Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 4. szám - A kriminál-antropologiai iskola az európai államokban

61 Magyar Jogász-Ujság V. évf. Elhagyva az Irnerius felállította azta szabályt, hogy tagadó tételek bizonyítást nem igényelnek és hogy ennélfogva mindig azé a bizonyítás terhe, aki állítani kénytelen, meg kell még említenem azt a szintén igen régi és igen elterjedt nézetet, hogy a bizonyítás terhére nézve döntő mindig az, vájjon valamely tényállítás valósága mellett, vagy ellen harczol-e a vélelem s e szerint bizonyít mindig az a fél, aki ellen a vélelem szól. Mind a két nézetnek terjedelmes méltatását megtaláljuk a nekünk annyira kézen fekvő német irodalomban Uj elmeletet állított fel Weber Adolf (Über die Beweisführung im Civilprocess. Halle 1805.), amelyet tovább fejle -ztett a német irodalomnak a mai napig is egyik leghíresebb perjogi irója, Bethmann Hollweg. (Ueber die BeweUfűhrung im Civilprocess Berlin und Stottin 1827. — 324. és következő lapok.) Szerinte a bizonyitá-i teher általános szabályai egyáltalán nem pozitivek, hanem a dolog természete altat vannak adva, ez a tétel vezet ahhoz a szabályhoz, hogy aki valami pozitivet állit, az tartozik azt bizonyítani, nem pedig az, aki azt tagadja. A polgári perben azonban ennek a szabálynak az alkalmazhatása czéljából arra kell vigyázni, hogy a polgári perben a vita és a bizonyítás tárgyai jogviszonyok, tények pedig csak annyiban, amennyiben tőlük a jogviszonyok függenek. A perbe vitt jogviszonyt és nem a magukban figyelembe vett tényeket tekintve, áll a szabály, hogy „affirmanti incumbit probatio" ; alkalmazva, tehát ezt, a következő eredményre jutunk. Aki bíróság előtt egy határozott jogot érvényesít, vagy állítja, hogy ez a jog az övé, annak a jognak a létezését (Dasein) ő köteles kimutatni Tehát elsősorban a felperes tartozik jogát bebizonyítani, de viszont az alperes is köteles bizonyítani az ő önálló jogának a létezését, amelyet ő az exceptióval érvényesít. Ez alól a szabály alól akkor sincs kivétel, ha a perbe vitt jog tényleges alapjához negatívum tartozik, mert — úgymond Bethmann Hollweg — amenynyiben a törvény ily tényt tett a jog feltételével, annak bizonyítását meg is követelte a jogositotttól. Abból a követelményből, hogy az állított jognak a létezése, még pedig a jelenlegi létezése bizonyítandó, önként következik, hogy bizonyítandó nemcsak az, mikép a jog valamely jogalapitó tény következtében előállott, hanem az is, hogy valamely tény következtében nem szűnt meg. Ámde annak a bizonyítása, hogy a jogszüntető tények egyike sem következett, egyáltilán lehetetlen; ugyanazért a jog fennállása vélelmezendő, ez, — úgymond tovább Bethmann Hollveg — olyan alaptétel, amely annyira a dolog természetében van, hogy el kell fogadnunk, habár a római jog ezt ily határozottan ne n ismerte. Máskép van természeten a ténybeli állapi tokkal (faktische Zustánde) ezeknek a fennállása általános okokból nem vélelmezhető, sőt inkább, ha a felperes joga ilyen ténybeli állapottól függ, ennek a jelen pillanatig tartása bizonyítandó. A jognak fennállására vonatkozó vélelemmel szeműén az ellenfél kötelessége a jogszüntető tényeket bizonyítani. A felperes az ő jogának csak „tulajdonképeni, közvetlen és lényeges feltételeit*, tehát azokat a tényeket köteles bizonyítani, amelyek a jog előállításához annak fogilma szerint, tehát szabály szerint szükségesek. A jog előállásának egyéb feltételei nem tartoznak közvetlenül annak fogalmához. Ha tehát a jog létre nem jötte erre alapittatik, ez a szabály alól a kivétel, amely bizonyítandó, mivel a szabály fogadandó el mindaddig, mig a kivétel bizonyítandó. „Ebben az értelemben a szabály és a kivétel fogalma az állítás és a tagadás fogalmával teljesen egybeesik.'' Dr. Dobi Imre, pi\c3i kir. Ítélőtáblai bíró. A kriminál-antropologiai iskola V az európai államokban. A kriminál-antropologiai mozgalom számos munkást vonzott az új iskola miveléséhez, akik Európának egyes államaiban nagy tevékenységet fejtenek ki az uj irányok kultiválásában.*' A kriminál-antropologiai iskola legtöbb hivét a latin országokban találjuk s ezek között is Olaszországot illeti az elsőség ; utána a spanyol, portugál és a franczia irodalom következik, miután a francziák inkább a szocziologiai iránynak a hivei, a románokkal együit. A germán országokban Ausztriaés Németország csak néhány íróval szerepel; hasonlóképen Anglia és Hollandia is. Dániában alakulóban van az új iskola. A szláv országok közül Oroszország teljes hévvel csatlakozik az antropológiai iskolához - Olaszországban főként Colajanni, Sergi, Ferrero művelik az uj tudományt. Colajanni szintén elfogadja az atavizmus-elméletet, de azt nem tisztán antropológiai, hanem erkölcsi vonásokkal magyarázza s a bűntettest oly egyénnek tekinti, mint akiben az elődök erkölcsi romlottsága dominál Sergi szerint a kriminalitás főoka abban rejlik, hogy a faj fizikai és pszikhikai fejlődése megakad, illetve visszaesik. Ferrero szerint a bűntett oka az atavizmus, amely szervezeti hiányok és lelki zavarok folytán idézi elő a bűncselekményt. Ferrero, Carrara, Rossi, Ottolenghi, Roncoroni és Niceforo, a bűntettesek soecziális anomáliáit vizsgálták. Sneri a bűntettest általában, Branca'eone Ribando a katonai bűntetteseket, Cognetti az epileptikus tengerészeket, Pucci az idegbajos katonai bűntetteseket, Penta a sexuális bűntetteseket, Venturi a psycho-sexuális degenerácziót tanulmányozta. *) Az uj irányról bővebben szóltuDk „A kriminálantropologiai iskola" cz. dolgozatunkban. Debreczen 1904. 144. 1.