Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 4. szám - A kriminál-antropologiai iskola az európai államokban

4. sz. Magyar Jogász-Ujság 65 Ferriani azon bűntetteseket tette tanulmány tárgyává, akik a bűntett elkövetésében „szerencsések." Ugyan ő érdekes munkát irt az elzüllött és gyermekgyilkos anyákról s a kiskorú és elhagyott bűntettesekről. Mások a kriminál-antropologia adatainak a tételes büntetőjogban való alkalmazására adnak útmutatást. így Oarofalo, aki az alkalmatlan eszközökkel véghezvitt kísérletről, Puqlin és Restano, akik a kísérletnek a pozitív iskola szerint való elbTálasáról, Pugliese, aki a kollektív bűncselekményről, Alimmá, aki a beszámításról, Fioretti és Zerboqlio, akik a jogos védelemről, Setti, aki az ellenállhatatlan kényszerről, Niceforo, aki a visszaesésről, Zerboglio, aki a magánjogi kártérítésről, Puqlia. a ki az emberölésről, Balestrini, aki az elvetélésről, gyermekölésröl és a gyermekkitélelről irt igen becses munkát. Restano és Ftorion a rágalmazást, Laschi a sikkasztást tette tanulmány tárgyává, az antropologikus büntetőjog szempontjából. Spanyolországban1) Caballero, Osorio, Olíva és Morote voltak az első úttörők, akik részint töredékes ismertetésekkel, részint pedig az uj iskola főbb munkáinak a spanyolra fordításával igyekeztek érdeklődést kelteni az antropológiai iskola iránt. Az első rendszeres munkás Dorado Montero, salamancai egyetemi tanár volt, aki „La anthropologia criminalen Itália" czimü munkájában kifejti a maga nézeteit is. Szerinte a szervezetnek mindig irányító befolyása van az egyén magatartására. Akinek bárminő degenerativ vonása van, amely többé-kevésbé túlságba megy s amely mellé még más okok is járulnak, annak a magatartása ezáltal befolyásolva van, azaz: minden degenerativ jelnek megvan a maga jelentősége. A morfologikus degeneráczió a legtöbbször kizárja a funkczionális degenerácziót. SaWlas szintén az antropológiai vizsgálódásokra fekteti a fősúlyt. Szerinte a bűntett csirája abban rejlik, hogy a viszonyok az egyént eszközzé teszik, amit akkor értünk meg, ha az egyéni és a társadalmi cselekmények alapfogalmával tisztába jövünk. Ezen alapfogalom — Salillas szerint — a táplálkozási alap, amelynek a változása visszahat a fizikumra s amelynek a történelme egyszersmind az emberi eszmék alapjának és fejlődésének a történelme is. A büntettesség fogalmában három általános fogalom van, u. m. a koldulás, csavargás és a prostituczió fogalma ; e három fogalom viszont a hamisításon, a szuggeszczión és a kényszeren alapszik. Ekként három tipikus osztály áll elő, u. m. 1. & hamisítók osztálya, ahova az ügyeskezüek, 2. a szuggeszcziondltak osztálya, amelybe különösen a czigányjósok tartoznak s 3. a kényszer folytán cselekvők osztálya. Silio Cortez, Angel Pidido, Dolsa, Lozano szintén igen érdekes dolgokat !) L. Quiros : ,Las nuevas teorias de la criminalidad.' 80—95. 1. irtak a kriminál-antropologia egyes kérdéseiről. Morote a bűntettesek anomáliáiról, Sanchez a Ferri elméletéről, Ruiz pedig a frenopathianak a büntetőjoghoz való viszonyáról szól. Francziaországban Bordier, Manouvrier, Topinard voltak az elsőhivei a kriminál-anlropologiai iskolának. Bordier szintén a herencziát i tartja a büntettesség egyik faktorának. Ö volt I az első2), aki a gyilkosok koponyáit holt emberek j koponyáival összehasonlította. Lacassagne a raktári tolvajokról érLekezik igen érdekesen. Egy másik munkájában a bűntettest az ősemberrel hasonlítja össze s arra a konklúzióra jut, hogy a bűntettes nem azonos az ősemberrel, hanem bizonyos elmaradt fajtipu-t képvisel az emberiség között. Aubry „La contagion du meurtre" czimü munkájában azt állítja, hogy a büntettességnek az oka bizonyos, a beteges lelkiállapot eredményét képező, erkölcsi ragályban rejlik, a mely, kedvező talajra találva, kiüt az embereken. E ragály elterjedését — szerinte — főleg a szuggeszczió és az imitáczió segíti elő, de nagy szerepe jut a kriminalitás előidézésében a közi vétlen öröklődésnek, az idegrendszeri egyensúly ; elvesztésének és bizonyos anatómai alakulatok! nak is. Fontos tényezők még azok is, amelyek moráliter hatnak az egyénre, mint a rossz családi nevelés, a fogság, bűntetteket leiró könyveknek és újságoknak az olvasása és a kivégzések nézése. Le Bon ,La question des criminels" czimü értekezésében a bűntetteseket két főcsoportra osztja, aszerint, amint öröklött, vagy | szerzett tulajdonságaik folytán vétkeztek. Az : előbbi csoportban a kriminalitás apáról fiúra száll s rendesen a börtönben, vagy a vérpadon végződik. Velük szemben repressziv eszközökkel hiábavalóság élni, mert a halálbüntetés is csak néha j tartja vissza őket a gyilkolástól. Az alcsoportok közé veszi föl Le Bon az ösztönszerű bűntetteseket is, akik közé a nőket, a gyermekeket és ! a vadembereket sorozza, mint akik a pillanat I hatása alatt követik el a bűncselekményt. Külön csoportot képeznek azon bűntettesek, akiknek ; tulajdonképennincsenek különösbünös hajlamaik, I hanem akiknek az a bajuk, hogy jellemük és erkölcsiségük fölötte gyenge s tisztán a körülményektől függ. Ezen bűntettesek a jónevelés által térhetnek igaz útra. Egy harmadik csoportba azon „intelligens és energikus egyének tartoznak, akik teljesen uruk önmaguknak, de erkölcsiség nélküliek és perverz ösztönnel telvék. Ide tarI toznak különösen az élelmiszert hamisító keres! kedők és a vakmerő vállalkozásokkal másokat ; anyagi romlásba döntő bankárok." A szerzett ! jelleggel biró bűntettesek csoportja a művelődés j fejlődésével lépést tartva növekszik. Kriminalitá\ suknak a föoka: az alkohol, a túlságos munka, a szerfölötti ambiczió s az epilepszia. Raux „Nos jeunes détenus" czimü értekezésében a 2; L. Quiros i. m. 75.