Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 2. szám - Dr. Nádas László: A kartelek és trusztök kérdése. [Könyvismertetés] - Pöhlmann Ludwig: Das Bürgerliche Recht. [Könyvismertetés]

42 Magyar Jogasz-Ujsag Nagykorúságának elértével (21 év) a növendéket az intézetből elbocsátják, de elbocsátható előbb is, ha a czél, melyért az intézetbe kerül, előbb eléretett, ha ugyanis a növendék viselkedése megnyugtató és oly helyzetben van, hogy önmagáról gondoskodhatik é3 megvan a biz. tositék arra nézve, hogy az elbocsátandó saját otthoná­ban a szükséges erkölcsi és anyagi támogatást megleli. Az elbocsátott a helyi gyermekvédelmi egyesület párt­fogásába ajánltatik. Az elbocsátandó nö.endékkel, habár teljes meg­javulásának adta tanújelét, a személyzet az ulolsó napok­ban különös gondossággal bánik, hogy ne hagyja őt közönyösen a felebbvalóitól és társaitól való elválás és hogy hálás és állandó emlékezetében tartsa n.eg azokat, akik neveléséhez hozzájárultak, jellemét irányították. A javithatatlan növendék a javitó-mtézeti tanács indítványára belügyminiszteri rendelkezés folytán az u. n. szigorú javitó-intézetbe kerül. Altalánosságban eb­ben az intézetben is ugyanazok a szabályok és elvek irányadók, az ide került növendék: azonban javítása egész idejét már ebben az intézetben tölti. Dr. Holló József, budapesti ügyvéd. IRODALMI ISMERTETÉSEK. — Dr. Félegyházy Ágost: A budapesti tőzsde könyve III. kiadás. Grill. 1906. Ára 8 korona. Szerző, ki a budapesti áru- és értéktőzsde jogügyi főtitkári minőségében a tőzsdebiráskodás alaki és vagyoni jogi téren oly bő tapasztalatokkal rendelkezik, mint kivüle ma aiig más, ebből folyólag leghivatottabb tollal állította egybe a budapesti áru- és értéktőzsde több, mint 20 évet felölelő joggyakorlatát. A munka felöleli a tőzsde egész szervezetét, az érvényben levő összes tőzsdei szokásokat, a választott bíróság berendezését és minden a tőzsdére vonatkozó törvények és rendeletek bő ismertetését. A munkában újítás és különösen dicséretre méltó, hasz­nálhatóság tekintetében eléggé nem is méltányolható azon tény, hogy a tőzsdebirósági joggyakorlatnak 1882-től, a tözsdebiróság újjászervezésétől, napjainkig terjedő jog­gyakorlatát csaknem 8 ivre terjedő betűrendes feldol­gozásban adja közre. A munka nélkülözhetetlen mind­azoknak, akik a tőzsdével, illetve annak bíráskodásával akár közvetlenül, akár közvetve érintkezésben állanak. Dr. Nádas László: A kartelek és trusztök kérdése. Budapest, 1906. Grill. 8 korona. Az egyérdeküek szövetkezése és érdekszövetségek harcza oly régi, mint az emberiség maga. Az ember mindig előbb saját erejével igyekszik azon akadályok legyőzésére, melyek önfentartásának és boldogulásának útjában állanak. Az ellentállás azonban sokkal kisebb volt bizonyos akadályok legyőzésénél, ha többen szövet­keztek, sőt gyakran azakadályok elhárítása az individiumra nézve lehetetlen is volt. Az ember működése tehát min­dig két irányú: egyéni erőkifejtés és szövetkezés. Egyéni küzdelem, ennek sikertelensége esetén békés megegye­zés vagy szövetkezett küzdelem egymást váltják fel tehát az emberiség politikai és gazdasági életében. Az emberi nem minden törekvése, igy az ipar és kereskedelem tör­ténete is ezeket a változatokat mutatja. Minél korlátla­nabb és szélesebbkörü valamely uralmi verseny, annál több embernek érdekeit érinti, akiket természetszerűleg közös érdekeik megvédésére szövetkezésre buzdít. Viszont ezen szövetkezés a természet rendje szerint ismét vissza­hatást eredményezvén, az egyérdeküek között szintén tömörüléshez vezet. így jönnek létre hatalmas birodal­makat monopolizáló vállalatokkal szemben aiillió és millióknak szövetkezései, a munkások szaksze»vezetei\el szemben a munkaadók munkabér karteljei, az ipari áru­kat termelők kartcljeivel szemben a nyers áru termelők karteljei, a