Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1905 / 20. szám - A belga bűnügyi statisztikából - Statutum a káromkodás ellen
20. sz. Magyar Jogász-Ujság 377 meg vau engedve a közjóra nézve veszélyes és romlott embernek megölése*. A büntetési jog — az isteni és a természetjog szerint — az államot, vagy az állami hatóságokat és elöljáróságokat illeti, akik az államnak gondját viselik." Vitoria szerint mindaz, ami az állam kormányzására és fönntartására szükséges, a természetjogtól van ; „másként nem is lehetne bebizonyítani, hogy az államnak a természetjogtól van hatalma arra, hogy halálbüntetéssel és büntetésekkel sújtsa azon polgárait, akik reá nézve veszedelmesek". Orozco Alfonz „ Tractatus de regalibus institationis" czimü munkájában többnyire a már föntebb elmondottakat ismételte. Eredetiséget csupán az uzsoráról szóló fejtegetéseiben találunk, amelyben azt rablásnak és gonosz bűnnek nyilvánítja s az uralkodókat figyelmezteti, hogy vigyázzanak, hogy ez a „halálos dögvész* (pestis lethalis) a társadalmat meg ne inficiálja. Végül meg kell még említenünk Chaves Diegót II. Fülöp gyóntatóját, aki munkáiban főleg azt vitatta, hogy az uralkodó bűnvádi eljárás nélkül is halálra Ítélhet bárkit, még a püspököt is, mert föltétlen ura alattvalói és vazallusai életének. Dr. Thót László. belga bűnügyi statisztikából. Duffau Lagarosse összeállításában vesszük a belga bűnügyi statisztika eredményét. Feltűnik legelső sorban is azon nagymérvű folytonos emelkedés, mely a bűnügyi feljelentések tekintetében évről-évre mutatkozik, úgyannyira, hogy míg 1870-ben a lakosság minden tízezerére évi 72 feljelentés esett, addig 1901-ben ugyanannyira már 239 feljelentés jutott. Ezen feltűnő jelenség magyarázatát a büntetőtörvény intézkedéseinek súlyosabbá tételében találja. Ezea számban nem foglaltatnak benne a 16 éven aluli, koldulás és csavargás miatt a büntetőbíróságok elé került serdületlenek, miután ezek egy 1891-ben hozott törvény folytán sem fogság, sem pedig pénzbüntetésre el nem Ítélhetők. Ezeket, amennyiben azt a körülmények indokolják és arra mód van, a hatóságok a kormány rendelkezésére bocsájtják avégből, hogy az ezeket valamelyik emberbaráti intézetben helyezze el. Ilyenekből 1901-ben mintegy 4330 került ki. A bírósági elintézés alá került bűnügyek száma 1900-ról 1901-re, 42.338-ról 42.846-ra emelkedett; mig a feljelentések száma ugyanezen idő alatt 57.417-ről 57.692-re szállott fel. A büntetések legnagyobb része 25, illetőleg 28°/o-a 8 naptól 1 hónapig, illetőleg 1—6 hónapi szabadságvesztésre szól. Az igazságügyminiszternek egy 1901. augusztus 12-ről kelt, a feltételes elitélésre vonatkozó körirata nem sok vizet zavart. 1901-ben 6.022 pénz- és 10.993 szabaságvesztésbüntetést (az összes büntetések 24, illetve 4S°/o-át) függesztették fel. Az esküdtbíróság 1901-ben 104 esetben Ítélkezett (1900-ban 92-szer; 1898—1901-ben évenként átlag 100-szor) 128 vádlott felett (1901-ben 101). Érdekes jelenség, hogy a vagyon ellen elkövetett bűncselekmények számában állandó csökkenés mutatkozik. (1888—92-ben 72 személy elleni és 101 vagyon elleni, 1893—97-ben 92 személy elleni és 61 vagyon elleni, végül 1898—901-ben 78 személy és csak 42 vagyon elleni bűncselekmény követtetett el. A