Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám - Sztrájktörvény - Kongó köztársaság (szabad állam) bírósági szervezete

&2 Magyar Jogász-Újság IV. evf. szonynak — akkép a király is megkegyelmez alattvalójának (a csábítónak). A község vagyonilag felelős a területén elkövetett jogtalan károsításokért : ha a tolvaj nem kerül meg, tartozik a kárt viselni. A bűnösség kérdése a tényállással szemben háttérbe szorul (az építőmester és orvos esete). A szándékosságot az ítéletben nem mondják ki. A kísérlet büntetőjogilag ismeretlen fogalom. A bűncselekmények taxatíve soroltatnak fel; ilyenek különösen: testi sértés, lopás, sikkasztás, előfordul még a becsületsértés, erkölcs elleni deliktumok, hamis tanuzás, hadkötelezettség megsértése stb. Gyújtogatás, felségsértés a felsorolt bűncselekmények közt nem fordulnak elő. A törvények nem birnak egy kodifikált törvénygyűjtemény jellegével. Számos intézmény egyáltalában nem fordul elő, miből azok nem-létére kell következtetnünk. A kísérlet fogalma nincs meghatározva. Érdekes következménye van a végszükség feníorgásának : „az asszony, ha férje hadifogságba kerül, büntetlenül léphet más háztartásába, mivel az előbbi életközösség feltételei megszűntek létezni." A pénzbüntetésnek halálbüntetéssé való átváltoztatása elég sürün fordul elő. A fizetésképtelen kereskedőt börtönbe vetik. Az elhárító — bár károsító — cselekményeket nem üldözik: „a dühöngőnek keze vágassék le." A törvényszövegezés irálya világos, rövid és szabatos, bár igen sok helyen hiányos s igy a birói magyarázatnak tág teret enged. A törvények a szankczió jellegét viselik májukon — a jogrend lényeges elemei fennállóknak feltételezvék. -fZ^ Sztrájktörvény. A munkástörvénytervezet kidolgozásával megbizolt franczia kamarai bizottság igen érdekes és jelentős határozatot hozott. A sztrájk megszüntetését czélzó törvényjavaslatok vizsgálata közben szőnyegre került ugyanis Millcrand — a volt Waldeck-Rousseau kormány kereskedelmi miniszterének javaslata is Ezen javaslatot, minthogy annak idején a törvényes határidőn belül nem került parlamenti tárgyalásra s igy hivatalos törvényjavaslati jellegét elveszítette, Millerand most, mint magáninditványt nyújtotta be a kamarához. A javaslat már a WaldeckRousseau kormány idejében is méltó feltűnést keltett azon vakmerő felfogásánál fogva, melylyel a munkáskonlliktusok elintézését czélozta. Nem kevesebbet kiván, mint egy törvényesen szervezett hatóságot, melynek feladata volra a sztrájkok megszüntetése. A kamarai bizottság magáévá tette Millerand indítványát s igy az csupán az apró részletekben való némi eltérésekkel kerül majd a plénum elé. Ezen javaslat szerint, ha konfliktus támadna valamely vállalat tulajdonosa és a munkások között, ugy a munkások által a törvény előírása szerint történő szavazás fogja megállapítani, vájjon a sztrájk meginduljon e vagy sem. Hogy a sztrájknak ily módon való intézése, pl. a nagy bányasztrájk alkalmával, — hol az a kisebbség pressziója folytán ütött ki — igen jó szolgálatot tehetett volna, az kétséget nem szenved. Millerand javaslata minden lehetőt elkövet, hogy a sztrájk kimondása előtt valamely békés megoldás jöjjön létre. E czélból állandó bizottság választatnék a munkások köréből, mely bizottságok minden ily összütközés alkalmával összeüljenek oly czélból, hogy a differencziákat lehetőleg simán egyenlítsék ki. Ha a békés tárgyalások nem vezetnének eredményre, ugy az ügy a döntőbíróság széke elé kerül s csak ha ennek közbelépése sem vezetne eredményre, mondatnék ki a sztrájk. Természetesen ezen eljárás behozatala által a munkásszabadságon jelenlékenyen csorba esnék, mivel a kisebbség kénytelen volna akaratát a többségének alárendelni, vagyis adandó alkalommal a sztrájktól visszalépni. A javaslat védői helyesen hivatkoznak arra, ma már majdnem minden szlrá|kmozgalom egyenlő hogy módon folyik le s igy az eljárásnak törvényes szabályozása csak szentesítése volna az amúgy is alkalmazásba vett volna megoldási módnak. S bár semmi kilátás arra, hogy a javaslat hamarosan törvénynyé válnék, tény az, hogy Millerand javaslatának a bizottság által való tárgyalása már magában véve egy lépéssel közelebb hozta ezen sokat zaklatott kérdést a befejezéshez. — Terhes nők szabadságvesztés büntetése. Nem tartozik a ritkaságok közé, hogy apró csecsemők a börtönökben látják meg első izben a napvilágot Elég sürün fordul ugyanis elő, hogy az anyai örömök elé néző nőszemélyek az osztrák büntető perrendtartás 398. §-a daczára szabadságuktól megfosztatnak Ez okból még Körber miniszterelnök aláírásával egy igazságügyminiszteri rendelet intéztetett a büntetőbíróságokhoz, melyben azok figyelmét felhívja a miniszter a büntető perrendtartás ide vonatkozó rendelkezésére. A rendelet czélja egyrészt megóvni az anya s születendő gyermeke egész-egét, másrészt tekintettel van az anya morális fájdalmára, mely erőt vesz rajta, midőn gyermekét első izben a börtön szennyes levegőjében pillantja meg. A rendelet kibocsájtására a minisztert a közelmúltban e li'-ren ismételten előforduit szomorú tapasztalatok indították Kongó köztársaság (szabad állam) bírósági szervezete. Ismeretes, hogy a Kongó állambeli igazságszolgáltatási viszonyok folytonosan lesújtó kritika tárgyát képezik az angol sajtóban. Éppen azért érdekes a Kongó állambeli bíróságok szervezetét ismerni. A Kongó állam kormányzójának utolsó hivatalos jelentéséből szerzett értesülésünk szerint jelenleg Róma fővárosban 4 bíróság van és pedig a felebbezési törvényszék, a felebbezési hadbíróság, továbbá egy I. fokú polgári és hadbíróság. A polgári bíróságok mellett jogászok működnek, mint birák és államügyészek, a hadbiróságoknál tisztek vannak. Ez a négy ítélőszék minden bűnügyben illetékes. A két polgári törvényszék itél ezenkívül polgári perekben és kereskedelmi ügyekben. Ami az utóbbiakat illeti, ezekben a mult évben 411 esetben ítélkeztek : azonkívül 811 örökösödési ügyet tárgyaltak le. Helyi bíróság csak a 2 kikötővárosban Matadi és Leopoldvilléban van és pedig 10. Ezek az ítélőszékek minden évben szaporodnak az által, hogy az államban lévő hadbiróságok lassankint a rendelkezésre álló birói hivatalnokok száma szerint helyi bíróságokká alakulnak át. A Kongó államban lévő 32 bíró és ezeknek 25 alkalmazottja között vannak olaszok, dánok, svájeziak és norvégek A bíráknak az a feladata, amint az a kor-