Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 2. szám - A felebbezési eljárásban történt keresetleszállitás hatálya a felülvizsgálati értékre

34 Magyar Jog&sz-Ujsag V. évf. nem látszik indokoltnak, hogy ilyeneket az engedményezésnek éppen egy specziális esetére, az örökös általi engedményezésre állapítsunk meg, noha viszont nem tagadható, hogy a hagyatéki követelések engedményezése bizonyos tekintetben különleges elbánást érdemel, mert itt a követelés fennállása nem kétes és kétséges csak az, hogy a követeléssel ki rendelkezhetik ? Ámde az öröklési jog hiányának és illetőleg külső látszatának eseteit nehéz lenne e védelem czéljára egy általános formulába foglalni; ott pedig, ahol az engedményezőnek öröklési joga fennáll és csak utóbb megtámadás folytán válik érvénytelenné, a jóhiszemű engedményesnek az 1003. §. nyújt oltalmat. (Indok. III. k. 157. 1.) ti) Különleges vizsgálatot igényel azonban az az eset, midőn a nem legitimált álörökös a hagyatéki adósságok felett a teljesítés átvé- j tele által rendelkezik. E részben felmerül az a kérdés, ne vegyen-e fel a Tervezet oly intézkedést, amely a hagyatéki adóst általában megvédi a hatóságilag nem igazolt örökös ellenében? A Tervezet ugyanis nem tartalmaz oly szabályt, melynél fogva az örökös a hagyatéki adóssal szemben csak örökösi bizonyitványnyal legitimálhatná magát; ennek folytán a hagyatéki adós, ha az örökös ebbeli minőségét más uton igazolja, a teljesítést tőle meg nem tagadhatja. Ezzel szemben utalni lehet a mai birói gyakorlatra, melynek értelmében a hatóságilag nem igazolt örökös a hagyatéki adóst csupán a teljesítésnek letétbe helyezésére perelheti. Minthogy a 2000. §. harmadik bekezdése szerint, a hagyatéki adós csak akkor mentesül feltétlenül, ha az örökösi bizonyitványnyal igazolt örökös kezéhez teljesít: esetleg helyesnek mutatkozhatik a mai jog említett alapelvének megfelelő védőrendszabály felvétele ; akár abban az alakban, hogy a hagyatéki adós jogosítva van a teljesítést anyagi jogi kifogás utján mindaddig megtagadni, mig az örökös magát hatósági bizonyitványnyal nem igazolja, akár pedig olyképen, hogy a hatóságilag nem igazolt örökössel szemben, mindig megillesse az adóst a birói kézhez való teljesítés joga. Az utóbbi megoldás azért látszik helyesebbnek, mert az adósnak nem nyújt indokolatlan előnyt. Sőt ez a megoldás esetleg a Tervezet mostani szövegébe is belemagyarázható, mert a nem igazolt örökössel szemben mindig fenforgónak tekinthető az 1289. §. második pontjában emiitett az a veszély, hogy az adós a hitelező kilétének bizonytalansága miatt kétszeri fizetésnek teszi ki magát. Ezzel szemben azonban figyelembe veendő, hogy az örökösi bizonyítvány hatályának ily irányú kiterjesztése a kötelező hagyatéki eljáráshoz vezetne és nemcsak, hogy szükségtelenül megdrágítaná és halasztaná a hagyaték lebonyolítását, hanem az örökösnek igen nagy hátrányára volna. Az örökösi bizonyítvány kiadása csak hosszabb idő elteltével történhetik meg, igy például az 1894: XVI. t.-cz. 101. §• szerint az örökhagyó halálától számított legkevesebb három hónap múlva. Ha már most például az örökösre kereskedelmi üzlet szállt és ha az üzlet adósai a fizetést három hónapig megtagadhatnák, illetőleg letétbe helyezhetnék: az üzlet könnyen válságos helyzetbe juthatna, esetleg fizetéseit beszüntetni volna kénytelen. (Befejezés köv.) Dr. Szladits Károly, kir. törvényszéki biró. V A felebbezési eljárásban történt keresetleszállitás hatálya a felülvizsgálati értékre. Dr. Térfi Gyula osztálytanácsos ur, ez évfolyam első számában azon nézetének ad kifejezést, hogy a felebbezési eljárás folyamán történt kereset leszállításának ugyanaz a hatálya, mint az elsőbirósági eljárásban történt keresetleszállitásnak. Habár ugy a sommás törvénynek, mint a perrendtartási javaslat főhibáinak egyike, hogy a jogok érvényesítése tárgyában a különféle hatáskörök és perbeli eszközök választása tekintetében méltánytalan jogot enged a felperesnek, nem is ritkán az alperes proczesszuális hátrányára, amennyiben példának okáért, nem adatik hely a pergátló kifogásnak, mikor felperes az 1000 koronát meghaladó egységes lejárt követelését, a kir. törvényszék megkerülése végett, megosztja és két sommás keresetbe foglalja, melyet aztán a biró egyesit; amaz előny, legalább de lege lata, még sem terjed egészen odáig, a hová a tanácsos ur jutott, hogy t. i. felperes a felebbviteli eljárásban is az alperest jogorvoslattól megfoszthassa. A S. T. 181. §-a ugyanis világosan rendelkezik, hogy felülvizsgálatnak csak akkor nincsen helye, ha a kereset tárgyának értéke, járulékok nélkül a 200 frt. értéket meg nem haladja. Megjegyzendő, hogy ezen rendelkezés a törvényben nyomban a fejezet czime után : „Felülvizsgálat a felebbezési bíróság ítéletei ellen" — foglaltatik. Az e tárgybani miniszteri indokolás pedig expressis verbis kinyilatkoztatja, hogy döntő a Tcereset értéke, azon kereseté, mely a megtámadott ítélet alapját képezte, vagyis, hogy a felebbezési kérelem vagy ellenkérelemnek a felülvizsgálatra vonatkozólag befolyása nincsen. Saját gyakorlatomból hivatkozom a következő konkrét esetre. Felperes az első biró által keresetével elutasittatott. A felebbezési eljárásban a másodbiróság elrendelt bizonyítási határozatából észlelte azonban, hogy az, az elsőbirótól eltérő felfogásnak hódol. A bizonyítási