Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 4. szám - Az álörökössel ügyletbe bocsátkozó jóhiszemű személyek védelme. [2. r.]

62 Magyar Jogász-Ujság Az álörökössel ügyletbe bocsátkozó jóhiszemű személyek védelme.'* Ami a 2000. §-nak az 1289. § hoz való viszonyát illeti, nem ismerhető el helyesnek az a felfogás, mely szerint minden esetben az örökös személyének bizonytalansága forog fenn, ha csak az örökös hatóságilag igazolva nincsen. Ha az örökös jogát más alkalmas módon bizonyítani tudja, az adós a hitelező bizonytalansága czimén a letétbe helyezés jogával nem élhet. Az 1289. §. esete, az örökös személyére nézve csak akkor forog fenn, ha örökösi minősége ellen aggályok merültek fel. Ha az adós nem találja megnyugtatóknak a hatóságilag nem igazolt örökös által, öröklési jogára vonatkozólag előterjesztett bizonyítékokat : perre engedheti a dolgot és ezáltal megszüntetheti a bizonytalanságot, anélkül, hogy őt ebből hátrány érhetné, mert a polgári perrendtartás javaslatának 448. §. értelmében (v. ö. német G. P. 0. 94. §.) a követelés átszállásának bizonyításival járó költség a felperest fogja terhelni. (V. ö. Mugdan V. k, 841. lap.) Mindezek daczára előfordulhat az az eset, hogy az örökös, ki magát ilyenül igazolta, a teljesítés felvétele után álörökösnek bizonyul, vagy öröklési joga megtámadás folytán megdől; ilyenkor a valódi örökös az adóstól a teljesítést újból követelhetné. Ilyen eshetőségektől az adóst lehetőleg meg kellene kímélni és megadni neki azt a védelmet, hogy a jóhiszemüleg teljesített fizetés által kötelezettségétől szabadulhasson. Viszont azonban nagyon koczkázatos lenne ezt a védelmet az öröklési jog bármely hiánya esetén megadni, minthogy ezáltal a valódi örökös érdekei esetleg súlyos sérelmet szenvedhetnének. Méltányos azonban ez a védelem legalább az esetre, ha az adós a valódi örökös kezéhez fizetett és ez az öröklési jogot utólag visszahaló erővel elvesztette. Ilyenkor ugyanis az adós semmiképpen sem tagadhatja rreg a fizetést az erre valóban jogosult örököstől s ezért nem lehet e kényszerű teljesítés után az újbóli fizetés koczkázatát is reá háritani. 4. Ami végül az egyoldalú jognyilatkozatokat illeti: különböztetni kell a) az álörökös által tett és fi) a vele szemben létesítendő nyilatkozatok közt. a) Az első vonatkozásban a legteljesebb védelmet az a tétel nyújtaná, hogy minden felmondás, megintés és más egyoldalú jognyilatkozat, melyet a hatóságilag nem igazolt örökös hagyatéki tárgyakra vonatkozólag máshoz intéz, hatálytalan legyen, ha azokat a másik személy a legitimáczió hiánya miatt visszautasítja. (V. ö. •) El&zö közleményt lásd a 2. számban. Befejezés. Mugdan V. k., 840. lap.) Ez a tétel azonban túlságosan korlátozná az örököst a hagyaték kezelésében és lebonyolításában és ismét a kötelező hagyatéki eljárás felé terelné a jogéletet. Ezért a védelmet inkább abban kell keresni, hogy a legitimált álörökös jognyilatkozatai bizonyos esetekben éppen ugy hatályosak maradjanak a valódi örökössel szemben, mint a legitimált álörökös ilyen nyilatkozatai. Az esetek körét pedig ismét ugy lehetne elhatárolni, mint fentebb a 3. (2) pontban javasoltatott, vagyis a tételt arra az álörökösre kimondani, akit az öröklési jog a nyilatkozat megtételekor megilletett ugyan, de a jog utóbb (megtámadás vagy az örökhagyó halála után bekövetkező más megszüntető tény [érdemetlenség] folytán) visszaható hatálylyal megdőlt. P) A harmadik személy által az örököshöz intézendő felmondás és más egyoldalú jognyilatkozatok tekintetében viszont az a kérdés merül fel: alkalmazható-e vagy kiterjesztessék-e ezekre az 1073. §. (1076. §.) szabálya (hirdetményi eljárás) minden olyan esetben, amikor az örökös örökösi bizonyitványnyal legitimálva nincs? Vagyis mondhatja-e vagy mondhassa-e a harmadik személy ilyenkor mindig, hogy vétlenül nem tudja, hogy a felmondás kihez intézendő, avagy az örökösi minőség iránti, pozitív tényeken alapuló aggály fenforgása szükséges e jog igénybevételéhez ? A Tervezet szerint az utóbbi felfogás látszik megfelelőbbnek és ez is felel meg a harmadik személy igényeinek, aki nem volna arra kötelezhető, hogy minden esetben a kö tséges és hosszadalmas hirdetményi eljáráshoz forduljon. De éppen azért kívánatos, hogy a harmadik személy által teendő ezek a jognyilatkozatok, a fent a) alatt körülirt terjedelemben, szintén ugyanabban a védelemben részesüljenek, mintha az illető azokat az örökösi bizonyitványnyal ellátott örököshöz intézte volna. A fentiek eredményét összefoglalva : kívánatos, hogy minden olyan esetben, midőn az örökös öröklési joga az örökség megszerzése után visszahaló hatálylyal megdől: az időközi örökössel jogügyletekbe bocsátkozó jóhiszemű személyek ugyanabban az oltalomban részesüljenek, mintha az örökös örökösi bizonyitvánvnyal volna ellátva. Okvetlenül kiterjesztendőnek vélem azonban a most körülirt oltalmat az örökösi jog hiányának két esetére is. Az egyik eset az, amidőn az örökös az utóörökösödés esetének beállta után rendelkezik hagyatéki tárgyakról. A német polgári törvénykönyv 2140. §-a ezt a védelmet elvileg csak arra az esetre statuálja, ha maga az örökös is jóhiszemű, vagyis nem tudja és kellő gondosság mellett sem tudhatja, hogy az utóörökösödés esete (pl. feltétel) beállott. E feltételek mellett