Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám - Sztrájktörvény - Kongó köztársaság (szabad állam) bírósági szervezete

2. sz. Magyar Jogász-Ujság 53 mányzó jelentésében hangsúlyozva van, hogy minden bűnössel szemben, fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül, a (örvény legnagyobb szigorával járjanak el. így nem régen egy kereskedelmi társaság ügynökei benn­szülöttek bántalmazása miatt a legszigorúbban lettek megbüntetve. A bomari közigazgatási hatóság bennszü­lötteknek a fehérek ellen minden tudomására jutott panaszát, még ha ezek csak hírlapokban jelennek is meg, a bíróságokkal közli. Ezen feljelentések alapján mindig szigorú vizsgálatokat indítanak meg és a bűnösök­kel szemben eljárnak, ha a beavatkozásra ok van. A kormányzó megemlíti jelentésében, hogy bizonyos ele­mek, fájdalom, igen sokszor figyelmen kivül hagyják azokat a kötelességeket, melyeket helyzetük, mint (a czivilizáció zászlóvivői) czivilizált embereké a benn­szülöttekkel szemben maga után von. Irodalmi ismertetések. — Dr. Dolenecz József : Gyakorlati közigazga­tási könyvtár cs aontvényiár. Folyóirat, megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Ezen czim alatt egy valóban hézag­pótló közigazgatási folyóirat indult meg január 1-evel. Már maga a szerkesztő teljes biztosítékot nyújt arra. hogy a folyóirat czéljának meg is felel. A folyóirat két részből áiland. Az első és tisztán gyakorlati czélra irt közigazgatási kézikönyv leend, mig a második rész köz­igazgatási döntvénytár czimén közölni fogja a közigaz­gatási ügyekre vonatkozó legújabb elvi jelentőségű ha­tározatokat. Az első füzet az érdekesnél érdekesebb közigazgatási szakkérdésekkel foglalkozik. Tartalma a következő: Beköszöntő. Pályázat megírandó müvekre. Szerk. üzenetek. Mellékrészek: Dr. Dolenecz József: Az uj anyakönyvi törvény. Dr. Lapp Antal : Italmérők könyve. Döntvénytári rész. Előfizetési ára egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., 1 hóra 1 kor., egyes szám ára 60 fillér. Előfizetések intézendők a szerkesztőhöz, Budapest, VIII., József-körut 74. sz. — Dr. Szeőke Imre: A kutatás jogintézménye. Joerges Ágost és fia Selmeczbá&yán. Ára 2 kor. Szerző hazai bányajogunk müvelője, ki most is hézagot pótló művel gazdagitotta gyér bányajogi irodal­munkat, amidőn a gyakorlat követelményeit tartva szem előtt, részletes tárgyalás alá vette a bányászati kutatás körül érvényben ál ó anyagi és alaki jogot. Az által, hogy a különféle beadványok szerkesztésére mintákat közöl, mindenkinek módot nyújt arra, hogy kutatásai eredményét időbeli veszteség nélkül maga biztosithassa s midőn az egymást részben fedő zártkutatmányokat, valamint a fentartott bányamérték fektetését rajzokkal is megvilágítja, lehetővé teszi, hogy bányajogunk ezen legbonyolultabb kérdéseiben a laikusok s könnyen el­igazodhassanak s jogaik megóvásáról gondoskodhassa­nak. A munka gyakorlati értékét növeli, hogy abban az esetben, ha az uj bányatörvény, amelytől még mindig beláthatlan messzeségben vagyunk, egyszer mégis ér­vénybe talál lépni, a szerzett kutatási jogoknak átme­neti biztosítását is meg fogja könnyíteni. — Dr. Aioritz Sternberg: Beitrage zur Fund­lehre nach österr. Rechte unter Barücksichtigung des deutschen bürgerl chen Geselzbuches und des Entwurfes eines ungarischen bürgerlichen Gesetzbuches. (Adalékok a talált dolgok tanához az osztrákjog szempontjából, a né­met polg. törvénykönyv és a magyar polg: törvénykönyv tervezetének figyelembe vétele mellett.) Wien und Leíp­zig 1904. M. Breitenstein's Verlagsbuchhandlung, Wien. A jog keletkezéséről, fejlődéséről s a tulajdonszer­zési módok közül az occupatio tanáról ibevezetésképen [ értekezve, szerző helyteleníti, hogy az osztrák polg. tör­I vénykönyvnek a talált dolgokra vonatkozó része teljesen 1 a római jog nyomdokain halad. A