Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1906 / 4. szám - A kriminál-antropologiai iskola az európai államokban
6G Magyar Jogász-Ujság V. évf. kiskorúak kriminalitásának az okait kutatva, arra az eredményre jut, miszerint az a családi körülményekben, mint az atya, vagy az anya hiányában s a mostohák bánásmódjában rejlik. Aollas „Los délits et les peines" czimü munkájában a született bűntettes fogalma helyébe a vérmérséklet folytán cselekvő bűntettes eszméjét állítja föl. Belgiumban a belga irók között Dallemagnct illeti az elsőség, mint aki a degeneráczió és a kriminalitás elméletével foglalkozott. Szerinte3) ,a degeneráczió és a kriminalitás két, különböző módon fölfogott és definiált foga'om s mig ez utóbbi az olasz iskola ösztönzése folytán naprólnapra nagyobb tökéletesség felé halad, addig az előbbi — úgyszólván — napról-napra elhalaványul. A degeneráczió elméletének a tagadhatatlan ténye és sark-köve az, miszerint a raszszoknak és a fajoknak néha a pszikhikai anomália alacsonyabb és gyengébb indexeivel való folytatólagos és öröklött hanyatlása, valamint az egyéni és a specziális életre elengedhetetlenül szükséges funkczióknak a megszűnése: tény és valóság. A degeneráczió általános jelenség, amelyet tapasztalás folytán ismerünk meg. De a degeneráczió mellett — mintegy annak a demonstrálására, hogy evolucziója nem végzetszerű — léteznek regenerácziók és regeneráló herencziák is. A degeneráczió jelenségével sok hasonlóságot mutat föl a kriminalitás jelensége is. Amint a degeneráczió az egyén és a fizikai s a szocziális médium közötti harczot az egyéni föntartás czéljából képviseli: ugy a bűncselekmény az embert képviseli a társadalmi haladást és a társadalmi rendet föntartó faktorokkal való harczban. A bűnös elhatározás (predisposicion criminal) a degenerativ elhatározás fölé vezet s mindkettő változik fokban és nyilvánulásban. Végeredményében oda jut Dallemagne, miszerint a degeneráczió és a kriminalitás csupán csak jelkép, il etve szó, amely arra szolgál, hogy ugyanazon vonal alatt csoportosítsa az ugyanazon doktrinális oldal által egyesitett cselekményeket. Sem egyik, sem másik nem létezik ugy, mint valamely természeti és irreduktibilis folyamat, amely a folytonos evoluczióban különféle törvényeknek van alávetve. Az objektív valóságban csak degeneráltak és bűntettesek léteznek s így csupán azokat kell tanulmányozni, kerülve minden túlhajtott általánosítást és statisztikát." Ríjckere a női bűntettesekről, Jaspar a kiskorú bűntettesekről irtak érdekes tanulmányt, amelyben főleg a szervezet anomáliáinak a kriminalitásra gyakorolt hatását fejtegetik. Dr. Thót László. 3) L. Quiros i. m. 84. JOGI SZEMLE. A hivatalos lap egyik utóbbi száma az igazságügyminiszternek egy rendeletét közli, amelyből azt látjuk, hogy a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének előkészítése végett az igazságügyminiszterium kebelében szervezett állandó bizottság, miután a tervezet első szövegét és annak indokolását már régebben elkészítette, a további tárgyalások előkészítésül szolgáló elvi kérdésekre vonatkozó főelőadmány és bírálati anyag összeállítását is befejezte. A polgári törvénykönyv további előkészítését van hivatva az igazságügyminiszternek ezen rendelete szervezni, amelylyel e bizottság eddigi szervezeti szabályzata részben hatályát vesztette. A szervezeti szabályzatnak hatályvesztett szakaszaiból és illetve az uj rendeletből azt látjuk, hogy a kodifikáló bizottságnak tagjait illetőleg addig fönnállóit számbeli korlátozás elesik és tagjainak számát a szükséghez képest az igazságügyminiszter fogja megállapítani. Mig továbbá eddig a bizottság elnöke az igazságügyminiszter volt és a bizottság ügy- és munkarendjét ugyancsak ő, de a bizottság előleges meghallgatásával állapította meg, addig ezután az elnököt az igazságügyminiszter nevezi ki és ügyrendjét is függetlenül ő állapítja meg. Amint látjuk, az igazságügyminiszter ezen törvény előkészítő munkálata körül az eddiginél több függetlenséget kivánt magának biztosítani, ami kétségtelenül az ügynek csak hasznára váland. Az uj rendelet életbeléptetésével a polgári törvényv előkészítése egy uj fázisba lép, amely remélhetőleg belátható, aránylag rövid időn belül be fogja vezetni hazánkat azon modern államok sorába, amelyek kodifikált modern jogelveknek megfelelő tételes polgári törvénykönyvvel rendelkeznek. Egyik szaklapunk legutóbb a járásbirósági könyvtárak eszméjét veti fel. Az eszme valóban érdemes a megvalósításra, minden esetben pedig arra, hogy mellette különösen a jogi szaksajtó állást foglaljon. Senkisem tudja jobban, mint éppen ez, hogy a fiatalabb birói generáczió, beleértve ebbe a jegyzői és joggyakornoki kart is, részben kétségtelenül az anyagi eszközök korlátoltsága folytán, a jogtudomány haladását, a jogteoria és a jogelvek modern fejlődését és alakulását nem kisérheti azon figyelemmel, amely különösen a birói karnak eminens feladata. Járásbirósági székhelyeken legnagyobb részt hiányzik — még a legjobb akarat mellett is — az alkalom az irodalom ujabb termékeibe való betekintésre is nem hogy azok olvasására. Pedig, ha a birói joggyakorlatban a száraz doktrinerizmust mint szélsőséget helytelenítenünk kell, viszont a száraz gyakorlatiasságot, mint másik szélsőséget sem lehet helyesnek elismernünk és