Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 2. szám - Az álörökössel ügyletbe bocsátkozó jóhiszemű személyek védelme

2. sz. Magyar Jogasz-Ujsa* örökösi minőséget utóbb visszaható hatálylyal elvesztette. Kérdés : elegendők-e részben a jóhiszemű jogszerzés általános szabályai, vagy pedig különleges, a 2000. §-hoz hasonló oltalmi szabályok felvétele volna kívánatos ? Az idevonatkozó esetek példái a következők : a) Az öröklési jog hiánya: x) Eredeti hiány: törvényi örökös ül a hagyatékban s utóbb előkerül a végrendelet, mely őt kirekeszti vagy mást nevez ki; a holtnak hitt közelebbi törvényes örökös jelentkezik; a végrendelet, melynek alapján a kinevezett örökös birtokolja az örökséget, semmis ; az örökhagyó halála előtt beállott érdemetlenség, mely csak utóbb jut nyilvánosságra; a házastárs részesítésének hatálytalansága az 1846. §. alapján; a holttányilvánitott személy más időpontban halt meg, mint amely a holttányilvánitó ítéletben a halál napjául meg van jelölve és ennek folytán az öröklés esete vagy egyáltalán nem forog fenn, vagy esetleg más az igazi örökös, mint aki az ítélet alapján örökösül fellép, stb. /S Jogszünés: a valódi örökös az utóörökösödés esetének beálltával örökösnek lenni megszűnt, de a vele ügyletbe bocsátkozó harmadik nem tudja (esetleg maga az eddigi örökös sem), hogy az utóörökösödés már beállott. b) Az öröklési jog utólagos, visszaható hatályú elvesztésének esetei: az örökhagyó halála után beálló, ipso jure ható érdemetlenség (1795. §.); a házasság megtámadása az egyik házastárs halála után (bejelentéssel, H. T. 68. §.) az addig örökösnek tekintendő házastárs által; a megtámadható végrendeletnek megdőlése (1915—1917. §§.); az elfogadás megtámadása esetén az elfogadó öröklési jogának megdőlése és a folytatólag hivatottra áthárulása, viszont a visszautasítás megtámadása esetén a másodsorban hivatott személy öröklési jogának megdőlése és annak a visszautasitóra való visszaháramlása. (1994. §.) Az a) csoportbeli esetekben a külső tények örökösnek mutatnak valakit, aki valójában nem az; sőt a b) csoportbeli esetekben csakugyan az is az örökös, akit a külső tények annak mutatnak, de utóbb következik be oly tény, mely tőle az örökösi minőséget — visszaható erővel — elvonja. Mindezekben az esetekben jóhiszemű személyek az örökössel oly jogügyletekre léphetnek, amelyeknek hatályosságát a jóhiszemű jogszerzés szabályai nem biztosítják. E részben a szerzés egyes nemei külön-külön vizsgálandók meg. 1. Nagyrészben2) tárgytalan ez az aggodalom olyankor, midőn az örökös örökösi bizonyitvány2) Kérdéses ez esetben csak az marad, hogy a legitimált álörökös által vagy vele szemben létesített egyoldalú jognyilatkozatok mennyiben állanak meg a valódi örökössel szemben is ? nyal van legitimálva, minthogy ebben az esetben a jóhiszemű harmadik az örökösnek a hagyatéki tárgyakkal való bárminő rendelkezése tekintetében kellő oltalomban részesül (2000. §. III.) Tárgytalan továbbá az aggodalom az ingatlanuk tekintetében, minthogy az örökös a mai jognak bizonyára fentartandó intézkedésénél fogva, csupán bírói örökösi legitimatio alapján juthat be a telekkönyvbe és addig az ingatlanra nézve hatályos rendelkezéseket ugy sem tehet. 2. A hagyatéki ingók átruházása tekintetében kérdéses lehet, vájjon a 629 — 630. §-ok nyujtanak-e ilyenkor a jóhiszemű harmadiknak kellő oltalmat ? Az átvevő ugyanis az átruházótól, mint örököstől, az örökösi minőség feltételezése mellett szerez tulajdont, ha tehát utóbb kiderül, hogy az átruházó nem volt örökös : azt lehetne mondani, hogy az átvevő nem hivatkozhatik a szerzés jóhiszeműségére.3) Ezzel az aggálylyal szemben azonban kétségtelen hogy semmi különbség nincs a közt, ha valaki az átruházót örökösi minőségben való szerzés alapján tekinti tulajdonosnak és a közt, ha élők közti szerzésmódot (átadást) supponál tulajdona alapjául. A jóhiszemű ingószerzés szabályai mindkét fajta stipponált szerzésmód érvénytelensége mellett alkalmazást nyernek, mert alapjuk az átruházó tulajdonosi minőségének feltételezése, mely akkor is fenforog, ha örökösi minőségben tekintik is tulajdonosnak. Itt legfeljebb arra a különbségre lehet utalni, hogy az örökösi bizonyitványnyal legitimált átruházóval szemben nem áll fenn a 630. §. szerinti tudakozódási kötelezettség („súlyos gondatlanságból nem tudja.") Nincs azonban igazolható alapja annak, hogy e tudakozódási kötelezettség alól azt is mentesítsük, aki az örökösi hizonyitványnyal nem legitimált (s utóbb álör jkösnek bizonyuló) személytől mint örököstől szerez hagyatéki ingóságot. Ha azonban ilykép a dolgok és dologi jogok megszerzése körében különös oltalmi rendszabályok nem is látszanak szükségeseknek : továbDi kérdés, nem forog-e fenn ilyeneknek szüksége arra az esetre, (3.) ha a hatóságilag nem legitimált álörökös más hagyatéki jogokról rendelkezik, vagy (4.) ha a hagyatéki tárgyakra vonatkozó egyoldalú jognyilatkozatról van szó. 3. A hagyatéki jogokról való rendelkezések körében x) egyfelől az örökös által való engedményezés és egyébnemü jogok átruházása, (i) másfelöl a hagyatéki adós teljesítésének elfogadása forog szóban. Az előbbi szempontból figyelembe veendő, hogy mihelyt a jóhiszemű engedményesre nézve nem állítunk fel általános védő szabályokat, 3) Ha az öröklési j g az átruházáskor fennáll, csak megtámadás utján dönthető meg : a jóhiszemű szerzőt e felfogás mellett is az 1003. §. analógiáján épülő jogvédelem illetné.