Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 1. szám - Külföldi törvények és törvényjavaslatok

1. sz. Magyar Jogász-Ujság 2;: A törvényjavaslat továbbá megállapítja a bírói illetékességet azon becsületsértések tekintetében, melyek nem sajtó utján követtettek el; intézkedik a nyilvános ságnak a sértett indítványa folytán való kizárásáról zsarolás, rágalmazás és becsületsértés esetében, ameny­nyiben a magán- vagy családi élet tényeinek a tárgya­lása válna szükségessé. 9. Ugyancsak a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményekre vonatkozik az 1904. deczember 22-én kelt szerb sajtó-novella. A tulajdonképeni sajtóvétségek tekintetében az 1904. január 22-én kelt sajtótörvény intézkedései továbbra is érvényben maradnak, de a novella értelmében sajtódeliktumnak tekintendő vala­mely bűntettre vagy vétségre való felbujtás, amenynyi­ben a bűntett vagy vétség vagy legalább ennek kísérlete tényleg elkövettetett (részesség gyanánt büntetendő)' továbbá a gyilkosságra, rablásra, fosztogatásra és más meghatározott deliktumokra, a törvényeknek tartozó engedelmesség megtagadására stb. való közvetlen fel­bujtás, még abban az esetben is, ha ezen cselekmények végrehajtása meg sem kiséreltetett. A]sajtódeliktumok egy másik csoportjába tartoznak a rágalmazások és becsületsértések ; kiváltképpen a király, a királyi ház, a népképviselet, a hadsereg ellen elkövetett sértések. Az igazság bizonyítása ki van zárva a király, a királyi ház és szkupstina ellen elkövetett rágalmazások ese­teiben, valamint olyan tények tekintetében, melyek a sértett családi vagy kizárólag magánéletére vonatkoznak. Bün­tetés alá esnek továbbá a vallás- és közerkölcsösség gyalázása, az erkölcstelen rajzok stb. eladása, valamint a meg nem engedett sajtóközlemények. A sajtódéliktumokért első sorban a szerző, ha pedig ez megnevezve nincsen, fokozatosan felelős a szerkesztő, a nyomdász és a terjesztő. Ha a szerző vagy szerkesztő fizetésképtelen, a tulajdonos szavatol a költ­ségekért és kártérítésért, amennyiben pedig három nap alatt nem fizetne, elveszíti azt a jogát, hogy a kérdé­ses vagy más lapot kiadhassa. Minden sajtóügy soron­kivül intézendő el. A meg nem jelent vádlott ellen a bíróság az eljárást távollétében folytatja le. Az igazság bizonyítása esetében a bizonyítékok öt nap alatt terjesz­tendők elő. Sajtóvétségek elkövetésük napjától számított 6 hónap leteltével évülnek el. 10. A németalföldi képviselőház előtt az 1901. évi deczember 19-én kelt büntetőtórvénykönyv módosí­tására vonatkozó terjedelmes javaslat (kamarai mellék­letek, 80. szám 1—3.) fekszik. 55 szakasz az általános, 105 szakasz a különös részre vonatkozik. A 11. §. a büntetés végrehajtásának fellételes elhatározásáról szól. A büntetendő cselekmények közül különösen a szemérem elleni büntettek és a csalás foglalnak el nagyobb részt a javaslatban. 11. A keletázsiai háború szolgált alkalmul a német­alföldi indus iőkormányzónak 1905. január 18-án kiadott rendeletére. (Staatsblaad 62. sz.) Ez a rendelet ugy a benszülöttek, mint az európaiak ellen a büntetőtörvé­nyekben megállapított büntetések helyett súlyosabb büntetéseket állapit meg a semlegesség megsértése ese­tére. Ugyanis 5—10 évi fegyházzal, illetve lánczokban való kényszermunkára Ítéltetik az, 1. aki olyan háború esetében, melyben Német­alföld nem vesz részt, előre megfontoltan olyan cselek­ményt követ el, amely az állam semlegességét veszé­lyezteti, vagy aki a kormány által a semlegesség meg­óvása végett kibocsátott rendelet ellen szándékosan vét; 2. aki háború idejében a kormánynak az állam biztonsága érdekében kibocsátott valamely rendeletét szándékosan megszegi. 12. A koreai büntetőtórvénykönyv tervezete franczia kiadásban is megjelent. (The Séoul Press-Hodge & Co. 1904.) A törvénykönyv, — mint a fordító az előszóban megjegyzi — a kóreai törvények ujabb gyűjteményét foglalja magában. A tervezet a büntetőjogon kívül a perrendet, magánjogot is felöleli, továbbá etikett- és kultusz-szabályokat is tartalmaz ; de nélkülözi az európai modern törvénykönyvekben megszokott rendszerességet; az anyag egyes részei különböző helyeken vannak szét­szórva, egyes büntető cselekmények az általános rész­ben tárgyaltatnak. Az I. könyv a büntetőtörvény alkal­mazására vonatkozó általános szabályokat (többek között a perrendre, a czeremóniákra, czimekre, a bün­tetéseknek a sértett rangja szerint való fokozataira való rendelkezéseket ismerteti), a II. könyv a büntetendő cselekmények beosztását, a visszaesést, kísérletet, részességet stb. állapítja meg; a III. könyv a büntetések alkalmazására vonatkozó általános szabályokat és a büntetések különböző nemeit tárgyalja; a IV. é3 V. könyv pedig az egyes büntetendő cselekményekről szól, melyek kö/ött aránylag nagyszámmal vannak a hivatali, valamint a vallás elleni bűncselekmények. 13. A hajótulajdonosok kártérítési kötelezettségéről szóló, az angol parlament ezen egyik legújabb alkotása 1906. évi január hó 1. napján fog életbelépni „The Shipoivner's Negligence (Bemedies) Act 1905." czimmel. Voltaképen nem egyéb ez a törvény, mint az e kérdés­ben már régebben, a Victoria-éra alatt hozott két tör­vénynek (57 és 58 Vict. c. 60 és a 60 és 61 Vict. c 37) módosítása. Törvényünk első szakasza preventív intézkedéseket foglal magában. Oly irányú feljelentésről van itt szó ugyanis, mely kártérítési kötelezettséget kér megállapit­tatni valamely hajó tulajdonosaival szemben oly testi sérülések esetén, — ide értve a véletlen baleseteket is — melyeket vagy maga a hajótest okozott, vagy a sérült Anglia bármelyik kikötőjében akár a hajón, akár a hajóban, vagy a hajó mellett szenvedni volt kénytelen a hajó tulajdonosának valamely helytelen intézkedése, hanyagsága vagy vétkes mulasztása folytán. De nem csupán a hajótulajdonosnak, hanem a kapitánynak, a hajó tisztjeinek, vagy a legénységnek, vagy hajótulaj­donosok alkalmazásában álló bármely más egyénnek hasonló mulasztása is képezheti a feljelentés tárgyát, sőt előidézheti az e törvényben szóban levő testi sérü­lést a hajófelszerelés fogyatékossága is. Amidőn tehát a feljelentés a fenti okok által elő­idézett testi sértés tárgyában adatik be, bármikor, mi­dőn a kérdéses hajó Angliának vagy Irlandnak vala­melyik kikötőjében, vagy folyóján és pedig azok part­jaitól legfeljebb három angol mértföldnyi területen hor­gonyoz : bármelyik angol bíróság, amennyiben az általa alkalmazott szakértő véleménye valószínűvé teszi a hajó­tulajdonos kártérítési kötelezettségének fenforgását és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom