajonkint kell vizsgálni a közreműködések fokát s egymást kiegészítő viszonylatát, és még ekkor sem nye rünk oly általános sémát, mely az osztott elkövetés valamennyi esetére mechanice alkalmazható volna. Az egyes esetek sajátos természetének beható vizsgálata képesít csak megnyugtató megoldásra. A praxisban igen sűrűn előforduló lopási esetre mutatunk rá, melyben mindhárom fok társtettességet állapított meg, s nem hinnők, hogy a megoldás mindenkit egyenlőképen megnyugtatna. Ebben az esetben a vádlottak a hatvani vasúti állomáson találkozva, megpillantották az alvó sértettet; egyik vádlottban az az eszme támadt, hogy a sértettnek óráját, lánczát s készpénzét el lehetne lopni. Mindketten a sértett közelébe állottak, egyik ugy, hogy a machinácziót más észre ne vegye, s a másik tolvaj ekként a sértett sérelmére a lopást végre is hajtotta. A kir. táblának az örtállóval szemben is tettességet megállapító ítélete ellen a közvédő által bejelentett semmiségi panaszt a Curia elutasította1), kijelentvén, hogy az, a ki a dolog elvételének perczében, előzetes megbeszélés szerint oly ténykedést fejtett ki, mely a cselekmény sikeres végrehajtásához feltétlen szükség volt — már pedig itt ez az eset forog fenn — nem bűnsegéd, hanem társtettes. Ha a Btk.-nek a társtettességet körüliró 70. § át fölütjük, kirí onnét ez a kifejezés : ^elköveti" ; verbum régense ez a szövegezésnek. A mivel a törvényhozó eldöntötte azt a nagy elméleti vitát, melyet subjektivisták s objektivisták e probléma körül is folytattak Nem azt nyilvánítja a törvény tettesi közreműködőnek, a ki a tettessel ugy szövetkezik, hogy a tervbe vett büntettet a tettessel közös bűntett gyanánt kivánja tekinteni, nem az az elhatározó, hogy ö is megjelenik a tett színhelyén s a közös czélra közreműködik, még pedig oly sikerrel, hogy nélküle a bűntett el sem lett vclna követhető. Döntő az, hogy az ily közreműködő létrehozta-e a bűntett konstitutív elemeinek valai) C. 1908. évi jan. 16-án 361. sz. melyikét, — mint Illés mondja — fejtelt-e ki a bűntett valamelyik ismérvével közvetlenül összefüggő, ebben objektivizált tevékenységet ? így értelmezte Csemegi Károly is a Btk. 70. §-át, s ha a subjektivista felfogás, melyet irodalmunkban főleg Wlassies Gyula képvisel, az Indokolásban támogatásra is talál, a törvény nem hagy kétséget az iránt, hogy a ki a deliktum feltételéül meghatározott cselekedetet nem eszközli, nem foganatositja, nem hajtja végre, tettestársnak nem tekinthető. A Curiának érvelése ezt a nézőpontot nem is érvényesiti; a curiai indokolás nem is helyez súlyt arra a momentumra, a mi voltaképen a semmisségi panasz tárgya volt, hogy az a vádlott nem „elkövetője" a lopásnak ; az egész kifejtés csak a cselekvékenységnek együttes és közös természetét motiválja. Holott ez a kérdés csak másodrangú jelentőségű amaz mellett. Régi gyakorlatunk szilárdan tartott azon feltogás mellett, hogy az elkövetési cselekedetet véghez nem vivő részes csupán bűnsegéd; Fayer szerint vitán kivül álló judikaturánkban, hogy az ily közreműködő tettestársnak nem nyilvánítható. Az őrtálló s aki a lopás lehetővé tétele czéljából a figyelmet eltereli: bűnsegéd, (így: BDtár 7. k., 145. sz. is) A Guriának állás foglalásában ezzel szemben a szubjektivista felfogás érvényesült. Az objektivista felfogás szerint is társtettesség volt megállapítandó, mikor a vádlott az áldozat kezeit leszorítva tartotta s így védelemre tehetetlen állapotba helyezte, addig pedig vádlott-társa az áldozat nyakát zsineggel többszörösen körülcsavarta, összeszorította s megkötötte, minek következtében az megfuladt2). Kétesebb, hogy mikor az egyik vádlott a sértettet lefogta, a másik pedig egyetlen szúrást ejtett rajta, megállapitható-e a társtettesség ? 3) Az alsó tok itt bünsegélyt állapított meg, de a Curia helyt adva a közvádló semmisségi panaszának, társteltességet mondott ki. Mikor azonban a vádlott az ölésnél jelen volt s nem akadályozta meg a cselekmény végrehajtását és ezzel előmozdította a szándékos emberölés elkövetését : nem vitás, hogy csupán bünsegély forog fenn.4) Egyik vádlott a hamis magánokiratot készítette, a másik pedig felhasználta; nem kétes, hogy a vádlottak tettestársak.6) Nézetellentét merülhet és merült is fel az 1907. évi június 13-án 5732. curiai sz. alatt felülvizsgált bünperben. A tényállás az volt, hogy vádlott azzal hitegette sértettet, hogy neki (a sértettnek), vádlott-társa 200 koronáért hatszor annyi használható hamis pénzt fog adni. Az alsófokok 2) C. 1907. évi decz. 5-én 9347. sz. 3) C. 1906. évi szept. 6-án 8183. sz. 4) C. 1906. évi márcz. 8-án 2364. sz. B) C. 1905. évi decz. 6-án 10467. sz.