módosítás szükséges­j ségét az Ihering íéle birtoktani elmélet ismertetésevei igyekszik megindokolni. Hibáztatja szerző, hogy szemben a római joghoz szinte rabszolgamódra való ragaszkodás­sal, a törvénykönyv létrehozatala Ihering elméletének még csak megvitatásától is annyira tartózkodik. A római jognak ide vonatkozó részét ismertetve megemlíti szerző, hogy bár a tulajdonnak találás utján való megszerzése ' tulajdonképen a modern jog képződménye, annak első nyomait már a római jogban feltalálhatjuk, sőt annak | a kincsleletre vonatkozó része kiterjesztett a találás I utján szerzett jog minden változataira. Épen ezen a helyen fekszik az osztrák törvényhozás nagy tévedése, l midőn megfeledkezik a kincs és egyéb talált dolgok distinkcziójáról, mi aztán természetesen számtalan ín­konzekvenciának lett okozója. Ezen állítását néhány pél­dával is igyekszik illusztrálni. így pl. az osztrák polg. törvénykönyv 380—401. §-amak genezisén végighaladva rámutat a hézagokra, melyek az osztrák ált. polg. tör­vényvkönynek a talált dolgokra vonatkozó intézkedései­ben mutatKoznak. Ezen hiányok annyira nyilvánvalók, hogy akárhány a mindennapi életben előforduló idevágó ' jogeset sem a civil, sem pedig a büntetőjog elvei sze­rint el nem dönthető. Láthattuk ezt különben a bécsi csatornatisztító „Strotterek" által talált dolgok nyomán felmerült érdekes jogviták alkalmával is. Majd ismerteti szerző a már érvényben levő uj német törvénykönyvet s a magyar polg. törvénykönyv tervezetét, melyek az osztrák polg. törvénykönyv által követett római jogelvektől függetlenül létesültek. Eltérnek e törvénykönyvek már a tárgyalás rend­szere tekintetében is az osztrákok által követett eljá­rástól, a mennyiben külön fejezetben foglalkoznak a talált dolgok tanával, mint a tulajdonszerzési módok egy ágá­val. Ezen fejezeten belül ugyancsak önállóan foglalkoz­nak még a kincslelettel. Általában sokkal plauzioilisebb i ezen törvénykönyv, illetőleg tervezet az osztrák általá­i nos polg. törvénykönyvnél már követett rendszerénél fogva is, mely tartózkodik attól, hogy a fogalmakat egy­mással összekeverje, azokat egymással kapcsolatba hozza. Nem ismer különbséget az elrejtett és a talált dolgok között. Nem zavarja előadását a büntető-törvénykönyvre j való folytonos utalással, a büntetőjogi szankeziók folyto­nos ismertetésével. Mindent összevetve, bár fogyatékos­ságokban egyik sem szenved hiányt, előnyösebbnek tartja a német polgári törvénykönyvet és a magyar polgári törvénykönyvtervezetet az osztrák ált. polg. törvény­könyvnél — mivel előbbieknek sikerült magu«at mente­síteni az e részben elavult római szellem hatásától. — Dr. Tetétleni Ármin ügyvéd: Peticzió ügyek. Politzer, 1905. 6 korona. A szerző a napi kérdések legaktuáüsabbjával fog­lalkozik munkájában, midőn a magy. kir. Curiának, kép­viselőválasztási ügyekben eddigi érdemleges gyakorlatát feldolgozva, elvi tételekkel és jegyzetekkel ellátja azt. A didaktikai szempontokat munkájában erősen kidom­borítja, ami főképen abban állott, hogy még a leg­közömbösebbnek latszó vonatkozásokat is bő választék­| ban közölte, amelyek a példák egész seregével nyer­tek gyakorlati tartalmat és megvilágositást. A mentól szélesebb körül tájékozódhatás szempontjából minden egyes esetnél nem csak a választás helyét és idejét kö­zölte, hanem a kérvényezők elsejének nevét is és azt is, hogy volt e ellenkérvényező. Mindezek gyakorlati fon­tossággal bírnak a jogkereső felekre nézve. Maga a szerző az egyes itélőtanácsok nézetei közötti eltéréseket, valamint egyéni megjegyzéseit jegyzetekben közölte. Mig a törvény és a gyakorlat egészéről nézeteinek feldolgo­zását egy későbbi külön munkában ígérte meg az érdek­lődőknek. Hasonló munka hiányában munkája minden­esetre szívesen látott lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom