Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám - Pszikhiátria és büntető igazságszolgáltatás

2. SZ. Magyar Jogász-Ujság 43 ahhoz, hogy valaki elmegyógyász legyen; ehhez még egyéniség is szükséges. Minél több van meg ez utóbbiból az orvosban, annál nagyobb tudós, orvos, művész az illető, de annál nagyobb az a veszély is, hogy nézete egyéni nézet és ennélfogva az eltérő vélemény nem mindig indokolatlan. Ha a mathematikus vagy a vegyész valamit bebizonyított, abban kételkedni kész oktalanság; már pedig a bírónak ép oly kevéssé lehet szándéka oktalanságot elkövetni, mint bárki másnak. Másképen áll azonban a dolog a törvényszéki orvosnak, mint elmegyógyásznak szakértői véleményénél ; kár tehát ezt a vegyész szakértői véleményével ösázehasonlitani. Alaptalan ennélfogva az orvosoknak az a kívánsága, hogy szakértő véleményük föltétlenül elfogadtassék és hogy a bíró köteleztessék arra, hogy az orvosi szakértői vélemény álláspontjára helyezkedjék. Ennek előfeltétele a szakértői vélemény abszolút helyessége, megdönthetetlensége, már pedig ezt néha nagyon nehéz volna bebizonyítani. Hány esetet tudunk, amelyekben a bíró az orvosszakértőnek nem éoen megdönthetlen véleményét ítéletének alapjául elfogadta és viszont melyik orvos állithatja, hogy szakértői véleményei egytől-egyig megczáfolhatlanok ? Hiszen bizonytalanok azok az állapotok, amelyek elbirálandók, még pedig bizonytalan lelkiállapotok — és hogy a pszikhiátria nem ekzakt tudomány, azt már fentebb is emiitettük. Az orvos elégedjék meg azzal, hogy legjobb tudása szerint ad véleményt, mely olyan Ítélet alapjának az anyagát képezi, amely szerencsére nem tartozik az orvos kompetencziájába. A szakértő ne legyen egyéb, mint technikai véleményező közeg és épen ebben a korlátoltságban van az ő ereje. De amidőn készséggel elismerjük a bírák azon jogát, hogy legjobb meggyőződésük szerint Ítélkezzenek, kívánatosnak tartjuk, hogy helyesebb érzékkel bírálják el az orvosi szakértői véleményeket, mint azt most gyakran teszik. Attól a bírótól, aki lelkiállapotok fölött Ítélkezik, joggal elvárhatjuk, hogy a laikusok fölé emelkedjék és képes legyen az elmegyógyász fejtegetéseit követni, megérteni. Ez a kívánság fölötte fontos és kihat a büntető igazságszolgáltatás egész jövőjére. Nem kell mindenkinek tüskön-bokron át követnie Lombroso-t, mindamellett meg lehet a magunk véleménye a büntető igazságszolgáltatás és különösen a büntetések végrehajtásának mai állapotáról és értékéről és bizony a régi és a modern iskola közötti harczban mindinkább szaporodik a modern iskola híveinek száma. Ezt az irányt követik az elmegyógyászok is és ha a jogászok a régi iskola következtében elfogult gondolkodásukra némi befolyást engednek a természettudományon alapuló felfogásnak, szintén nem fognak elzárkózhatni eme meggyőződés elől. És az uj idő, mely legyőz mindent, ami régi, óriási hatalmánál fogva követeli, hogy ezt megtegyék. Mindinkább növekszik azon büntető jogászok száma, akik a régi irány gyökeres átalakulását sürgetik és teljesen egyetértenek abban, hogy ennek az átalakulásnak első sorban a büntetések végrehajtására kell vonatkoznia. A büntető törvénykönyv sematikus határozmányai ellenére a büntettek megítélésében mindjobban terjed az egyéni körülmények mérlegelése és a biró öntudatlanul is követi a kor áramlatát, amikor a bűnöst, nem