külföldi vcrsenynyel szemben a belföldiek szövetkezései, mind csak azon ukból, mert a közös éude­kek közös S7övetkezésre buzdítanak. Amint ezekből lát­juk, a kartelek és trusztök eredetei a legrégibb időkben is csak ugyanazon okból fakadhattak, mint DOB, midőn egykor ugy. mint ma is a kapitalizmus, másrészt az egyéni küzdelem helyébe lépő szövetkezés eredményei. Ha azonban az egyének szövetkezéseinek indító okai­val és mai alakulataival tisztában is vagyunk, meg­oldatlan mai Dapig azon kérdés, hogy vájjon az állani a különböző érdekek ezen szövetkezéseinek egymással szembeni állásfoglalását semleges nézpontról türje-e és várja meg a különböző érdekszövetségek békés kiegyen­lítését, avagy szóljon-e maga is bele az érdekek har­czába? Hosszú ut vár reánk, mig csak ezen egy — nem is emli ve az ebből fakadó problémák egész sorát — probléma megfejtéséhez a tárgyilago>ság tudatával hozzá foghatunk. Addig is azonban le kesén keli üdvözölnünk minden oly törekvést, a mely bennünket c kérdés meg­oldásához elvezet, vagy akár csat a megoldáshoz vezető utat megtalálni megkönnyíti. E szempontból teljes elis­meréssel adózzunk Nádasnak, aki a tárgy iránti lelkese­dés télies melegével igyekszik velünk tárgyát megismer­tetni. A kart* lek és tiusztök keletkezésénei; okait ts előfeltételeit, fogalmát, fajait és szervezetét, gazdasági hatásait, oly kimerítően hozza elénk, amiként azt magyar munkában alig láttuk. A törvényhozásnak a kartelek és trusztökhöz való viszonyát, a törvényhozási rendezés irányának alapelveit, az államnak az ezen alakulatokkal szemben való kívánatos magatartásának irányát elisme­résre méltó bőkezűséggel fejtegeti a szerző. A munkát a kartel és truszt nemzetközi statisztikáinak ismerte­tése fejezi be. A magyar tudományos akadémia dicsé­retét a magunk szerény elismerésével tetőzhetjük, midőn e munkát az összes érdekkörök figyelmébe ajánljuk. R. /\-- Pöhlmann Ludwlg : „Das Bürgerliche Recht." Ivenként 45 fillér. München, Pöhlmann. 1904. Agyunkban pillanatról pilllanatra a benyomások egész serege halmozódik össze Alig számbavenetö kis hányadrész azonban jut csak ezek kőiül tudatunkba. A többiek vagy egészen nyomtalanul tűnnek el emlékeze­tünkben, va;;y legfeljebb oly mértékben válnak tulajdo­nunkká, hogy később halvány sejtés avagy homályos visszaemlékezés gyanánt tűnjenek fel agyunkban egy-egy rövidke kis pillanatra. Az öntudat által felismert meg­figyelések mindegyikének észlelésére azonban csak a leg­kisebb időegységnek is csak kis része jut. Dalt hallok: pillanatilag annak csupán egy hangját tudom magam elé képzelni — vagy pedig egy képet nézek meg : egy idő­részben annak csupán csak egy részecskéjét vagyok ké­pes észlelni. Mihelyt a dalnak egy másik részletét ve­szem észre, az előbb észleltek képzeletemből azonnal el­tűntek — megszűntek hatni rá. Az előttem elvonuló képzetek tengeréaek csak egy homokszeme az, mit agyam meglát — észlel — tudomásul vesz. Az agynak ép ez a működése az, mit emlékezötehetségnek mon­dunk. Ezen tehetség nélkül nem képzelhető tudás, gondol­kodás, felfogás, de még csak az „én" tudata sem, mert hiszen még csak az egyes tárgyakat sem volna lehet­séges egyik pillanatról a másikra felismerni. A közön­séges életben emlékezőtehetség alatt értjük az agynak azon képességét, melynél fogva a különböző átmeneti­leg megjelenő benyomásokat egy későbbi időpontban eredeti alakjában megjeleníteni képes. Minél hűbbek és szabatosabbak ezen felújított benyomások, minél számo­sabb az emlékezés által fentartott benyomások mennyi­sége s minél messzebb esik a felújított benyomás első észlelésének időpontja — annál jobb az emlékezőtehet­ség, a temészetnek megfizethetetlen nagy adománya. Mennyivel tartalmasabb az élete annak, kinek módjában van évek hosszú sora multán is lelki szemei elé vará-

Next

/
Oldalképek
Tartalom