Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 1. szám - Részletek a japán családjogból

1. sz. Magyax Joj igász-Ujság 25 pusztítani az ősi hagyományokat, szokásokat, melyek a házaséletet oly igazán mélylyé és zavartalanná tudták tenni, sőt épen ez okból még csak az sem volt keresztülvihető, hogy a japán nőnek a férfivel való egyenlősége a gyakorlatban érvényesülhessen. Maga a törvénykönyv mindjárt első czikkében minden emberre nézve a teljes jogegyenlőséget mondja ki, születése napjától kezdve. Ezen kétségkívül kifejlődött jogérzetre valló kodifikált kijelentés — bár ősrégi jogszokáson alapszik — első izben a Mimpóban jut Írott kifejezésre. A japán nő jogaival: a szabadság- és jogegyenlőséggel teljesen meg van elégedve. Életczéljai kielégítésére azokat feltétlen elegendőknek tekinti. Meg tudja becsülni az élet apró örömeit, élvezettel szemléli a cseresznyevirágot, a fuji-t, a kaméliát, — hajába tűzve a krizanténumot, nem törődik a reális világ léha szórakozásaival. Nem bántja, hogy maga körül folytonos gyámkodással kell találkoznia, nem elégedetlen az államéletből való kizárásáért s hogy a családi életben jogai talán szűkebbre vannak szabva férje jogainál. A vallás intézkedéseit sem tekinti igazságtalanoknak, midőn az az engedelmességet, az előjogokról való lemondást tekinti a nő legszebb erényeinek. Azonban ezzel szemben nem szabad hinnünk, amit a „Gésák" kedélyes librettistája a szöveg színessége kedvéért színpadra visz — mintha a japán nő az ottani teaházaknak berendezéséhez tartozó egyszerű áru volna. Ez a japán jogérzet egyenes arczulcsapása volna. Nem régen egy Tokióban nyomott, dr. L. Lönholm tokiói kir. egyetemi tanár által német nyelven megirt könyvecske került kezünkbe, mely a japán család- és örökjogról szól. Feltaláljuk benne a régi jogfellogásnak az ujjal, az őskultusznak a nép modern társadalmi jogérzetével való összeegyeztetését, továbbá az asszony rendelkezési jogának oly mértékben való megszorítását, mely míg a régi római és germán jogban kinos visszahatást szült — addig a japán jog karakterével gyöngéd oltalom színében tűnnek fel. Megismerjük e könyvecskéből, minő helyzetbe jut a nő, midőn tapasztalatlanul, vagyon, végrendelkezési, illetve örökjog nélkül hirtelen özvegységre jut. A „Mimpó"-ban benfoglaltatik, hogy az asszony vagyonjogi tekinletben — szemben a többi ázsiai államokkal — teljesen egyenrangban áll férjével. A nőnek vagyonjogi szabadsága oly következetességgel van keresztülvive, hogy a formális gyámkodás nem annyira cselekvési képesség korlátozásául, mint inkább annak védelmére kiván szolgálni. Már azon alapelv, hogy az emberek születésük pillanatától kezdve teljesen egyenjogúak, biztosítja a japán nőnek jogszerzési és jogmegtartási képességét. Míg hajadon, nagykorúsága pillanatától kezdve saját személyében, midőn asszonynyá lesz, ft-rje képviselete mellett szabadon köthet ügyleteket : vehet, eladhat, kölcsönözhet, szerződéseket köthet, ajándékozhat, bérbeadhat — kibérelhet stb. Mindez azonban csak az eredt ti jogokra nézve áll. Mihelyest szerzett jogtól, mint pl. az örökjogról van szó, tehát oly jogról, mely harmadik személyek jogait is érinti, rögtön tisztába jövünk, hogy Ázsiában vagyunk, hol a nők joga a férfiakéval szemben határozottan háttérbe szorul. Mig azonban Ázsia államaiban a vagyon alanya mindenkor a családapa, addig Japánban a családtagok ép oly önálló vagyonjogi alanyok, mint akár az atya — a férj. Örököl tehát nemcsa a fiu, hanem örökölnek a gyermekek: a lányok, épugy, mint a fiuk s örököl a hitves. A „Mimpó" tanúsítja, hogy a nő, habár nem ugyanolyan sorrend szerint, de épen ugy lép a hagyatékba, mint akár a férfi. A szülők vagyonában a gyermekek nemre való tekintet nélkül egyenlően részesednek. Az özvegy is részt kap férje vagyonából. Sorrend szerint a lemenők után következik, de megelőzi az oldalágiakat, valamint a felmenőket. Mint végrendeleti örökös igényt tartha a hagyaték egy harmadára. Szemben azonban a legtöbb európai államban elfogadott azon örökjogi elvvel, hogy az özvegy köteles részre minden esetben igényt tarthat, a japán jog a törvényes örökösödés esetén mitsem biztosit az özvegynek. Gondoskodik azonban megélhetéséről, midőn a család fejének meghagyja, hogy a családtagokat megfelelő ellátásban részesitik. Amenynyiben azonban örökölt volna, ezen vagyonnal korlátlanul és minden körülmények között szabadon rendelkezik. Gyakorlati tekintetek indokolttá tennék, ha a japán nők az öröklések egyik neméből, az úgynevezett családi öröklésből egyáltalában ki volnának zárva. A családfái hatalom — ezen kizárólag japán intézmény — ugyanis igen széleskörű atyai hatalmat biztosit birtokosának s ezen hatalom, miként a vagyon is, öröklés tárgyát képezi, akárcsak valamely ingatlan. A családfői hatalom kiterjed bizonyos számú családra. A családfő „háza" góczpontja az egyesülés folytán összetartozó családok társadalmi és gazdasági életének. Minthogy azonban a családfő hatalma a gazdaságilag önálló családtagoknak nagy számára téried ki, szükségesnek mutatkozott ezen hatalomnak a „Mimpó"-ban való jogi szabályozása. A családfő hata mához örökség alakjában jut. Ezen örökség azonban mig egyrészről jogokat ad, másfelől egyúttal nagyszámú kötelezettséget is ró a családfőre, nemcsak erkölcsi felelősség alakjában, hanem vagyonilag is, midőn kimondja, hogy a támasz nélkül maradt családtagok gyámolitása most már őt terheli. Igen jogosult tehát a tőrvénynek azon intézkedése, mely a családfőnek az elhunyt családtagok hagyatékából egy meghatározott hányadot — rendszerint a vagyon felét — harmadát rendeli örökül, hogy "?y egyúttal a család fényének fentartása lehető hosszú időre biztosittassék. Tevékenysége nem annyira magánügy, hanem inkább család-nyilvánjogi természettel bir, mely össze van kapcsolva a családi őskultusz és a családi tradicziók fentartásah al. Miután a családfő a családi fegyelem és erkölcs tekintetében igen mélyreható jogokkal rendelkezik — természetesen nagy a tekintélye. Ügyel az ősök emlékének tiszteletbentartására, a családtagok sírjaira, beleegyezését adja, esetleg azt megtagadja a kötendő házasságoknál, a családba uj tagokat vesz be, az engedetleneket onnan kizárja, törvényesít törvényteleneket, részesít, avagy kizár a vagyoni jogokból, nevet ad a családtagoknak — az egész családnak. Ily sokoldalú és fontos teendők természetesen csak egy minden tekintetben kifogástalan emberre ru-