visszaesők száma az utolsó két évtizedben erősen megnövekedett: míg 1881—85-ig a bűntettesek 42% a, addig 1886—90-ig már azok 60% volt visszaeső. A visszaesők számának ezen megszaporodása egyben magyarázatául is szolgál az elitélések növekedésének. Oly sok volt ugyanis a visszaeső bűnös, hogy már az első izben elitéltek számában már csökkenés mutatkozott, az elitélések összes Ssftma mégis ahelyett, hogy kisebbedett volna, még jelentékenyen feljebb is szállott. Az összes elitéltek közül első izben volt büntetve 1899-ben 57, 1900-ban 56, 1901-ben 54 76% férfi; 7564, 73 89, illetőleg 71-74% nő. — Az 1905. évi német ügyvédgyülésnek, mely Hannoverben tartatott meg, legfontosabb tárgya a kötelező nyugdíj intézmény kérdése volt. Az ügyvédgyülés 50 szótöbbséggel kimondotta, hogy a kötelező nyugdíjintézet fel nem állitható, ellenben a diszpozitiv alapokon nyugvó nyugdíjintézet felállítása mellett foglaltak állást. A hozott határozatok szerint csak járásbíróságoknál működési jogositványnyal bíró ügyvédek a törvényszéknél is működési körrel felruházandók. A bírói előkészítő szolgálatból legalább egy év irodában töltendő. A második államtudományi vizsgálat vizsgáló bizottságának legalább egy ügyvéd tagja legyen. Végül állást foglalt az ügyvédgyülés a csődönkivüli bírói kényszeregyezségnek sürgős törvényes szabályozása mellett. — Börtönügyi reformok Bolíviában. Bolívia állama 1897-ben készítette el uj börtönügyi szabályzatát, mely szerint a fegyintézetek attól kezdve két részre osztattak : az egyik osztály azok részére, kik kényszermunkára, elzárásra vagy fogházra Ítéltettek (penitenciaria) mig a másik osztély viszont az úgynevezett adósok börtöne (carcellária). Előbbiek éjjelenként elkülönített czelláikban őriztetnek, mig nappal — tehát a 8 órai munkaidő folyamán — a templomban, iskolában társaikkal együtt vannak. Egyenruhát viselnek s hallgatási kényszerre vannak szorítva. Az adósság miatt elitéltek ezzel szemben már csak 6 órát tartoznak naponként saját számlájukra dolgozni, saját költségükön ruházhatják magukat a táplálkozhatnak. Éjjelenként akár külön, akár pedig társaikkal együttesen hálhatnak. y^Statutum a káromkodás ellen. Magyarországon a XVI. százan közepe táján iszonyú mód lábra kapott a káromkodás. Az 1563. évi országgyűlés, hogy elejét vegye a förtelmes és ocsmány káromlásnak, súlyos büntetést szabott azokra, akik Istent, a szentségeket, a lelket, a teremtést merészelnék káromolni. Törvényczikkben kimondotta, hogy a káromkodót törvény elé idézze az, aki hallotta. Elsőizben nyilvános megvesszőzést rendelt, másodízben botbüntetést és harmadízben az embergyilkosra és egyéb gonosztevőkre kijáró fejvesztést. Arra pedig, aki hallja a káromkodást és elkövetője ellen vádat nem emel, három márka pénzbírságot tűzött ki. Az 1563. évi 42. törvényczikket megújította az 1659. évi törvényczikk és districtim erősen súlyosbító szóval az 1723. évi 110. törvényczikk. Egykorú birói ítéletek tanúskodnak róla, hogy aki teremtette-adtával, bestyelelkével káromkodott, azon a birák a törvény rendelkezéseit elrettentő például irgalmatlanul végrehajtották. így történt Győr városában is. A városi levéltárban őrzött 9. számú tanácsi jegyzőkönyvben a következő statútum erejű Ítélet olvasható :