pedig a büntettet bünteti. De csak akkor fog a biró a megkezdett uton haladhatni, ha meg tudja érteni a bűntettes egyéniségét ha meg tudja érteni, hogy miben különbözik a bűntettes egyénisége a normális emberétől; minthogy pedig nem minden biró születik lángésznek, meg kell szereznie a szükséges antropológiai és pszikhologiai ismereteket; és ha ezek az ismeretek a jogászok közkincsévé válnak, a büntetési rendszer megváltoztatása sem fog sokáig késni. Mert mit érnek a bővült ismeretek, a meglevő bajok ; természetének a felfedése, megismerése, ha a biró azok ! orvoslására csak egyetlen gyógyszerrel rendelkezik, egyetlen tégelylyel, amelyből a gyógyirt nagyobb vagy , kisebb adagokban mérheti, de az ir maga egy és , ugyanaz. Az a jogász is, aki a régi iskola hívének vallja magát, belátja, minő oktalanság az, hogy egy megrögzött bűnöst néhány napra elzárnak, azután megint rászabadítják az emberiségre csak azért, mert amikor a betö; rést elkövette, egy ablak véletlenül nyitva volt és senki : sem állotta útját, akit késével meggyilkolhatott volna ; viszont mert véletlenül be volt téve, börtönnel az éhező megtévelyedő szegényt. Ezeknek az állatotoknak további fentartása komoly veszedelme a büntető igazságszolgáltatásnak. Ez az a . pont,'amelyen a jogásznak az elmegyógyászszal vállvetve kell küzdenie, hogy a javulást elérhessék. És ez a küzdelem alighanem az iszákosság leküzdésére folytatott i harczban fog dűlőre jutni. Minél behatóbban ismerjük az alkohol mérgezési természetét, annál inkább erősbödik ! bennünk az a meggyőződés, hogy a baj kórtani jellegű ; és mindinkább többen vallják azt a nézetet, hogy az iszákos, tulajdonképen elmebajos ember. És ez a meggyőződés mentesiti őt a büntetéstől, holott ez csak abban az esetben volna megengedhető, ha az iszákost egyúttal ártalmatlanná tehetjük. De miképen történjék ez a most uralkodó fölfogás szerint ? Le nem zárhatjuk, mert ha elismerjük, hogy elmebeteg, nem bün! tethetjük, az elmegyógyintézet pedig be nem fogadja, I vagy legalább is rövid idő múlva elbocsájtja és helyesen cselekszik, mert az iszákos ember nem való az j elmegyógyintézetbe. Innen ered az a követelés, hogy állítsanak külön gyógyintézeteket, hol az iszákosokat ke zeljék. És valamint az iszákosokat a részükre felállítandó gyógyintézetekben fogják elhelyezni fogház helyett, a fogházak és fegyházak speciális gyógyintézetekké lesznek átalakitandók, amelyekben a gyógyítható betegeket meggyógyítják, a a gyógyithatlanokat pedig éltük fogytáig felügyelet alatt tartják. De mindez és még sok egyéb is csak akkor fog megvalósnlni, ha a jogászok ennek szükségességéről ép oly erősen meg lesznek győződve, mint a hogy az elmegyógyászok már is meg vannak gyüzödve. Ez a meggyőződés azonban a természettudományi kutatások, a kriminálantropologia és szocziologia által válhalik közkincscsé és épen azért volna kívánatos, hogy a jogászok az eddiginél nagyobb súlyt helyezzenek a természettudományokra. - Q. ' — Magyar jogászegylet. A telekkönyvi rangsor, i mint jogról tartott Ágoston Féter nagyváradi kir. jogakad. j tanár a jogászegylet jan. 7-itci ülésén előadást. Szerinte a i rangsornak önálló jogi természetét nem méltányolják eléggé. Előbb a követelésnek és a zálogjognak egymáshoz való viszonyát, azután a rangsornak a jelentőségét és annak változtatásait tárgyalta. Vizsgálat tárgyává