Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 8. szám

8. sz. Magyar Jogász-Ujság 99 zárva. Ez a felfogás azonban teljesen téves. A 11. sz. polgári döntvény annak akarta elejét venni, hogy olyan perek, melyek nem az előbbi telekkönyvi állapot helyreállítására irányulnak, a telekkönyvbe feljegyeztessenek. A perfeljegyzésnek ugyanis az a joghatálya, hogy a perben hozott jogerős ítélet a perfeljegyzés után telekkönyvi jogokat szerzett harmadik személyekre is kiterjed és ezt a joghatályt nem akarta a Curia megadni az olyan per telekkönyvi feljegyzésének, a mely per uj jogok szerzésére irányul, de a mely pert a felperes a feljegyzés kedvéért a törlési kereset tetszetős köntösébe öltöztet. Azonban a Curia döntvénye nem vonatkozik arra az esetre, amikor a feljegyeztetni kért per a telekkönyvi jogosultak jogviszonyainak szabályozását czélozza, amikor tehát a perben hozandó ítélet a felperesnek nem uj jogot itél, hanem csak azt állapítja meg, hogy a perben álló és a telekkönyvben dologi jogosultakként bejegyzett felek dologi jogviszonyai milyen végleges rendezést nyerjenek. Ezekben az esetekben a perfeljegyzés megtagadása arra az eredményre is vezethet, hogy végrehajtható Ítéletet a pert szorgalmazó íél nem nyerhet és folyton ujabb és ujabb per indítására lesz kényszerítve, avagy kénytelen lesz tűrni a telekkönyvi állapot rendezetlenségét. A telekkönyvi jogosultak rendezetlen viszonyait szabályozni kivánó perek közé tartozik a határozatlan arányban bekeblezett közös tulajdonostársak között a tulajdon arányának megállapítása, valamint tulajdonközösség megszüntetése iránt indított per. Mindegyik esetben, ha az arány megállapítási, illetőleg a közösség megszüntetési per a telekkönyvben feljegyezve nincs, megtörténhetik, hogy a felek valamelyike telekkönyvi jogát harmadik személyre ruházza át, aki az illető perben peres félként nem szerepelvén, ellene a hozandó Ítélet végrehajtható sem lesz. Ha az ily átruházás nem czélzatosan történik is, mégis a felperes uj pert kénytelen indítani és az előbbi perből felmerült költségeit viselni tartozik, mivel a bíróságok ily perekben a költséget a felek közt rendszerint kölcsönösen megszüntetik. Ha azonban az átruházás czélzatosan, az arány megállapításának vagy a közösség megakadályozása végett történik, akkor vége-hossza nem fogna Lenni az ujabb és ujabb pereknek. Az ilyen eljárás lehetővé tétele kigunyolása volna a polgári pernek, amely voltaképen azt czélozza, hogy a felek közt a perbe vitt jog tekintetében jogbizonyosság teremtessék és felperes a megítélt jogát a birói végrehajtás államhatalmi kényszerével érvényre juttathassa. A Curia is belátta, hogy a 11. sz. polgári döntvényének hozatalakor a most emiitett perekre nem gondolt s azért már 1884-ben, a döntvény hozatalát követő évben 4843. sz. a. kimondta, hogy a vagyonközösség megszüntetésére irányuló kereseti igény a nyilvánkönyvi tulajdonjogból folyván, azáltal uj telekkönyvi jognak érvényesítése nem czéloztatik, az ilyen per folyamatba létének telekkönyvi feljegyzését pedig a 11. sz. döntvény nem zárja ki. Ez a helyes felfogás érvényesült a kir. táblákon is és azért szinte érthetetlen, hogy ujabban az első folyamodásu bíróságok a tulajdonközösség megszüntetési perek telekkönyvi feljegyzését megtagadják. * Abban a kérdésben, hogy a közigazgatási hatóságoknak birói uton végrehajtható határozatai (lfc'81 : LX. t.-cz. 1. §. h) p.) alapján elrendelt végrehajtások eseteiben van-e helye a végrehajtást elrendelő bíróság előtt végrehajtás megszüntetési, felfüggesztési vagy korlátozási keresetnek, nincs legfelsőbb bíróságunknak egyöntetű joggyakorlata. A Curia 1895 ben (január 18. 10970/1894. sz. a.) arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1881 : LX. t.-cz. 1. §-a értelmében a közigazgatási hatóságok határozatai a birói határozatokkal egy tekintet alá eső végrehajtható közokiratokat képeznek és az ily határozatok alapján elrendelt végrehajtásoknál és az 1881 : LX. t.-cz. rendelkezései az irányadók; ebből folyólag pedig, mert a végrehajtás megszüntetése stb. ugyanezen törvény 30 §-a szerint a végrehajtást elrendelő bíróság előtt indítandó keresettel szorgalmazandó, a végrehajtást elrendelt bíróságnál benyújtott ilynemű kereset elutasítására annál kevésbé forog fenn ok, mert az 1881: LX. t.-cz. 30. §-a nem zárja ki azt, hogy az a közigazgatási határozatok alapján elrendelt végrehajtásoknál alkalmaztassék. Ezzel ellentétben a kir. Curia a folyó évben (1908. január 24. 3331/1907. sz. a ) megI semmisítette a két alsófoku bíróság Ítéletét a megelőző eljárással együtt, mondván ; „minthogy a felperesek keresetükben annak a kielégítési végrehajtásnak megszüntetését kérték, amelyet a budapesti kir. törvényszék Budapest főváros árvaszékének sz. határozata alapján rendelt el, minthogy továbbá az 1881 •' LX. t.-cz. 30. §-ában egyenkint felsoroltatnak azok az esetek, amelyekben a végrehajtást szenvedő a végrehajtás megszüntetése iránt keresetet indíthat, ezek között pedig valamely közigazgatási határozat alapján, bár bírói uton elrendelt végrehajtás esetei felsorolva nincsenek, kétségtelen, hogy felpereseknek keresete az 1881 : LX. t.-cz. 30. §-a alapján megindítható sem volt." Az elsőbben idézett határozat azt látszik mutatni, hogy a Curia a bírói jogvédelmet ki akarta terjeszteni a közigazgatási hatóságok határozatai alapján megindult birói végrehajtási eljárásban ; mivel a Curia nem a törvény rendelkezéséből, hanem a törvény magyarázatából vonja le azt a megállapítást, hogy az 1881 : LX. t.-cz. 30. §-a nem zárja ki világosan e §-nak a közigazgatási hatóságok határozatai alapján elrendelt végrehajtásoknál való alkal-