Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám - A bizonyítás terhe a jelenlegi jogban és a Tervezetek szerint. [2. r.]

34 Magyar Jogász-Ujság IV évf. que sur la persoune avec laquelle on a intention de contracter, á moins que la considération de cetté personne ne sóit la cause principale de la convention." A német ptk. és a Tervezet ellenben minden lényeges tévedés miatt megengedi a szerződés megtámadását. A. D. B. Gb. §. 119.: »Wer bei der Abgabe einer Willenserklárung über derén Inhalt ím Irrtume war oder eine Erklárung dieses Inhalts überhaupt nicht abgeben wollte, kann die Erklárung anfechten, wenn anzunehmen ist, dass er sei bei Kenntniss der Schlage und bei verstándiger Würdigung des Falles nicht abgegeben habén würde. Als Irrtum über den Inhalt der Erklárung gilt auch der Irrtum über solche Eigenschaften der Person oder der Sache, die im Verkehr als wesentlich angesehen werden." Tervezet 987. §.: „Aki a szerződés megkö'ésénél lényeges tévedésben volt, az megtámadhatja szerződési-nyilatkozatát, ha tévedését a másik fél okozta, vagy felismerhette, vagy ha a másik félre a szerződésből ingyenes előny, vagy aránytalan nyereség háramolnék." Tervezet 988. §. : „Lényeges a tévedés, ha a szerződés minőségére, tárgyára, vagy tartalmának egyéb oly részére vonatkozik, amelyet a közfelfogás hasonló szerződésnél jelentékenynek tekint, kivéve, ha bebizonyul, hogy az az adott esetben a tévedő akaratelhatározására befolyással nem volt. Egyéb körülmény iránti tévedés lényegesnek csak akkor tekintetik, ha a má-ik fél felismerhette, hogy az az adott esetben a tévedönek akaratelhatározásara döntő befolyással van. Dr. Stoffer Józsefe igazságügyminiszteri fogalmazó. A bizonyítás terhe a jelenlegi jogban és a Tervezetek szerint.*) 5. §. A bizonyítás terhe a felebbviteli eljárásban. A rendes eljárásban a felebbezésben felhozható uj bizonyítékokra nézve az 1881: LIX. t.-cz. 29. §-a rendelkezik; e szerint olyan ténybeli körülményeket és bizonyítékokat, melyek az elsöbiróságnál elő nem fordulnak, a felebbviteli bíróság nem vehet tekintetbe, kivévén, ha a határozat a felebbvivö meghallgatása nélkül ellenfelének egyoldalú kérelmére keletkezett. A bizonyítás terhe tehát, amennyiben bizonyításnak egyáltalán helye van, mindig a felebbezö felet terheli. Más kérdés, amely a jelen tanulmány keretében megoldást nem nyerhet, mert egészen más térre vezetne, hogy a rendes eljárásban a *) Előző közleményt lásd ül. évf. 23. számban. felebbviteli eljárás során van-e és mennyiben bizonyításnak helye, hogy továbbá mennyiben egyeztethető össze egyfelől a perjog alapelveivel, másfelől magukkal a rendes eljárisban fennálló jogszabályokkal az emiitett törvényhelynek intézkedése, hogy a felebbezö fél által a felebbezésben felajánlott bizonyítékot a felsőbb bíróság csak abban az esetben veheti tekintetbe, ha a felebbvitt határozat a felebbvivö meghallgatása nélkül ellenfelének egyoldalú kérelmére keletkezett Anny.t a magam részéről az előttem ismert bírósági gyakorlat alapján kétségtelennek tartok, hogy habár a meg nem jelenés alapján hozott bírói ítélet esetében a felebbvivőnek módjában állott a bíróság előtt megjelenni és habár épen ebből az okból nem lehet állítani, hogy az ilyen itélet a felebbvivö ellenfelének egyoldalú kérelmére keletkezett, a felsőbb bíróságok az ellenfél által, a felebbezésében felhozott olyan bizonyítékot, amelylyel a felebbezö a perfelvételére való idézés szabályszerütlenségét akarja bizonyítani, lehetőleg tekintetbe veszik. A sommás eljárás a szóbeliség alapelvéből kifolyólag másként intézkedik. A bizonyítást a felebbviteli eljárásban nemcsak megengedi (1893 : XVIII. t.-cz. 152. §. 2. bekezdés: A felek a felebbviteli bíróság előtt oly tényállításokat és bizonyítékokat is felhozhatnak, amelyeket az első bíróság előtt fel nem hoztak vagy nem érvényesítettek), hanem 33 §-ának azzal az intézkedésével, hogy a bíróság a félnek oly utólagos előadásait és utólagosan ajánlott bizonyítékait, melyek figyelembe vétele a tárgyalás elhalasztását tenné szükségessé, az ellenfél indítványára figyelmen kívül hagyhatja, ez a rendelkezés azonban nem zárja ki, hogy a fél a mellőzött előadásokat a felebbezési eljárásban érvényesíthesse, egyes esetekben egyenesen a felebbezési eljárásra utalja a bizonyítékok felhozását és a bizonyítási eljárást. A bizonyítási teherre nézve az 1893: XVIII. t.-cz.-nek a felebbviteli eljárásról szóló §-ai külön intézkedést nem tartalmaznak. Elfogadandó tehát ide vonatkozólag az idézett t.-cz. 130. §-ának az az intézkedése, hogy a fe'ebbezési eliárásra, amennyiben a második czim első fejezete intézkedéseiből más nem következik, a járásbíróság előtti sommás eljárás szabályai megfelelően alkalmazandók. Alkalmazandó tehát a 64. §. és ebben benfoglalólag az az intézkedés, hogy a bizonyítási teher szabályait a 64. §. rendelkezése nem érinti. Az a körülmény, hogy az első biróság valamely tényt valónak fogadott el vagy valamely tényállítás valóságát a felhasznált bizonyítékokkal bebizonyítva nem találta, nem változtatja meg a bizonyítás terhét; ez marad ugyanazon a peres felen, a kin az jog szerint az első biróság előtt is feküdt. A felebbezési eljárás az 1893 : XVIII. t.-cz. egész szerkezete szerint nem