Magyar jogász-újság, 1907 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 1. szám - Kiutasítás és rendőri felügyelet

1. BZ. Magyar Jogász-Ujság 13 dául New-York, California, Montana, Tennessee, Georgia törvényei — és ez az .intézmény az általános defenzo­rius irányzat befolyása alatt a szövetséges államok bíró­ságainak gyakorlatában is meghonosodott. Bűntettesek biztosítása a betegsegélyezés és balesetbiztosítás mintájára. Ugy a jogi, mint az elmegyógyászati irodalom kiváltképpen az utóbbi években sokat foglalkozott egy­részt a bűntettesek, nevezetesen a csavargók, valamint a visszaeső vagy javithatlan megrögzöttek elmebeli állapotával, másrészt pedig azzal a kérdéssel, minő el­bánásban részesitendők a bűntettesek. Kimutatták, hogy a csavargó és megrögzött bűntettesek nagy része korlá­tolt szellemű, hogy tehát a büntető törvénykönyvnek számolnia kell a csökkent beszámítás alá eső egyének­kel is és hogy a mostani büntetési rendszer helyett, amely a megtorlási elmélet kifolyása, a gondozás egy nemét kell alkalmazni. Az e tárgyban felmerült javasla­tok nagyobbára a büntetés megállapításának eltörlésére és olyan intézetek létesítésére vonatkoznak, amelyek középhelyet foglalnak el a fogház és elmegyógyintézet között. Abban mindenki egyetért, hogy a mai büntetési rendszer egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a bűntet­tesekre javitó hatással legyen, mert jóformán minden előfeltétele hiányzik ahoz, hogy a megtévelyedett embert a helyes útra terelhesse. Azokat a törekvéseket azonban, melyek a mai álla­pot megváltoztatására irányulnak, egynémely figye­lemre méltó szempontból nem méltányoltak kellően. Tulnagy súlyt helyeztek arra, hogy a megrögzött és javithatlan bűntettesek közül csak azokat tekintsék gondozásra szorultaknak, akik korlátolt szelleműek. Ennek az lenne a következménye, hogy a fogházak és fegyintézetek zsúfoltak lennének, a középhelyet elfoglaló intézetek ellenben üresek maradnának. Pedig kétség­telen, hogy a csavargó és megrögzött büotettesek többé­kevésbbé valamennyien korlátolt szelleműek. Ezzel tehát nem mennénk sokra. Tapasztalati tény, hogy a legtöbb megrögzött bűntettes sorsa alig külön­bözik egymástól, akár épelméjüeknek látszanak, akár korlá­tolt szelleműek. Valóságos szocziális és financziális ered. mények a középintézetektől csak abban az esetben vár­hatók, ha a látszólag épelméjű bűntetteseket sem zárjuk ki a gondozásból. Sőt ezeknek jogos igényük is van erre; — hiszen tagadhatlan, hogy a szokásszerü bün­tettek és a csavargás okai nem egyedül a bűntettes személyében, hanem nagyrészten a külső szocziális és gazdasági viszonyokban is rejlik. Ezekhez járul az aka­rat gyöngesége, iszákosság, stb., szóval mindazok a tulajdonságok, amelyek a korlátolt szellemi képességnek a jelenségei. Keressünk csak analógiát. Képzeljük vissza ma­gunkat abba az időbe, amikor még nem volt szervezett betegsegélyezés, amikor a munkásnak nem is életveszé­lyes betegsége a velejáró gazdasági tönk folytán gyak­ran a munkás idő előtti elhalálozását és családjának nyomorát vonta maga után. Amikor azután életbelépett a betegsegélyezés és balesetbiztosítás, ezeknek jótéte­ményeiből kizárták azokat, akiknek betegsége iszákos­ságra volt visszavezethető. Ezek a megszorítások azon­ban fokozatosan hatályon kivül helyeztettek és a baleset­biztosítás egyáltalában nem tesz különbséget, vájjon valaki maga okae az öt ért balesetnek vagy sem, ha­csak szándékosság nem forog fenn. Ha tehát a mai törvényhozás abban, hogy valaki maga oka a betegségének vagy a balesetnek, nem lát okot arra, hogy az illetőt a gondoskodásból kizárja, joggal lehetne elvárni, hogy a megrögzött bűntettesekre vonatkozóan ugyanezen elvek nyerjenek alkalmazást. Ha valaki ezen fölfogás ellen azzal találna érvelni, hogy ez esetben az. aki a saját házát fölgyújtja, nem csak büntetlen maradna, hanem még a biztosított összeg kifizetését is követelhetné, ezt csakis tréfás ötletnek lehet tekinteni. A betegsegélyezés és baleset ellen való biztosítás azzal a nagy előnynyel jár, hogy megvédi az embereket a kísértéstől és a bűntettre való csábítástól. Ugyanilyen eredmény várható a bűntettes biztosításától is. Miképpen lehetne ezt megvalósítani ? Az észszerű, individuális foglalkoztatási gyógymód tapasztalatai, melyek az elmebetegek és idegbajosok gyógykezelésénél már fényesen beváltak, a megrögzött bűntettesek kezelésére is alkalmazhatók és legczélszerübben olyan intézetekben valósithatók meg, amelyek nem fogházjellegüek. Fölös­eges volna bizonyítani, hogy a dologházak és javító­intézetek nem felelnek meg czéljuknak. A modern dolog­házak legalkalmasabban — bizonyos biztonsági rend­szabályok alkalmazása mellett — sokféle ipari üzemet folytató telepek mintájára volnának berendezendök. A teljes siker elérésére azonban a következő föltételek szükségesek: 1. A dologházba való beutalás már az Ítéletben legyen elrendelhető fogház vagy börtönbüntetés helyett. 2 A beutalás tartamát nem szabad előre megálla­pítani, hanem azt - az elkövetett cselekménynek meg­elelő minimális időtartam alapul vétele mellett — az elitéit magaviseletétől kell függővé tenni. 3. A dologház gondoskodjék az elbocsátható elitél­teknek más munkahelyeken való alkalmazásáról és hosszabb ideig gyakoroljon felügyeletet az elbocsátottak fölött. 4. A dologházakban a szeszes italok élvezete tel­jesen eltiltandó. 5. Az elbocsátott egyéneknek, amennyiben nehezen tudnak boldogulni és a visszaesés veszélyében forognak, meg kell adni a lehetőséget arra, hogy bármikor önként visszatérhessenek a dologházba, még pedig egyelőre államköltségen, olyképpen, hogy az intézetbe való utazás költségeit az állam előlegezze, vagy pedig az állam saját közegeivel szállítsa be őket az intézetbe. Az 5. pontban felállított követelmények, tekintettel azok profilaktikus hatására, a legfontosabbak. Alkalma­zásuk folytán a megrögzött gonosztevők és csavargók elhelyezése a gondoskodás és biztosítás jellegét nyeri A költségek a munkakeresmény egy részéből volnának fedezendők. Dr. G. y^- Kiutasítás és rendőri felügyelet. A köpe­nickí kapitány ügye az igazságügy és rendőrügy egy­némelyes hiányait is föllárta. A tárgyalás során az elnök hivatalosan is igazolta Yoigt azon állítását, hogy a Gnesenben ellene megtartott tárgyaláson, amelyen 15 évi fegyházra Ítéltetett, egyetlen tanút sem hallgattak

Next

/
Oldalképek
Tartalom